KIS CSALÁDUNK MINDENNAPJAI

Gondolhattam volna, hogy ez az éjszakai átalvás sem egyről a kettőre megy majd, hiszen Pálmi ma éjjel megint felkelt. Bár ezzel semmi problémám nem akadt, hanem amikor visszafeküdtem aludni és lecsuktam a szemem, szinte villámcsapásként ért a felismerés, hogy elfelejtettük a házassági évfordulónkat. Már több mint egy hete kellett volna ünnepelnünk, nekünk pedig teljesen kiment a fejünkből. Aztán hajnalban mikor Cuciapuci jött be elköszönni, akkor mondtam neki, hogy boldog házassági évfordulót. Nézett ő is egy nagyot. Úgy tűnik mostanában tényleg csak Pálmukával foglalkozunk. Pont ezért tervezzük, hogy tavasszal a keresztelő előtt Isten színe előtt is örök hűséget fogadunk egymásnak, úgyhogy akkor majd a két dátum közül legalább egyet csak meg tudunk jegyezni. :-) Mivel már októbert írunk, nem csak a falevelek hullanak, de bizony eljött a hideg is.   

Egészen estig maradtunk a papiéknál, így már sötétben jöhettünk haza. Jól be is csomagoltam Pálmucit nehogy megfázzon. Reméltem, hogy nem alszik el hazáig, de csak nem bírtam fent tartani. Hát gondoltam sötét van, úgy sem lát senki, majd futok vele hazáig, hamar hazaérünk aztán jöhet a fürdés és lefekhet a saját ágyacskájában. Ám micsoda váratlan meglepetéssel találtam magamat szemben. Azt azért tudni kell, hogy utolája még a terhesség előtt futkároztam. Így hát már a második lépésnél éreztem, hogy itt valami nincs rendben. A melleim az utóbbi időben annyira megnőttek, hogy úgy éreztem mindjárt leszakadnak. Nagyon furcsa érzés volt, jó lesz ha a legközelebbi futásos akciómhoz beszerzek egy sportmelltartót. Hát sosem gondoltam volna, hogy valaha is maguktól ekkorára fognak nőni, azt meg végképp nem, hogy lesz amiben majd ennyire zavarni fognak.

Úgy tűnik Pálma baba egy picikét megfázott. Drágám csak tüsszög egyfolytában, folyik a nózija meg köhög is kicsit, ha épp nem ezeket csinálja, akkor pedig alszik.

Tegnap szülinapi zsúron voltunk, Stellácska 3, Ricardo 14 éves lett.  Pálmuka nagyon jól viselkedett, hangja is alig volt. Ő is ott ült velünk az asztalnál, evett egy picit a sárgarépából, majd apa ölében játszadozott a lufival.

Most nagyon halknak kell lennem, mert Pálmuka a betegsége miatt nem éppen az igazak álmát alussza, én meg itt fekszem mellette a szobában és hallgatom a kis szuszogását. Szegénykém, nagyon megviseli a nátha és biztos vagyok benne, hogy a sok orrszippantás miatt ma egyáltalán nem én voltam a kedvence. Sokat sírós nap volt ez a mai. Az ebéd is kissé nehezebbre sikeredett bedugult nózival. Pedig most evett Pálmi életében először áfonyát.

Nem reklám, de ez a Hippes áfonyás alma még nekem is ízlett. Így hát jól kikentük egymást. Evés után jött egy pici szunya.

Ez sem volt a megszokott, ilyenkor az ágyába szoktam tenni és van, hogy akár két órát is elalszik, de most talán ha felet sikerült neki, azt is a játszószőnyegén. Remélem hamarosan jobban lesz. Egy kis nátha és én megint halálra izgulom magam. 

Nem sokat aludtunk így az éjszaka, sőt mikor készültem lekapcsolni a villanyt valami furcsa zajt hallottam kintről. Jól meg is ijedtem, mintha valaki pakolt volna a teraszunkon, aztán ide-oda huzogatta a székeket meg a kukát. Gyorsan mentem is Cucit kelteni, hogy jöjjön, mert valami nincs rendben ott kint.  Persze ő bátrabb nálam, felmosónyelet fogott a kezébe és már ment is az udvarra. Hát bizony egy nagy kóborkutya randalírozott nálunk, felborította a szemetest és széthordta a hulladékot. Kissé vicces volt ahogy Cuci egy szál alsógatyában kergetőzött vele az éj leple alatt, kezében a felmosónyéllel. :-)

Pálmukát már tényleg minden érdekli, megfogdoz, meghúz bármit ami a keze ügyébe kerül. Így fordult elő, hogy vacsora közben, mikor Cuci ölében ült, elkapta a tányérat és a levest magárarántotta. Szerencsére nem volt forró. Fejlődünk szépen, Pálmi növekedése gyors ütemre kapcsolt.  Nézegettem is a neten az etetőszékeket, a gyereküléseket és a bébikompokat, most ezek állnak az aktuális listámon, amiket be kell szereznünk. És elkezdtem nézegeti az esküvői ruhákat is. :-) Mami szerint inkább valami egyszerűbb ruha kellene, mert ez már a második esküvőnk lenne, de én ezzel nem értek egyet, mivel nem a második házasságom lesz, hanem csak az első második fele. :-D Meg  különben is 4 éve  sem a habos-babos szerkó mellett döntöttem, úgyhogy most itt az ideje, nagy ruhát akarok! :-) A színét illetően pedig lemondok a fehérről és nagy valószínűséggel magamat nem meghazudtolva a rózsaszín mellett fogok dönteni, de még majd meglátom milyen lesz a felhozatal. Júj már most nagyon izgatott vagyok! :-D

Úgy tűnik sikeresen leküzdöttük a náthát, így el tudtunk menni a heti masszázs óránkra. Pálmi nagyon szereti a láb és a pocak maszírozást, a karok és az arc egyenlőre még nem tartozik a kedvencei közé. Még két alkalom van vissza, már most  bánom, hogy nem tart tovább, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Aranyos anyukák, kedves masszázs oktató és nem utolsó sorban édesebbnél édesebb babák, hát ki ne szeretne egy ilyen helyre járni.

Édes Pálmukám a minap, mikor Anikóval és Martin babával épp vásárlással töltöttük az időnket, életében először láthatóan két dolog között sikeresen tudott dönteni. Két kistakaró közül az egyik olyannyira jobban tetszett neki a másiknál, hogy ezt hangos nevetéssel a tudatunkra is adta. Olyan aranyosan kacagott, hogy mi csak néztünk és a nyuszis takató helyett így természetesen azonnal a macisat vásároltam meg neki. Ezek után Picinyuszikának azt hiszem nem erőltethetem tovább a nyuszikás életmódot. :-)

Doktorbácsinál jártuk ma, mert Pálmika még köhög és inkább nem bíztam véletlenre a dolgot. Bár úgy tűnik semmi komoly nincs, azért holnap felkeressük a gyermekorvost is. Mami is már napok óta szenved a náthától, nem is bírta tovább Pálmi nélkül, így hát feltaláltuk magunkat, maszkot adtunk rá.  :-)

Aztán ha már így belejöttünk az orvososdiba, hosszú évek után végre Papi is rászánta magát egy szemvizsgálatra, mi pedig elkísértük őt. Meg is lepődött milyen rossz is a szeme. 

Azon gondolkoztam ma Pálmukám tologatása közben, hogy ha eddig magamban beszéltem volna, akkor ezentúl már senki nem nézhetne bolodnak, mert én beszelek a babakocsiba, ő meg csak néz. Vagyis hát ez volt a felállás eddig. Ám a mai napon Pálmi végigsikonyálta az egész utat amit megtettünk. Szerintem lassan már hülyének néznek, mert én meg csak nevetek folyamatosan, fülig érő szájjal tolom a kocsit, de olyan édes. Szóval igazi kis dumagép lett, mindig beszél hozzám, az új neve pedig mától Sikonya kisasszony. :-D És a tegnapi nézettségi adaton szó szerint sokkot kaptam. 869. Először azt hittem nem jól látok! :-)

Tudom bolondságnak hangzik, de Pálmuka nem hogy állandóan ülni akar, de most már állni is. Őrület amit művel. Most lesz majd 5 hónapos, nem értem én ezt a fejlődési sebességet. Mindig a tv-t akarja nézni, ha valami olyat lát benne ami tetszik neki azon hangosan kacarászik. Szopizás közben sincs már nyugalom, rángatja a ruhámat, tapizza a másik cicimet, ha épp éri húzza a hajam. A pelenkacsere is már kész kabaré. És ha nem történik valami azonnal úgy ahogyan ő szeretné, hisztizik. Igazi csajszi lett belőle, aki öltözni nem szeret, viszont vetkőzni annál inkább.

Mindig megígérem magamnak, hogy nem írok le ennyi mindent a blogba, meg majd ritkábban írok, de állandóan törénik valami új dolog. A mai babamasszázson Pálma átfordult a hátáról a hasára! Olyan sok mindent csinál már, én mégis nagyon vártam ezt a pillanatot.  Gondolom ez senkinek nem jelent semmit, de én annyira örülök neki!! Ezentúl pedig egyetlen pillantra sem hagyhatom már magára.

A minap Brigusz batátnőm járt nálunk látogatóban, aki egy igazán kedves ajándékkal érkezett. Úgy szerettem volna már beszerezni Pálmusnak egy gyermekdalokat tartalmazó cd-t, hát most ez a kívánságom is teljesült. Imádja őket. És a Mimó pótmamitól kapott kutyust is sikerült elneveznünk Sajónak, természetesen a Jamie és a csodalámpa című gyermekkorunk feledhetetlen mesefilmjének kutyájáról.

Júj eltelt úgy egy egész hétvége, hogy egyetlen betűt sem írtam. Pedig azért akadt volna mit leblogolni, de igyekeztem a netfüggőségem ellen felvenni a harcot. :-) Ma meg már új hét, úgyhogy nem fogom vissza magam. Éjszaka többször is arra keltem, hogy Pálmus mondogalódik, hason és ráadásul kereszteben fekszik az ágyában  kitakarózva. Úgyhogy hiába fáradtam el tegnap, nagyon nem kellett kipihennem magam. Egész napos sütés-főzésben voltam. 5kg csirkehusiból csinátam a családi ebédet, ráadásul nem is egy félét. 

Nah majd délután nyomok egy szunyát Pálmival, nagy ágyban, összebújva, így a legjobb. Remélem jól ráfaragok majd erre a sok együtt alvásra. :-) És hétvégén voltunk hármasban étteremben is, de jó volt az is. És ha már ennyit említettem az evést, ezúton köszönném meg a mi Katinéninknek a nyuszikás és szivecskés sütikét, nagyon fincsi! :-D

A ma 5 hónapos Pálmuka ezzel a látvánnyal fogadott mikor reggel kinyitottam a szemem. Óriási fejlődésen mentünk keresztül, örülnöm kellene, hogy szépen növekszik, de egyszerűen nem tudom felvenni a tempót az idővel. Azt hiszem még haragszom is rá.

Régi fényképeket nézegetve akadtam rá néhány szőke hajas korszakomból megmaradt emlékre. Olyan mintha most lett volna, pedig már 10 év is eltelt. És nem csak én, de annyi minden más is megváltozott.

Pálmi már nagyon ügyesen eszi a gyümölcsöket és főzelékeket. Tegnap egy evésre megevett egy egész banánt amibe még sütőtököt is tettem és abból is jócskán. Először nagyon nem ízlett ez a kombináció neki,  szinte ökölődött tőle. Aztán vártam egy picit és újból megkóstoltattam vele, mindig egy picivel többet tettem a kanálba, majd a végére megette mindet. 

És a mai nappal sajnos véget értek a masszázs órák, pedig nagyon szerettük őket. Még elismerő oklevet is kaptunk a sikeres tanfolyam elvégzésért. Pálmukán továbbra is fogom alkalmazni és természetesen hasznos lesz majd ez a tudás a születendő testvér számára is. Novembertől pedig ha minden jól alakul babaúszásra fogunk járni.

A hétvégén el is mentünk és beiratkoztunk, ezentúl szombat délutánonként Pálmuka úszása lesz az új családi programunk. :-) Anettka barátnőmék voltak nálunk a napokban kislányával  Nellikével, aki úgy szereti Pálmut mintha a testvére lenne. Aranyosak voltak együtt nagyon.

És ezen a hétvégén voltunk még a kórházban is, meglátogattuk az újszülött Olivért, aki gyönyörű kis szépség  és bár nagyobbnak született mint Pálmi, mégis olyan kis picurkának tűnt mellette. És mivel mi már ilyen nagyok vagyunk, most először  hagytuk egy egész éjszakára Mamira és a Papira szemünk fényét. Amíg ők aludtak, mi Cuciapucival és a barátainkkal szórakozni mentünk.

Egyébként nem írtam le, mert nem akartam elszólni, de már egy hete végigalusszuk az éjszakákat, így most sem volt gond. Na persze nem mondom, hogy nem izgultam miatta, de nagyon jó baba volt, Papi alig bírt betelni vele. Szerelmesek egymásba, ez nem is kétséges. :-D

Mi meg hajnalig roptuk.  Aztán bucsúban is voltunk, ahol Pálma megkapta élete első mézeskalács szivecskéjét kis szerelmétől, Martintól. 

Petike pedig nagyon ügyes volt a horgászatban, így Pámusnak is rengeteg ajándék jutott.

Sőt még törökmézet is vettünk, ami láthatóan nagyon ízlett is neki. 

Most pedig egy egész hetet hármasban fogunk tölteni, hiszen Cuciapuci szabadságon van, így holnap első dolgunk az lesz, hogy meglátogassuk Sári babáékat.

Nah már megint majdnem elment a hét úgy nem írtam semmit,  de szerintem most majd ráállok erre az egyhetente jegyzetelésre. De most akkor visszafelé írok, kezdve a mai nappal. Picit fáj a gyomrom, mert jól bevacsiztunk Cuciapucival és Pálmuval.

Mostanában sokat járunk étterembe, ez már csak azért is jó, mert nem kell annyit mosogatni itthon, szóval spórounk a vízzel. :-D  Ez milyen vicces már, inkább elzabáljuk a víz árát.  Persze ez így ebben a formában nem igaz, inkább közös családi programok ezek, végülis mit lehet csinálni ilyen zord időben nem? Szóval vacsi előtt Martinnal és Anikóval róttuk a köröket a városban, boltról boltra vándorolva, miután néhány órát eltöltöttünk náluk.

Shopingtúra, a legjobb! Amióta megszületett Pálmuci még jobb, hiszen annyi minden belefér a babakocsi aljába.  És bár kicsi dolog, de olyan kis édes fürdőbugyikákat kaptak a mi Drágánik az uszására. A reggelem már nem volt olyan kellemes, hiszen elmentünk a doktorbácsihoz, hogy betömje a kilyukadt fogamat. Persze nem fájt, mert kaptam érzéstelenítést, de kiderült, hogy van még egy picike szuvasodásom, ezért decemberben azt is helyre kell tenni. Na a lényeg, hogy már kifelé jövünk az autóhoz mikor kérdezem Cucit, hogy ha nevetek látszik, hogy nem érzem a fél fejemet? Ez annyira durva!!!

Tíz percig röhögtünk, potyogtak a könnyeink. Így készült ma el életem legjobb mosolygós képe! :-D Hiába próbálkoztam, a bal felem meg sem mozdult. Aztán tegnap fondue partyn voltunk Milviéknél.

Fincsi volt minden, jó sokáig maradtunk, Pálmi el is aludt hazafelé, így este már az ágyában nem nagyon akart szunyókálni. Kicsit nehezebbek azok a napok, amikor nem a megszokott ütemben mennek a dolgok. Valahogy én sem tudtam aludni, képeket alkottam megint. Végülis az ihletem is leginkább ilyenkor jön, érdekes ez a művészhajlam. Na és persze voltunk Adrikáéknál is.

Sárika megint olyan sokat változott. Szerintem egy igazi kis harcos amazon, néha azt hittem mindjárt lepofozza Pálmukámat. :-) Cukik voltak együtt a kis barátnők. 

Most picit szomorú vagyok. Úgy néz ki egy kis időre mellőznöm kell a fényképezgetést, mert tönkrement a gépem aksija. Remélem nem tart sokáig ez az állapot, mert mi ketten nagyon szoros kapcsolatban állunk egymással. A minap még Verácskáról meg tudtam csinálni egy sorozatot, ám az utolsó képeknél  már éreztem, hogy baj lesz. Azért mutiba itt van néhány.

Meg sikerült még a Sárikás nagy babakocsis kirándulást is megörökíteni.

Pálmunak már nem elég, hogy ő szimplán csak ül a babakocsiban, ő már kihajolgat oldalra, nézegelődik. Szerintem minden anyának megfordul a fejében, hogy gyermeke kiesik vagy leesik valahonnan, na nekem ez mostanában egyre sűrűbben. Persze igyekszem mindent megtenni, hogy erre még esélyt se adjak, de tudom én jól, a kisördög nem alszik.

Pár  napja Pálmira időnként rátör egyfajta vígasztalhatatlan sírás. Van, hogy napközben, de leginkább este lefekvés előtt. Még a cicin sem nyugszik meg. És éjszaka is többször kelek arra, hogy beszélget a játékaihoz, piszkálja a rácsokat, keresztben fekszik, lábai az égnek állnak. Éjjel két óráig általában minden nap fent vagyok, nehezen jön az álom,  reggel 8 körül pedig már kelek is. Igaz délutánra rámtör a fáradtság, de valamit mindig kell csinálnom, így nem tart sokáig ez az állapot. Soha nem gondoltam volna, hogy elég lesz majd ennyi alvás is, hiszen régebben egy igazi mormota voltam. 

Jó hír számomra, hogy a fényképezgetést továbbra sem kell abbahagynom, mert megoldódott az aksi kérdés, viszont egy rossz hír, hogy a szűnni nem akaró fájdalmak miatt fel kellett keresnem a nőgyógyászomat. Már több mint 5 hónap eltelt a szülés óta és a belső varratok környéke csak nem akart helyre jönni. És bizony korrekcióra van szükség, valamint a bal petefészkemmel sincs valami rendben. Sajnos kedden kórházba kell mennem. De semmi féle félelem nincs bennem, mert csak arra tudok gondolni, hogy végre már elmúlik a fájdalom, és utána minden  rendben lesz. Szóval ennyit a komplikációmentes szülésről. :-( 

Mivel Melcsiék ismét itthon vannak, természetesen szerveztünk randit a gyerkőcöknek. Pálma láthatóan nagyon örült a Dominiktól kapott hajpántnak.

Viszont jól eláztunk, mert persze szakadó esőben kell nekünk plázáni menni. Vicces is lehetett, két babakocsis anyuka a szakadó esőben, főleg, hogy én még a fejemre is tettem a babakocsi esővédőjét. Persze Pálmuka sem ázott, mert szerencsére indulás előtt feltettem a téli lábzsákot a kocsira, az pedig vízhatlan. Legalábbis egy darabig.

Na a lényleg, hogy Domika és Pálmu olyan aranyosak voltak együtt, Pálmuci mindenáron puszilgatni akarta Domit.

Aztán jöttek Lindáék is a kicsi Lizával, aki persze az utolsó találkozásunk óta megint nagyon sokat változott. Kár, hogy csak ritkán tudjuk összehozni ezeket a találkákat, pedig olyan jók.

Mandy nővérkémet is meglátogattuk a minap. Szegény olyan sokat dolgozik, hogy most is munka közben tudtuk csak utólérni. Tetszik ez a november. Ritka szép idő van. És ezek a naplementék, imádom. 

Sikerült megint két kedves képet készítenem Pálmukáról. Olyan sokféle arca van.

Az elsőn leginkább a haja a "lényeg", mert itt igazán látszik, hogy milyen is valójában.

Ez a kép pedig a szuper Pálma fotó, a sapi már megvolt egy ideje, így most, hogy belenőtt a kiskobak, el is készülhetett a kép.

Hú nagy hírrel hívott Adrika. Sárikának reggelre kibújt az első  fogacskája. De jó! :-) Azt hiszem mi ezzel még várunk. Viszont az első babaúszás igazi élmény volt. Pálmuka és Cuciapuci nagyon élvezték, mi meg Papival a medence mellett fülig érő szájjal figyeltük az eseményeket.

Úgy tűnik nagyon tetszik Pálminak. És már merültünk is! Ettől nagyon féltünk, de Pálmi jól viselte, úgyhogy már várjuk a jövő heti úszást.

Ma pedig Melcsiék látogattak meg bennünket, sajnos a hét elején már utaznak is vissza Münchenbe, úgyhogy még egy utolsó tali mindenképp kellett.

És mivel Pálmácska már a kezeinek összes újjacskájával megismerkedett, eljött az ideje, hogy felfedezze a lábacskáin lévőket. :-)

Most már egy picit izgulok a holnap miatt, remélem minden rendben lesz. Na azért nem agyaltam ám ezen egész nap, elfoglaltam magam Pálmukával meg rendeltem egy csomó mindent megint a netről. Pálminak autósülést, bébikompot, meg etetőszéket, persze mindegyiket rózsaszínben. :-) Meg egy csomó ruhát magamnak, mert én is megérdemlem! :-D És Cuciapuci sem maradt ki a sorból. Még mindig nagy híve vagyok ezeknek a vásárlásoknak, a legjobb amikor megérkezik a megrendelt termék, hát én olyan izgatottan bírom kicsomagom épp mit is hoz a szállító.

Nah feleslegesen aggódtam mert az időpontomat áttették csütörtökre. Pedig  most már túl lehetnék rajta, és nem kellene ezen agyalnom. Hát mindegy, ez van. Viszont újra van frufrum. Nem akartam, de nagyon zavart, hogy kihullott a hajam, így meg egyáltalán nem látszik.  Igaz már nől vissza, de így jobb és kész. Cuci nagyon nem szereti a frufrut, ilyenkor mindig Pistikének hív.  :-D

Martinnal is nagy dolog történt ma. Mára neki is kibújt a fogacskája. Ő még 5 hónapos sincs, de már egy ideje nagyon folyt a nyála és szegény napok óta hasmenéssel és lázzal küzdött, még a babaúszást is lemondták. Vírusra gyanakodtak, nos úgy tűnik a foga miatt volt mindez. 

Mindannyionk, de leginkább Pálmuka örömére ma délelőtt már célba is ért mindhárom versenyző. Mamival hamar talpra is állítottuk őket. Pálmi nagyon élvezte élete első kompozását. Leginkább oldalra és hátrafelé megy neki így elsőre. Hamar rájött, hogy ezzel szabad utat kapott, ki is nézte magának az asztalterítőt, szerencsére mi időben észrevettük. Most végig járom majd a házat az ő szemszögéből nézve, és bár úgy gondoltam nem fogok elpakoni előle semmit, mert tanulja meg, hogy mindennek megvan a maga helye, mégis próbálom balesetmentessé tenni amennyire lehet.

Bár tartottam tőle, de szerencsére megúsztam mindenféle drasztikus beavatkozás nélkül, és a kezeléseknek köszönhetően úgy tűnik rendbejövök végre! Még elvileg egyszer kell mennem jövő héten, de majd meglátjuk. Rólam ennyit, viszont Pálmus nagyon megszerette a hinta-kompot.  A minap így föztük mi együtt az ebédet:

Na azért senki ne gondolja, hogy mostantól reggeltől estig ebben tölti a napot. Nagyon figyelek rá, hogy ne essünk túlzásba. Egyenlőre még nem megy a mászás sem, sőt még egyedül felülni sem tud, ám ha ül akkor már elég stabil. Tehát mindent csak módjával! Viszont a főzelékekért még most sem rajong, a gyümölcsökért annál inkább. Ma Mamival és Pálmival pizzázni majd vásárolgatni voltunk. Megvettük az ajándékot Milvinek is, holnap este ugyanis a névnapi bulijára megyünk Cuciapuval, így Pálmuka Papiék örömére ismét náluk aludhat. Azért ez nekünk is és nekik is jó ám. Mi kikapcsolódunk, ők meg unokáznak. És ez így is van jól. :-) Na és persze úszás is lesz holnap ismét, hú de jó! A mai esti fürcsi pedig nem a megszokott volt, ugyanis Pámit a fiúk fürdették!

Aki itt épp a szivacsot készül megenni. :-D Fürcsi előtt még Dóriék is beugrottak, ő jelenleg a 21. terhességi hetében van, de meglestük a napokban a 38. hétben lévő Zsókáékat is. A kis Matyás már tényleg bármelyik pillanatban megszülethet. Jelenleg értük izgulunk. :-)

De Mimó is volt nálunk a héten, megint hozott egy csomó ajándékot. Szerintem erről sosem fog leszokni. :-D

Van két collage-om a hétvégéről. Az első a babaúszásról.

Pálmi még a múltkoránál is jobban élvezte Cuciapucival együtt. Azóta már a fürdőkádjában is rendesen elkezdett pancsolni. Úszik is a szoba a fürdetés végére.  Aztán a másik képcsoport Milvi névnapján készült.

Egy finom vacsora, egy jó kis beszélgetés után városunk összes táncos helyét végigjártunk, de ez alkalommal nem találtuk meg a nekünk megfelelőt.  Azért maradtak emlékezetes pillanatok.  Bár Cuciapucival nem otthon aludtunk, mégis már korán reggel siettünk a mi Kincsünkért. Valami olyan fura érzés volt  bennem megint, annyira vártam már, hogy ismét megölelhessem. Pont előtte kelt fel. Egész éjjel boldogan szunyókát Papival és Mamival.

Amióta Pálmu megszületett szörnyen gyorsan megy az idő. Félek is ettől rendesen. Minden este mikor lefekszem az ágyamba, ránézek a kiságyban fekvő Pálmukára és az jut az eszembe, hogy már megint vége egy napnak, és mi ismét egy nappal kevesebbet tölthetünk el együtt ebben az életben. Tudom, hogy nem kellene ilyen hülyeségeken gondolkozni, de annyira nagyon szeretem és félek, hogy túl gyorsan elrepülnek ezek a boldog pillanatok.

Ma éjjel megtörtént az egyik nagy félelmem. Épp lefeküdni készültem. Mentem be a szobába Pálmukához, benéztem a kiságyba és nagyon megijedtem. Két pici kezével fel-alá csapkodott, szemei tágra nyíltak. Szája és orra tele volt a visszabukott tejjel. Azonnal kikaptam az ágyból és üvöltöttem cucinak, hogy jöjjön, mert Pálmu nem kap levegőt! Megráztam, ütöttem a hátát, de még rendesen meg sem tudtam fogni, mert ahogy gyorsan kivettem az ágyból, jött vele a takaró is. Aztán elkezdett köhögni, majd nagyokat nyelni. Úgy hiszem álmában  bukott és nem fordította el a fejét. Felriadt és nem tudott levegőt venni.  Az első sokk után én is elkezdtem sírni és remegni. Cuciapuci is megijedt, ott ültünk mindhárman az ágyon és csak arra tudtam gondolni, mi van ha nem pont akkor, abban a pillanatban lépek be a szobába. Mindig is féltem ettől, mert Pálmu még a mai napig nagyon sokat bukik, bár mostanában éjszaka ez nem fordult elő. Visszaaludni sem nagyon tudott, hajnalig játszott a kiságyban, én meg ott ültem mellette és csak figyeltem.

Ismét elmaradtam a beszámolókkal, úgyhogy gyorsan csak a fontosak. Baba-mami talin voltunk a héten. Sajnos kis létszámmal, de annál nagyobb kedvvel vettünk részt. 

A napokban Pálmukám nagy ütemben ismerkedni kezdett a  mászás rejtelmeivel is. Hátrafelé már egész jól megy neki. Sőt kis segítséggel már előre is ügyeskedik. Úgy tolja felfelé azt az édes kis popikáját. Mindig megnevettet. És bár néhány napja még azt írtam, hogy nem ül még stabilan, nos mára már megtanulta megtámasztani magát a kezével, úgyhogy erre sem kellett sokat várnunk. Beszélgetünk is mi mindig egymással, persze ki ki a maga nyelvén. Én még sajnos nem értem Őt, mert már egy ideje a felnőttek nyelvét beszélem. Mostanában naponta kétszer eszik pépes ételt, az etetőszékkel is jól kijönnek. De még mindig a szopizás a nagy kedvenc. Olyan édes, folyton simogat közben. :-) Beturkál a felsőmbe, matat kicsit, majd egyszer biztos azt is megtudom, hogy mit keres. :-D Bár a hátam már nagyon fáj, de azért remélem, hogy jó sokáig szoptathatom majd. Tejcim még mindig van, rengeteg. Azt hiszem szerencsés vagyok. Maminak holnap lesz a névnapja. El is mentünk ajándékot venni neki Cucival. A vásárlás közben borzalmas dologra lettem figyelmes. Próbálom leírni az esetet. Épp az üzletbe mentünk be. Az ajtó mellett egy kisfiú, olyan 2-3 év körüli, az anyja és egy idősebb pasas.   Az anya és az öreg mindenféle trágár szavakkal illette a fiúcskát.  A legkedvesebb a "te hülyegyerek" volt.  Hangosak voltak,, lökdösődtek is, így nem lehett nem meghallani és meglátni őket. Az ajtón beérve egymásra néztünk Cuciapuval. Felháborodva nyeltünk egyet és belemerültünk a vásárlásba. Percekkel később ismét hangos kiáltásokra lettem figyelmes. Az üzlet közepén az öreg megint a kisfiúval kezdett üvöltözni. Majd megfogta és belevágta a  szerencsélten kisgyereket a bevásárló kocsiba. Ő csak sírt, és üvöltött, hogy hagyja békén. Hirtelen olyan csend lett. Ahogy végignéztem az embereken, fél szemével mindenki odalesett és már vásárolt is tovább. Senki nem tett semmit. Én szívem szerint jól megcsapkodtam volna az öreget, hogy megmentsem a fiúcskát, de Cuci tovább  húzott. Esküszöm majdnem elbőgtem magam. Láttam ott azt a tehetetlen gyermeket, akin senki nem segít. Kifelé jövet ők már ismét az ajtóban álltak. Már kedvem sem volt oda sem nézni, de az újabb eset már komolyan sokkolt. Az anya ráüvöltött a gyermekre és emelte a karját aki azonnal két kezét a feje elé téve próbált védekezni.  Talán már "megszokta", hogy így kevésbé fáj az ütés. Kiborultam. Mindig is gyerek párti voltam és elítéltem azt az embert, aki így viselkedik a gyermekével. Alkoholista szülők, éjjel nappal rettegő gyermekek. Milyen jővő várhat rá? Ha egyáltalán vár rá... :'-( És abba már ne is menjük bele, hogy minek az ilyen embernek gyerek??

Reggel még nem gondoltam volna, hogy a délutánt kórházban fogom tölteni. Mindenképp szerettem volna még Maminak venni valamit, ezért Milvivel megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt vásárolni. Pálmut addig átvittem a Mamiékhoz, gondoltam így gyorsabbak leszünk, meg hát az én Anyukám amúgy is nagyon örül, amikor ilyen van. Egy kis shopping után mennünk kellett Milvi kisfiáért, Petikéért az iskolába. Ő még csak első osztályos. Szóval amint odaértünk, Petike első dolga volt, hogy a fején keletkezett púpocskát nekünk megmutassa.  Te jó ég mekkora! Hát mi mindketten rendesen megijedtük. Állítása szerint egy 3.-as fiú fejberúgta egy kemény labdával. Nos ez  a hatalmas búb úgy festett, mintha egy jókora kővel vágták volna fejbe szegénykét. Bár ő esküdözött, hogy labda volt, és nem szédül, nincs hányingere, jól van. Azonnal a kórházhoz vettük az irányt. A sűrgősségin egyből fel is vették. Minimum 3 nap kórház. Milvi szaladt haza némi váltóruháért és a fontosabb dolgokért, én addig ott ültem Petikével. Próbáltam önteni belé a lelket, bár neki akkor ott a legnagyobb problémát a kórházi karszalag elviselhetetlensége okozta.

Még játszottunk is ki mire gondol?-t. Hát ő először a focilabdára, majd a focikapura gondolt. Édesem, nagy focista szeretne lenni.  :-) Kicsit próbáltunk még papírból csákót hajtogatni, ám mire sikerült volna Milvi megérkezett. Átsétáltunk a gyermekosztályra. Milvi és Petike kaptak közösen egy ágyat, én pedig haza siettem Pálmukámhoz. Nem gondoltam, hogy ennyi időre távol maradok tőle, de még mielőtt eltört volna nála a mécses, fürdetésre hazaértünk. Petikének meg már itthonról küldjük a gyógyító energiákat. Fel a fejjel kicsi fiú! :-)      Folytatás a következő oldalon!

Oldal: Kis családunk mindennapjai - 2. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2025 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat