9 évnyi szerelem után elkezdődött valami igazán új dolog az életünkben. Annyi szép dolgot megéltünk már együtt, januárban beköltöztünk az új házba, élveztük a különélet minden örömét, de kezdtük érezni, hogy valami, vagyis inkább valaki hiányzik a kapcsolatunkból. Nem mellékesen itt egy kép rólunk: Misspopynyuszika Cucika és az ő szerelme a Cuci :)

Mint mindent, a gyermekvállalás kérdését is igen alaposan átbeszéltük. Elsőként elkezdtem én is számolgatni, mikor van az a bizonyos peteérés, mikor kell megjönnie. Beszerezetem mindenféle vitaminokat, próbáltunk még egészségesebben táplálkozni, sok gyümölcs, zöldség, kevés kalória és mégkevesebb szénhidrát. Persze csakis egészséges keretek között!

Hónapok teletek el. Nyár lett. Alig vártam már, hogy eljöjjön a nyaralás ideje, végre nem mindig csak a munka. Aztán eljött, egy hét önfeledt kikapcsolódás a szerelmemmel, a barátokkal. Még viccelődtünk is, milyen jó lenne, ha hatan megyünk és heten jövünk haza. Mondanom sem kell, ahogy hazaértünk még hetekig lelkiekben nyaraltam. Olyannyira, hogy még azt is elfelejtettem, mikor is kellene megjönnie a menstruációmnak.

ELSŐ TRIMESZTER

Éreztem, hogy fájogat a hasam, készültem is a nehéz napokra. Aztán már egy hete csak fájogat, de semmi. Előkotortam a táskám aljáról a naptáramat. Nem hittem a szememnek. Már több mint egy hete meg kellett volna jönnie. Persze azonnal irány tesztet venni. Még aznap megcsináltam, pedig azt írják leginkább reggel az első vizeletből mutatható ki a terhesség. Úgy éreztem órák teltek el abban a pár percben. Jön az első csík. Az a kontroll. Aztán néhány pillanat múlva jön az a bizonyos második. Hihetetlen érzés! Ott van! :D

Azonnal tíz centivel a föld felett kezdtem járni!

Napokkal később már kezdtek is jönni a tünetek. Leginkább a mellfeszülés, de nem is akárhogy. Szerintem már most akkora, amekkora még sosem volt. ;) Meg ez az állandó pisilnijárás, nem gondoltam volna, hogy ennek valaha örülni fogok. Próbáljuk nem beleélni magunkat, mert annyi rosszat hallani. Igazából azért is írom le, hogy valahogy mégiscsak kibeszélhessem magamból.

Péntek reggel fel is kerestem a nőgyógyászomat, aki igen csak hamar lelombozott, ugyanis sajnos az uh-on nem látszott semmi, sőt a vizsgálat során is azt mondta , hogy ő még nem biztos ebben. Két hete késik a menstruációm, több tesztet csináltam már, ami napról napra erősebben mutatta, hogy terhes vagyok. Mellfeszülés, hányinger meg minden tünet megvan, csak épp a baba bújt el valahová. Most egy picit kétségbe vagyok esve, mert elvileg már 5-6 hetes terhes kellene hogy legyek. Néhány nap múlva kontrollra kell mennem. Persze ez a pár nap elég rendesen agyalással telik el. Még jó, hogy nem megyek egyedül, mert az unokatesóm, akit inkább saját testvérként szeretek elkísér, mert ő is hasonló tüneteket produkál. Még el is játszottunk a gondolattal, milyen jó is lenne, ha együtt várnánk babócát, sőt, még együtt is jönnének a világra.

Szóval a várva várt uh vizsgálat. Milvit (ő a tesó) nézték meg először. Hasin nem mutatott neki semmit, ám hüvelyin annál többet. Ott volt az az édes a monitoron. 4 hetes és 6 napos. Majdnem elsírtam magam, mikor láttam. Aztán jöttem én. Úgy izgultam, hogy elmondani sem tudom. Felfeküdtem a vizsgálóra, rámnyomott egy jókora adagot abból a gélből, aztán már nézte is. Néhány pillanat múlva már látszott is! Ott volt! Benne a pocikámban. Ez az édes-drága bébibogyóóóóóóó. És, hogy még hihetetlenebbé váljon ez az egész, az orvos közölte, hogy szintén 4 hetes és 6 napos. Szóval én számoltam el magamat! Vagy az orvos számolja másképp, nem tudom, de mindegy is. Azonnal hívtam a Cucit telefonon, jó időzítés minden szempontból, holnap lesz a házassági évfordulónk! Hatalmas az öröm. Két hét múlva kell menni az újabb uh vizsgálatra. Addigra ha minden jól megy, már szívhangnak is kell lennie. Most igazából kétféle érzés kavarog bennem. Az egyik a hihetetlen öröm, a másik meg a hihetetlen aggodalom!

Áááá, azt hiszem mindjárt hányok! Napok óta ezzel az érzéssel fűszereződnek a napjaim. Meg ez a furcsa hasgörcs, ami kissé rémisztő, mert nem tudom, hogy ez normális e, vagy nem, de én szenvedek tőle rendesen. Azt mondták ez velejárója a terhességnek. Leginkább felkelés után egyből visszafeküdnék aludni. Még a munkám sem bírom rendesen csinálni. Le kell ülnöm sokszor, mert egyszerűen nem bírom. Meddig tarthat ez az állapot? Kezd inkább rémálommá válni ez az egész. Bár a családom szerint én reagálom túl az egészet, apa is azt mondta, próbáljak ne ennyit foglalkozni ezzel az új állapotta, de nekik is azt mondtam, nem ők érzik amit én, és ha valami nem jó, akkor nekem nem jó és nem nekik. Kicsit még rosszúl is esett, mert úgy éreztem, hogy nem hisznek nekem és kiröhögnek. Fúúú, azt hiszem kezdek az a tipikus rigolyás kismama lenni, amiről annyit olvastam, és azt hittem, hogy én biztos nem leszek olyan.

Végre túl vagyok az első igazi hányásomon is. Szinte gondolhattam volna, hogy egy baráti összejövetel alkalmával, egy finom vacsora után történik meg. Pedig olyan jól esett. Jöhettem is haza, mert nem csak rosszúl voltam, de leginkább az ágyamat akartam. Én, aki eddig ott voltam minden buliban, ahol csak lehetett, azt hittem az egyik legrosszabb dolog az lesz majd, hogy ki kell hagynom őket. De tévedtem. Egyszerűen sincs is hozzá kedvem.

Ismét eljött az idő, az újabb uh vizsgálatra. Természetesen most is izgultam, mert nem tudtam, hogy minden rendben lesz-e. Napok óta elmúlt az a fura hasgörcs, és igazából nem is vagyok már rosszúl. Szóval nem tudtam miért van ez. Mondtam is a dokinak, de megnyugtatott, ha nem volt vérzés, akkor nincs gond. Az pedig nem volt. Persze megint a Milvivel mentem. Korán reggel. Alig bírtam felkelni, mert egész éjjel álmodtam. Álmomban fiam született. De nem is egy, hanem kettő! Mondjuk ha választani lehetne, én kislányt szeretnék, de lehet kisfiú is, mindegy, csak egészséges legyen! Mutatok egy képet!

Immár 6 hetesek és 1 naposak vagyunk! Olyan kis pinduri, alig látszik. Pont mint a Milviék. Hihetetlen! Ott a picinyuszi! :D Hivatalos megfogalmazásban: Az uterus üregében egy élő embryo ábrázolódik. Következő uh-ra egy hónap múlva kell menni. Addig el kell menni a védőnőhöz, kiskönyvet kell csináltatni, jönnek a vizsgálatok meg vérvétel stb.

Mivel kisebb településen lakunk, szerintem már most sokan tudnak az új állapotomról, mert persze, hogy a védőnőnél is összefutottam néhány kismamával, és hát nem hobbiból járnak oda a nők. Kaptam egy jó adag beutalót mindenféle vizsgálatra. Végre enyém lehetett a kiskönyv is, amire már annyira vágytam. Szerintem ez lesz a kevenc olvasnivalóm! :) Ezen felül kaptam még könyveket, újságokat, ajándékokkal. Olyan két hét múlva kell visszajönni az elvégzett vizsgálatok eredményével. A védőnő nagyon kedves és aranyos volt. A hasam még mindig görcsölget, ami még mindig aggodalomra ad okot. De én próbálok bizakodó lenni és nem elveszteni a hitemet! Csak már végre lennék túl ezen a 12 hetes kritikus időszakon, mert mindenki ezzel riogat, hogy ez a legveszélyesebb, leginkább ekkor történnek a vetélések.

A mai napot reggeltől estig az ágyban töltöttem. Szinte még a fontosabb dolgokat sem tudtam elintézni, annyira rosszúl éreztem magam. Nem hányinger, meg szerintem nem is a terhesség az oka, hanem inkább sikerült összeszednem valami vírust, olyan jó gyomorfájós-hasmenéses félét. De egy jó hír, hogy elmúltunk 7 hetesek! Fura lehet, de valami már látszik a pocimnál. Alapjában véve szerintem inkább vékonykának számítok, biztos ezért is van. Bár főleg estére, szóval lehet, hogy csak azért, mert a terhesvitamin is valamennyire felfúj, meg azért eszem is ám rendesen! Én egyébként a Hipp Natal vitamin mellett döntöttem, próbáltam az Elevitet is, de attól elég furcsán éreztem magam.

Megvolt az első vérvételem is. Picit rosszul is lettem, még jó, hogy apa elkísért! Vizeletet is kellett adni, hát az mondjuk lehet jobban megviselt, mert a mosdóban olyan körülmények fogadtak, hogy az ajtó kinyitása után majdnem odarókáztam. De már túl vagyok rajta. Most kicsit fájogat a kezem, majd elmúlik. Aztán persze hamarosan jön a következő vérvétel, mert még jó néhányszor szükség lesz rá a terhesség alatt. Sajnos ez van. Ám a kisnyusziért mindent!

Ez a gyomorfájás lassan már minden étkezésnél gondot okoz. Nem is tudom mi lesz, ha ez így folytatódik tovább. Mindig beszélek a Milvivel is. Nem mintha neki jobb lenne. Ő mostanság reggeltől estig hányással tölti az időt. Nem is értem, hogy bírja. Van már két gyermeke, mindkettőt végigszenvedte rendesen. Mondja is, hogy nekem milyen jó, hogy én nem vagyok ilyen hányós. Na azért annyira nekem sem jó. Van hányinger, leginkább ha éhes vagyok és nem eszem azonnal valamit, amint jön az éhségérzet. Meg a görcsölés, a fáradság és most ez a hasfájás. De valóban még mindig jobb, mint ha végighánynám az egész napot.

Van egy titkom! Vagyis nem is az enyém, hanem az egyik barátnőmé! Mivel megígértem, hogy nem árulom el senkinek, név nélkül ide leírom. Csak rámnézett és láttam rajta! Ő is babát vár! Még a könnyeim is kijöttek úgy örültem a boldogságának! Együtt nőttünk fel, kapcsolatunk megjárta már a pokolt és a mennyet is. Erre a sors úgy hozza, egy időben élhetjük át életünk legszebb pillanatait! Szívből remélem, mindegyőnknek minden a lehető legnagyobb rendben lesz!

Az egész eddigi terhesség alatt ez a mai nap volt az első, amikor szinte mondhatni egész nap kicsattanó formában voltam. A munkahelyemen minden rendben volt, aztán mikor hazaértem végre volt erőm kicsit rendbetenni a házat. Ezen kívül ma előszőr éreztem egy igazán furcsa érzést is, szavakkal szinte elmondhatatlan, de egyik pillanatról a másikra olyan örömérzés tört rám, hogy sírvafakadtam a boldogságtól! Nem tudom mi válthatta ki ezt az érzést, de azt hiszem dolgoznak ezek a hormonok rendesen! Sőt, számolgatva a napokat arra jutottam ma vagyunk 8 hetesek! Kíváncsiságom addig fajult, hogy holnap délután elkísérem a Milvit uh-ra, mivel nála voltak ezek a vérzéses problémák, így sűrűbben kell megkukkantani a bébijüket. És ha már van rá lehetőség, jobb ha én is elmegyek és megnézetem a mi kis kincsünket is. Ám nem megyek egyedül, mert elhívtam magammal a Cucit is! Remélem minden rendben lesz, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni amikor meglátja!

Sajnos erre a rekcióra várnom kell még. Most kicsit szomorúvagyok, mert a doki valamiért mégsem tudta vállalni az uh-ot. Viszont ha már kimozdultam otthonról, jól bevásároltam és nem bírtam kihagyni egy igazán fincsi tőkehalmáj-olivabogyó-pirítos vacsit sem. Nagy kedvencem és végre ma a gyomrom sem fájt!

Sajnos pár napja megint nem túl jól érzem magam. Elviselhetetlenül fáj a fejem, sokat vérzik ez orrom és a védőnő is telefonált, hogy újból el kell mennem vérvételre, mert valami nem stimmel a vörösvérsejtekkel. Persze egyből megijedtem, de azt mondta, hogy nyugodjak meg, nem a babával van gond, hanem a véremmel. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem tudott megnyugtatni. Ma szombat van. Hétfőn megyek hozzá, akkor kapok beutalót. Aztán még mire megjön az eredmény, én szétaggódom magamat.

0 Rh pozitív vércsoportom mellé sikerült kimutatni hét féle vörösvérsejt antigént. Név szerint C-E+c+e+Cw-K-Lea. Amúgy a vérképem az tökéletes. Személyesen akart velem beszélni a vérellátó vezető főorvosa. Kedves nő volt nagyon. Leültetette, elmesélte mik ezek a fura betűk és mik a veszélyei, ha jelen vannak a vérben. Mivel ő is furcsálja, a jelenlétüket elsőként azt mondta lehet, hogy valamiféle laborhiba történhetett. Ám mivel az sem kizárható, hogy valóban benne vannak a véremben, fontos egy új vérvétel. Meg ki kellene deríteni, hogy már a terhesség előtt is benne voltak e a véremben vagy nem. A Cucitól is kellene vért venni, mert a kórház adatbázisában nem szerepelt, hogy esetleg neki köze lehet e ehhez. Apa kísért el megint, kicsit vicces is volt, mikor mondták, hogy tőle is kellene vért venni, mert azt gondolták ő a bébi apja. Szóval tőlem levették a vért, az eredményt majd néhány nap múlva küldik a védőnőhöz.

Akárhogy is lesz, csütörtökön este mindenképpen megyünk uh-ra. Tudom nem szabadna ennyit aggódni, meg agyalni azon, hogy minden rendben lesz e, de egyszerűen mindig eszembe jut, hogy mi lesz, ha baj van. Úgy szeretném már látni, hogy ott van a pocimban és úgy fejlődik ahogy kell. Alig van néhány ruha ami még rámjön, mert nekem persze, hogy mindig a legpasszentosabb darabokat kellett beszereznem. Olyan jó lenne már, ha elmeheték végre vásárolni magamnak pár csinos és kényelmes kismamarucit, de nem merek. Nem vagyok babonás, meg semmi ilyen, csak mégis más nyugodtan és önfeledten vásárolgatni, mint azon gondolkozni közben, mi van, ha nekem erre mégsem lesz szükségem?

Ha a mostani állapotomat jellemezni lehetne, itt és most többmilliárdnyi nevetős smile-t kellene iderajzolnom! Életem egyik legfurcsább és legboldogabb érzését élhettem át! Most értünk haza az uh-ról. Már mutatom is a legfrissebb képecskénket!

Tudom a kép nem adja vissza, de ez az édes Picinyuszika úgy mozgatta a kezeit, mint egy kis boxoló! Jó hosszú vékony kis kezecskéi vannak, arról nem is beszélve, úgy rúgdosott az apró kis lábacskáival, jajj olyan hihetetlen. A Cuci csak állt, nézett. Olyan aranyos volt, azt kérdezte folyamatosan: Van szívhang? Mondta, hogy nagyon izgul, életében először most látott uh-ot, meg egyébként is érthető ez. Csak nézett ki a fejéből, de azonnal megnyugtattuk, hogy nem látja mennyire mozog? A holnapi napon már a 10. hetünkbe lépünk! Nagyon boldogok vagyunk! Azt hiszem, mindenkinek az lesz most a legjobb, ha az elkövetkezendő napokat vásárlással fogom tölteni! Végreeeeeeee! :D

Mivel most négy napot nem dolgozom végre lehetőségem van egy kis lazításra. Azon kívül, hogy megcsináltam a sütit holnapra, az ágyban pihentem. Tegnap este már voltak ijesztő jelei annak, hogy jobb lesz, ha kicsit visszafogom magam, mert nem lesz jó vége. Nem tudom meddig fogok így még dolgozni, mert úgy terveztem, amíg tudok, addig mindenképpen, de majd hétfőn megyek vizsgálatra, és ha az orvos azt mondja nem ajánlja, akkor megyek táppénzre.Meg elvileg hétfőre meglesz már a véreredmény is! Szóval holnapra vendégeket várunk, korán kell kelnem, hogy időben elkészüljek mindennel. Két féle főételt, köreteket, salátát és még levest is szeretnék csinálni, remélem minden nagyon jól sikerül majd!

Pár napig most nem írtam semmit, az igazság az, hogy a vásárolgatás helyett az ágyat nyomtam. Sajnos megjelentek nálam is azok a borzalmas barna foltocskák, amitől minden kismama retteg. Két napig volt, aztán elmúlt.(Hála) Ma voltam a dokinál, aki megvizsgált és mindent rendben talált. Csinált rákszűrést is, meg meglestük az édes picinyuszikát, aki vígan ficánkolgatott! Megjött a véreredmény is, annak már nem annyira örültem, mert sajnos nem laborhiba történt, hanem valóban igen "furavérű" nyuszi vagyok én.

Ma vagyunk 11 hetesek, így már csak egy hét, és belépünk a bűvös 12. hétbe. Nagyon várom, mert ezen a héten végeznek néhány igen fontos vizsgálatot, melyekből a baba egészségi állapotára lehet következtetni. A mai napon még dolgozom, aztán egy hétig szabin leszek. Végre lesz időm mindenre, most valahogy nem érzem már azt a nagy fáradtságot, amit eddig. Ahogy számolgattam két-három hetente vérvételre kell mennem. Össze-vissza fognak szúrkálni, mert a terhességi vérvételek mellett az antigének jelenléte miatt is szükséges az állandó kontroll. Nagyon írtózom a tűtől, de állok elébe bátran. Főleg, hogy tudom ez már nem csak értem van, hanem kettőnkért. Sőt inkább hármunkért. Hihetetlen, de a Cuci is olyan kötődést érez már most a Picinyuszika iránt. Nagyon kedves és mindenben segít, ami nekünk nehézség. Szerintem igazi apucika lesz! Nagyon szeretem!

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz találni normális kismamarucit. Azért nem mondom, hogy nem sikerült beszereznem néhányat, meg persze nem tudtam ellenállni azoknak az édes rózsaszín kiegészítőknek sem. Mindezt egy kis barátnőzéssel, sütizéssel, teázgatással megfűszerezve, este pedig egy jó kis vacsival megkoronázva igazán szép napot tudhatok magam mögött.

Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. És ez a mai nap nem a boldogság napja. Rövid leszek és tömör, mert így is nagyon fájdalmas. Az én szeretett Milvimnek már saját angyalkája van. A sors valamiért így akarta. Egyszerűen felfoghatatlan!

Valahogy nem nagyon ismerek mostanában magamra. Annyit pityergek, amennyit még életemben sosem. Jönnek a könnyek ha főzök, jönnek ha mosok, ha tévézek vagy ha netezek, valamin mindig úgy sikerül elérzékenyülnöm. Aztán ha kisírtam magam jót mosolygok rajta. Fura érzések ezek az már biztos. De ezt leszámítva nagyon jól érzem magam. Sőt! Még három nap és megyünk az uh-ra. Most csak egy picike izgalom van bennem, valahogy mostanra kezdem igazán felfogni, hogy növekszik egy picibaba benn a pocimban. Olyan gyönyörű érzés. Reggelente arra kelek, hogy simogatom a hasam. Aztán még vagy húszszor azt veszem észre, hogy ott a kezem és simizem. Persze nől is ám a pocika rendesen, majd ha lesz kedvem és csinálok képet, akkor megmutatom ám! Nemrég vacsoráztunk. Mit ne mondjak, én éhen halok. A Cuci mindig hoz nekünk valami finomságot, meg is nézem mit rejt a hűtőszekrény.

Jól megjártam a hűtővel. Bénaságom határtalan. Valahogy leesett egy tányér az üveglapjára, rá az olajos halkonzervre, ami persze nyitva volt. Az kirepült a hűtőből, rá a falra, az üveglap meg eltörött, szétvágta a kezemet, ijedtemben eleredt az orrom vére és begörcsölt a hasam. Az jutott eszembe, ha tényleg van valami abban, hogy a születendő babán nyomot hagy a kismama bénasága, akkor felkészülhetünk, mert a Picinyuszi sajnos kap hideget-meleget. Holnap korán reggel megyünk a kórházba. De nem megyünk ám egyedül! Jön velünk a barátnő, akinek nevét remélem holnap már felfedhetem!

Micsoda öröm, Anikóék és mi is örülhetünk! Minden a legnagyobb rendben. Picinyuszika úgy csuklott , hogy alig lehetett róla egy normális képet csinálni, mert fel-alá ugrándozott. De azért itt van!

12 hetesen és 1 naposan. Hát nem édes? Olyan nagynak tűnik már, meg olyan formásnak. Az eredmények is jók lettek, remélem a véreredménnyel sem lesz gond. Anikóék Bumbeszkája is 7 hetes és 4 napos már! Szóval egy hónap van köztük. Tényleg ez is olyan hihetetlen. Bár a Milviéket kárpótolni semmivel sem lehet, mégis jó, hogy most itt vannak Anikóék, akik ugyanazt élhetik át, amit mi!

És van még valami, amit ígértem, íme a 12 hetes pocakfotó!

Gömbölyödik a pocika, növekszik a Picinyuszika, még néhány nap, és így búcsúzunk el az első trimesztertől! Persze mivel semmi sem megy zökkenőmentesen, ezen a héten nem meglepő, de ismét vérvételre küldtek. Pozitív lett a toxoplasma eredményem, ezért kell ezt a vérvizsgálatot is megismételni. Egy hét pihenés és fekvés után ezen a héten már ismét dolgozom. Kicsit nehézkesen indult, de majd összeszedjük magunkat és kitartunk egészen az év utolsó napjáig, hiszen ha minden a tervek szerint alakul, a 2010-es évet már táppénzen kezdjük.

Már csak egy nap és a 13. hétbe lépünk. Az első három hónap zárásaként mindenképpen szeretném leírni, hogy valóban izgalmakkal, aggodalmakkal, rosszúllétekkel és fáradtsággal, de emelett hihetetlen gyönyörű pillanatokkal is telt el ez a 12 hét. Ezután új oldalt nyitok, és a további fejleményeket a Második trimeszter menüpontban olvashatjátok!

Oldal: Első trimeszter Pálmukával
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat