HARMADIK TRIMESZTER
HUNIBABÁVAL
2. RÉSZ

34. Hét

Annyi minden kavarog épp a fejemben, de tulajdonképpen felesleges is leírnom, mert visszaolvasva Pálmival való terhességem ezen időszakát, szinte ugyanazokat az érzéseket írhatnám le. Viszont van egy dolog, ami új most, ami miatt kissé jobban félek a kórházban eltöltendő napoktól. Akkoriban azt írtam, hogy elképzelni sem tudom, hogy fogom kibírni Cuciapuci nélkül azokat a napokat, most viszont azt nem tudom elképzelni, hogy fogom viselni Pálmika nélkül, hiszen mióta megfogant, egyetlen napot sem töltöttünk el egymás nélkül. Akadt igaz olyan, hogy a Mamiéknál aludt, de olyankor este vittük és reggel már mentünk is érte. Szóval annyit már most tudok, hogy ez mindkettőnknek nagy erőpróba lesz és erre felkészülni sem lehet.

Ezen a héten kihasználva még az utolsó forró nyári hétvégét sikerült készíteni rólam balatoni pocakos sorozatot, ebből láthattok három képet.

És ha már Balaton, még utoljára a családdal is lubickoltunk egy nagyot. Na és ezzel azt hiszem elkezdődtek azok az úgynevezett "utolsó" dolgok, amiket még utoljára mindenképp meg kell csinálni, mintha a szülés után már soha sem lenne rá lehetőség. :-)

Már néhány hete minden este mikor vízszintesbe helyezem magam, azonnal bedugul az orrom, pedig nem vagyok náthás és napközben egyáltalán nincs semmilyen hasonló tünetem. Az orrdugulást terhesség alatt az ösztrogén okozza, az orrnyálkahártyába több vér jut, emiatt megduzzad. Ezért az éjjeli szekrényemen a savlekötő után az orrcseppnek is helye lett. Remélem már nem túl sokáig, jövő héten kedden ugyanis már a 36. heti uh-ra és vizsgálatokra megyünk, amit azért is várok nagyon, hogy sikeres volt-e az antibiotikum kezelés a streptococcus baktériummal szemben. És voltam vérvételen is, ahol megint úgy szétcseszték a vénámat, hogy szívem szerint üvöltöttem volna a fájdalomtól. Nem is értem én ezt, egyszer szinte meg sem érzi az ember, máskor meg... Szóval le is fényképeztem, de inkább nem mutatom meg, mert elég undorító ahogy a szúrás helyén kb. 2 cm-nyire kipuposodott és belilult a vénám.

Rendesen utólért a pánik és sikerült néhány papírzsepit telebőgnöm, miután megtudtam, hogy szinte semmit sem javultak az eredményeim. Nagyon szomorú voltam, hogy teljesen feleslegesen tömtem magamba a sok gyógyszert, ráadásul a babámat is kitettem ezek veszélyének. Most keddig még várnom kell, hogy hogyan tovább, lesz e újabb adag gyógyszer, vagy marad a szülés közbeni intravénás antibiotikum mindkettőnknek. Jót is tett, hogy elmentünk ismét vacsorázni a csajokkal.

Kellett a kikapcsolódás, szeretem ezeket az estéket, nem csak kibeszéljük a féleleinket, de bíztatjuk is egymást és persze sokat nevetünk, ami senkinek sem árt. Talán a legtöbb bátorítás most Adrinak jutott, aki a 39. hetével leginkább a célegyenesben van. Zsuzsika pedig csak úgy sugárzott a boldogságtól Zsombi bébivel a karjában, aki nagyon édes kisfiú és olyan jó érzés volt a kezemben tartani őt, hogy most aztán még inkább vagyom már rá, hogy a mi Hunikánk is megszülessen.

35. Hét

Jól elszóltam magam, mikor a minap arról írtam, hogy az orrom esténként bedugul, de napközben nem. Hát most már nappal sem szelel és a takarítás, főzés is kezd nehézkessé válni, egyre inkább kezdek terhes terhes lenni. Sokszor olyan elnehezültek a kezeim, a lábaim, pillanatok alatt elfáradok. Ha eldőlöl kicsit az ágyon, percekig tart mire fel bírok kelni. Nehéz már a pocak, a cipőfelvételről nem is beszélve. Pedig nem hagyom el magam egyáltalán, meg nem is lehetne, hiszen itt van nekem Pálmukám, akivel egész nap foglalkoznom kell. Tegnap még összeszedtem magam és átsétáltunk a Mamiékhoz, amire hetek óta már nem vállalkoztam, de azt hiszem legközelebb már csak babakocsival fogunk menni, mert mire hazaértünk teljesen kimerültem.  

Néhány napra a fiúk is hazajöttek, nem csak mi de Pálmika is nagyon örült nekik, és persze főleg az új barbie babáinak, aminket ajándékba kapott. Azóta cipeli is őket mindenhová.

 Jó hír, hogy Adri kismama barátnőm Léna nevű kislánya a mai napon megunta pocakbeli életét és 3850 grammal valamint 51 cm-rel meglátta a napvilágot. :-) Mindketten jól vannak, gratulálunk nekik és várjuk az ő beszámolójukat is.

Mi pedig túl vagyunk az utolsó ultrahang vizsgálatunkon is. Hatalmasat nőtt az én kisfiam, kb. 2510 gramm a becsült súlya. Szépen fejjel lefelé várjuk a visszalévő napokat, heteket. Megvolt a leoltás is, aminek jövő hét kedden lesz meg az eredménye és akkor lesz az első NST vizsgálatunk is. A méhszáj is változott, értéke c-2110, amire azonnal felcsillant a szemem, hiszen ez azt jelenti, hogy 2 ujjnyira megrövidült a méhnyak, 1 ujjra nyitott a külső és középső méhszáj, a belső méhszáj pedig még zárt. Egyre inkább hiszem, hogy nem visszük végig a 40 hetet 2 az 1-ben, hacsak meg nem tréfál Hunika és a jelek ellenére elidőzik odabent.

Ez pedig egy kis segítség a méhszáj értékeinek megértéséhez.

A héten készült egy kép rólunk a babaszobában, ahová már nagyon várom a kisfiamat. Meg kell mondanom amellett, hogy a rózsaszín a kedvenc színem, nagyon hamar megbarátkoztam és megszerettem a naracssárgát. Az elején hetekig gondolkoztam, mi lenne az a szín amiben Hunika és én is jól érzem majd magam, felmerült a zöld, a bézs és a sárga is, de már egyáltalán nem bánom, hogy csak a sárga mellett döntöttem, az összhang és az ott eltöltött percek már most igazi élményt nyújtanak.   

Mivel gyalogosan messzebb már nem nagyon merészkedem el, így marad az udvar és a mi kis utcánk a szabadban eltöltött időnek. Pálmukám így is nagyon jól érzi magát, motorozik, rollerezik, meg persze laknak itt még gyerekek rajta kívül és a felderítendő terep is izgalmas élmény neki. A kukoricásból pedig úgy kell kiimádni.  

Eszméletlen milyen szurkodó érzések rendszereződtek belül a hüvelyben. Ezt azért írom le, mert Pálminál nem emlékszem ilyenre. Persze utána olvastam, általában két magyarázatot adnak rá, az egyik a méhszáj nyílása, a másik pedig, hogy a baba nyom valami ideget.

A hétre még egy fotó, amit azért teszek fel, hogy bizony szerintem tényleg lehet valami igazság abban, hogy a fiúgyermeket váró kismamák méginkább megszépülnek terhesség alatt. Emlékszem Pálminál is elégedett voltam a tükörképpel, de most valahogy még jobban tetszik a látvány. A hajam és a körmöm is jól megnőtt és a napnak köszönhetően szép barna színt is sikerült szereznie a bőrömnek.

36. Hét

Nem is kezdhetném mással a 36. hetet, mint egy bögre málnalevél teával. Én hiszem, hogy Pálminál is segített, hiszen nem kellett órákat vajúdással tölteni. Remélem most sem lesz ez másként, így míg el nem jön a szülés napja, mindennap inni is fogom. 

Már egy napja keményedik a pocak, elég sűrűn, bár ahogy jön, úgy néhány másodperc elteltével el is múlik. Kicsit ijesztő, mert valahogy most kezd tudatosulni bennem, hogy bármikor megindulhat a szülés, amit tényleg nagyon várok már, csak a napok előrehaladtával egyre több félsz is van bennem.

Milvivel elmentünk börzére, ahol kb. háromnegyed órát voltunk, amiből én legalább 40 percet a levegőn töltöttem el, mert annyira nem volt bent levegő, hogy néhány másodperc után rosszul lettem. Nem is vettem semmit, bár igazából minden megvan ami kellhet. De legalább több rég nem látott ismerőssel találkozhattam és beszélgethettem.

Ma miután reggel felkeltem letörölgettem mindent, virágokat öntöztem, ablakot-ajtót pucoltam, porszívóztam, mostam-teregettem, elmentünk ebédelni és mikor hazaértünk olyan furán kezdtem magam érezni. Néhány görcsöcske és kisebb összehúzódás után a tükörbe nézve vettem csak észre, hogy ma bizony leszállt a pocakom. Meg is lepődtem, mert Pálminál anno nem volt ilyen konkrét nap vagy óra, hogy biztosra tudjam mondani, igen ez a pocak most sokkal lejjebb ment. De ez most nem is kérdés, szinte elfér a kezem a mellem és a méhem felső része között, valamint alul  a szeméremcsontomnál olyan sokkal kerekebb, nagyobb, a pocakkal egybeolvadó domb lett.

Összeszedtem minden energiámat és elvánszorogtunk a védőnőhöz. A mérleg 67 kg-ot mutatott, de szerintem elromlott ;-) mert itthon csak 65 kg-ot mértem. Bár mindegy is, kb. így 10 kg a plusz. A vizsgálat után meglátogattuk a barátnőmet, ahol pillanatok alatt olyan hascsikarás és görcs tört rám, hogy azt sem tudtam ebből hasmenés vagy szülés lesz-e.  Aztán hasmenés lett, nem is akármilyen. Haza is úgy hoztak és persze itthon is folytatódott tovább. Többször olvastam, hallottam róla, hogy a hasmenés lehet a szülés előjele is, hiszen a szülés előtti napokban öntisztító folyamatba kezd a szervezet. Kíváncsian várom, lesz e valami köze Hunikám születéséhez, akinek egyébként ma van a névnapja. Holnap mindenképp megyek a kórházba NST-re, úgyhogy ha ma nem is, holnap már bizonyára többet tudok majd.

Túl vagyunk az első NST-nken. Persze amikor kell, akkor alig akar mozogni a Hunika. Megvan a leoltás eredménye is, sajnos ahogy sejtettem, pozitív a streptococcus, így kaptam antibiotikumos hüvelykúpot, a többit pedig szülés alatt. :-( A méhszáj értékem nem változott, hiába reménykedtem, nem akar még jönni a kisfiam, pedig ma sütöttem neki egy tortát is a névnapjára, hátha kedve támad egy szülinapihoz is. :-)

Találkoztam a szülésznénikkel, aki nagy energiát adott a bíztató szavaival, úgyhogy most kicsit bátrabb lettem, és Török papát is meglátogattuk a kórházban, aki vesebántalmak miatt kényszerül néhány nap gyógykezelésre.

Készült egy újabb fotósorozat rólam az utolsó nyári napon, így a 36. hét sem marad képek nélkül. Szerintem nagyon szuper nyár áll mögöttünk, igaz sokszor megszenvedtük a meleg miatt, de az élmények és emlékek feledtetik ezt. Holnap hirtelen lehüléssel és hidegfronttal jön az ősz, nagyon vártam már, a tavasz után ezt évszakot szeretem a legjobban, kíváncsi vagyok, hogy fogom viselni. Az esőt imádom, holnapra kirándulást terverztünk, remélem jól elázunk majd! :-)

Na a kirándulás elmaradt, de nem is baj, mert majdnem egész nap az ágyat nyomtam. Azért ebédet főztem meg egyszer ment a mosó és a mosogatógép is, de takarításban el vagyok maradva. Már éjjel is mindenhol szúrt, nyomott, bedugult az orrom, begörcsölt a lábam, jött a sav, az álom meg nem jött, aztán ha sikerült elaludni felkeltem egy jól irányzott borda alatti rúgásra. Meg pisilni is folyton kell, eddig is sokszor kellett, de most ez már valami rémes. Amikor újra ágyba kerültem minden kezdődött előlről, szóval tiszta nyomi vagyok már. A fehérneműjeim is kicsik rám, vettem persze párat, de  sok így sem kényelmes, ezért ma kipróbáltam Cuciapuci alsógatyeszát. Hát ezeknek a pasiknak milyen jó! Mondtam is neki a hátralévő napokban kölcsönveszek a kollekciójából néhányat. :-D

37. Hét

Már nagyon vártam a 37.-et, hiszen ezzel a héttel beléptünk az utolsó, a 9. hónapba is. Ettől kezdve már nem számít a baba koraszülöttnek és tulajdonképpen bármelyik pillanatban megszülethet. Talán ennek tudata spanolt fel annyira, hogy összeszedjem minden energiámat, így egy igazi pörgős napot tudhatok magam mögött. Bár a délutáni alvást nem hagytam ki, mégis sikerült az általános teendőimet elvégeznem, és végre életemben először olyan palacsintát sütöttem, ami szinte tökéletesnek mondható.

Tudom, palacsintát mindenki tud sütni, de nekem ez eddig valahogy nem igazán jött össze. Aztán ma rájöttem a titok nyitjára! Agyon kell fűszerezni szeretettel! Viccesnek hangozhat, de akkora lendülettel és akarással álltam neki, sőt szinte élvezettel sütöttem és töltöttem meg őket és egyre csak doppingolt, hogy mindegyik nagyon szépre sikerült. Hamar el is fogyott, pedig mind fahéjas cukorral töltöttem meg. Egyébként szerintem emiatt az akarás miatt sikerül mostanában minden olyan finomra a konyhámban. Én nem egyszerűen csak sütni-főzni akarok, én élvezni akarom azt amit csinálok, nem beszélve az ízvilágról, amiről sok mindenkinek fogalma sincs. Este még egy nagyot sétáltunk Pálmival és szedtünk virágokat az utcánkban és a kertemben.

Minden héten szedünk friss mezei virágot, szeretem mikor az asztalon a vázában ott díszeleg amit Pálmival együtt gyűjtöttünk össze. Viszont ma ahogy elnézegettem a bankszámla kivonatunkat, meglepődve vettem észre, hogy nem utaltak családi pótlékot. Elő is kerestem gyorsan még másik kettő kivonatot, hát azok közül sem találtam egyiken  sem. Mivel a pénzügyeniket mindig Cuciapuci rendezi, így egyikünknek sem tűnt fel, hogy már hónapok óta nem kaptunk családi pótlékot. Úgyhogy jövő héten ezt is még el kell intézni, de nem is értem én, vagy ezt minden évben kérni kell?

Sárikáék ismét néhány napot itthon töltöttek, így ellátogattak hozzánk is.

Tényleg hihetetlen, hogy mennyire hasonló személyiség Sára és Pálma. Nagyon szeretik egymást és jó volt megint Adriékkal is egy igazit dumcsizni, így az idő hamar el is szaladt. Sajnos őket sem látjuk már januárig.

Készült még egy pocakos kép Niki kismama társammal, aki egy héttel fiatalabb terhes, mint én. Együtt is mentünk ma a kórházba, ahol az Nst vizsgálatot Nikinek köszönhetően sikerült megörökíteni.

És a legnagyobb hír, hogy végre meghallottam a varázsszót: Végig nyitva! Szóval a méhszáj teljesen kinyílt, ami azt jelenti, hogy ha a doktorbácsi szavait idézem: Ha nem indul meg két napon belül a szülés, találkozunk csütörtökön reggel. Kikerekedett szemmel néztem rá, hiszen egyből eszembe jutott, Pálmikámat is csütörtöki napon szültem, ráadásul pont 20.-án! Nahát megint ez a számmisztika. Így már biztos, hogy elmarad a 38. hétre tervezett pocakfotózásom, de ha minden a legjobbak szerint alakul, jövő héten már a kisfiam első fotósorozatát készíthetem el. :-) Egyébként egyre több keményedés és görcs okoz kellemetlen pillanatokat, és bár Pálmikám szerint az öcsi éjszaka fog születni és esni fog az eső, azért ezt a két napot még húzzuk ki kettő az egyben, hogy  az elmaradt dolgaimat még elintézhessem és lelkileg is fel tudjak készülni életem második legnagyobb kalandjára.

Az éjszakám nem volt túl kellemes, nehezen is tudtam elaludni, Pálmikám is sokszor felsírt és ha mégis elnyomott az álom a keményedések rendszerint felébresztettek. Azt hiszem már izgalom is van bennem, nem is tudom mi lesz velem ma éjjel. Na de nem csak én vagyok így, szerintem az egész család átérzi a félelmeimet. A szülésen most is Milvi lesz bent velem, mint Pálminál, akinek (ez is olyan hihetetlen) pont holnap lesz a születésnapja. Mondtam is neki készüljön, biztos nagy élmény lesz számára ez a nap. Én nagyon reménykedem egy gyors lefolyású, könnyű szülésben és hamarabbi lábadozásban mint a kislányomnál, de tudom ez nem kívánságműsor. Jelenleg fejfájással küzdök és Hunika is elég érdekes mozdulatokat végez, és bár egész jól megúsztuk az elmúlt hónapokat aranyér bántalmak nélkül, az utóbbi napokban mégis nagyon kijött, sőt lassan elviselhetetlen lesz ennek fájdalma is.

Ezzel a képpel pedig elkészült második terhességem utolsó pocakos fotója, ami azért is nagy kincs számomra, mert sikerült megörökíteni, ahogy épp Hunibaba rúg egy jó nagyot. Ott felül azért nem olyan szabályos a gömböcske.  :-) Hát ekkora pocakot növesztettünk, igaz nem volt egy problémamentes terhesség, de azért kérdés nélkül újra végig csinálnám. Most megyek vasalok még egy kicsit, majd főzök egy jó húslevest, amit kell még előkészítek, hogy Cuciapucinak és Anyukámnak kicsit egyszerűbbek legyenek az elkövetkezendő napok, aztán összekészülök holnapra. 

Gyors leszek, mert pont valami karbantartást végeznek az oldalon és ezt sem biztos, hogy már engedi menteni. Képzeljétek délután mikor pakoltam az udvaron Pálmi játékait  megpillantottam  egy négylevelűt! Aztán hirtelen mellette még kettőt. Hát ha  ők nem hoznak nekem szerencsét, akkor semmi sem. :-) Nagyon fáradt vagyok, de estére elvégeztem mindennel. Még a barátnőim is meglátogattak, aminek nagyon örültem, mert kicsit elhessegették a félelmeimet. Köszönöm  nektek a sok bíztató üzenetet, jókívánságot. Bevallom nagyon izgulok, de alig várom már, hogy túl legyek rajta és végre a kezemben tarthassam a kisfiamat. Amint tudok jövök a beszámolómmal, szeretlek benneteket és ismét szorítsatok  légysziiiiiiiii! :-*

Na még egy utolsó indulás előtti gyors bejegyzés. Kb. 7 órát tudtam aludni, ami nagyon jót tett, mert az izgalmamat sikerült kialudni. Teljesen pozitív vagyok, a reggeli tusolás során távozott a nyákdugó és azóta görcsöl is a hasam. Azt hiszem a kisfiam is ezt a napot választotta születésnapjának. Egy nagy ölelés Pálmukának és irány a kórház Cuciapucival, nagykalandra fel! :-)

Oldal: Harmadik trimeszter Hunibabával 2. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat