HARMADIK TRIMESZTER
HUNIBABÁVAL
1.RÉSZ 

28. Hét

Már meg sem lepődtem, hogy számomra érthetetlen módon az elmúlt napokban leírt dolgaim ismét elvesztek. Hiába kértem segítséget a rendszergazdától, segélykérő levelem süket fülekre talált. Bosszantó ez, mert bár nem tűnik annak, nekem sok munkám van ebben és ilyenkor mindig szomorú leszek, de Cuciapuci azt mondta, mielőtt egyszer végleg az egész oldal eltűnne, megcsináltatja nekem könyv formájában, így egy igazi szép emlék marad, amit majd a kezembe is foghatok. Szóval nagyjából a következőket írtam az elmúlt napokban:

A 28. héttel megkezdődött a végső visszaszámlálás, ezáltal én is kezdek kicsit többet gondolni a szülésre, a borzalmas kórházi napokra és magára arra az állapotra, amikor már négyen leszünk majd a mi kis családunkban. Némi tapasztalattal a hátam mögött valamennyire tudom mire kell majd számítanom, de mivel nincs két egyforma terhesség,   így nincs két ugyanolyan szülés és gyermek sem, szóval azt hiszem joggal van bennem a félelem. Ám Pámikára nézve azonnal elhessegetem ezeket a rossz gondolatokat, hiszen tudom, bárhogy is lesz meg fogja érni, meg egyébként is van még teendő a babaszoba körül és azért lefoglalnak a mindennapi dolgok is. Mivel megérkezett a rendelt tapéta is, a hétvégén neki tudtunk állni a nem kis felfordulással járó átalakításnak. Kezdésnek jó sok időt elvett egy fotózáshoz használt hátterem eltávolítása, de szerencsére a barátok nagy segítségünkre vannak.

A munka bár lassan, de szépen halad, azért a napokban vissza tudunk pakolni és be tudjuk végre rendezni  Huni baba szobáját.

Kismamaként igazi konyhatündér lettem és a sok dicséret leginkább   arra biztat, hogy még több időt töltsek el a konyhámban. A minap készített amerikai fánk íze például kísértetiesen hasonlított a fesztiválokon kapható finomsághoz, de a kockázott, grillezett csirkecombfilé olívás pirított kiflikarikákkal valamint újhagymás kecskesajtmártással is nagy sikert aratott. Már bárminek neki merek állni és Pálmika is nagy segítségem.

Az én kicsi pocaklakó szerelmem a mai napon reggeltől estig megállás nélkül rugdosott, én meg csak jajgattam egész nap. Az elmúlt héten egészen visszavett, de ez a mai nap csúcs volt megint. Egyébként örülök, hogy jól érzi magát és valószínűleg ő semmit sem érez abból, hogy én azért aggódom érte. Bizony megérkezett a leoltás eredménye, és úgy ahogy gondoltam, a streptococcus baktérium ismét jelen van a szervezetemben. A B csoportú streptococcusok nagyon gyakori baktériumok. Csaknem mindenki találkozik velük élete folyamán, rengetegen (kb. minden ötödik kismama) hordozzák panaszmentesen. Ez egy velünk élő baktérium, aki hordozóvá válik, szinte lehetetlen teljesen kipusztítani. Kedden megyek ultrahangra, akkor kapok antibiotikumot is és a továbbiakat megbeszéljük a doktorbácsival.

Ebben a hétben a mérleg 63 kg-ot mutat, ami 6 kg súlytöbbletet jelent.  

29. Hét

Hiába vártam a vérvétel eredményét, nagyon úgy néz ki, hogy újból meg kell ismételni, mert a kaposvári kórház folyamatosan üres eredményt küld a háziorvosomnak és a védőnőnek sem érkezett meg a vércsoportos és antigénes boríték sem. (amire mellékesen hozzáteszem a bélyeget a kismamának kell mindig megvennie) Nem elég, hogy maga a vérvétel is felejthetetlen volt, negatív értelemben persze, most még ez is. Pedig fontos lett volna az eredmény, mivel nem szedek már egy ideje terhesvitamint. 

Pálmi mától belépett élete 26. hónapjába. Pelust már csak alváshoz használunk, hiszen a pisi és a kulabácsi is a wc-ben landol. :-) Olyan furcsa lesz megint ici-pici pelenkát vásárolni majd, amit az öcsinek fogunk használni. Meg kell még vennem jó pár dolgot és hamarosan eljön az ideje a kórházi pakkom összekészítésének is. Hú de rohan az idő.

Elkészült a tapétázás és helyükre kerültek a bútorok. Néhány apróság van még hátra, de én már így is minden benne töltött pillanatot nagyon élvezek. A sárga szín olyan meleget és nyugodtságot sugároz, hogy akármikor a szoba felé járok, mindig be kell mennem és le kell ülnöm egy kicsit.

Este 8 óra van, csodák csodája Pálmika már úgy alszik, mint a bunda. Így van időm megosztani veletek az elmúlt napokban készült képeimet.

Elsőként rólam két fotó a 29 hetes pocakommal és talán fogalmazhatok úgy is, hogy az arcomra írt boldogságommal. Azért azok az édes szarkalábak bizony jelzik, hogy harmincon túl vagyok már, de megmondom őszintén, jelenleg egyáltalán nem zavarnak, talán mert napok óta megint nagyon jól érzem magam.

 Ó eljött a fött kukorica szezonja is, nyami. Én nagyon imádom és mióta megvan a párológépem, eszem ágában sincs vízben kifőzni belőle azokat a csodás ízeket. Szóval akinek van otthon hasonló gépe, gyorsan felejtse el a forró vízben áztatást, hiszen így 25 perc alatt olyan zamatos főtt kukoricát ehet, amilyet még életében nem. És a bevagdalt sült virsli is egy ötlet, én így teszem az asztalra, friss kenyérrel és zöldségekkel, meleg teával, ellenállhatatlan reggeli.

Pálmika unokatestvére, Janika ma ünnepelte 11. születésnapját. Igazi nagyfiú lett, ő is csak az idő múlását igazolja. Pálmuval nagyon szeretik egymást, alig lehet Pálmikát hazaimádni tőlük. Gábor papa pedig lufit fújt a lányoknak, akik nagyon élvezték vele a játékot.

Mostanában annyi féle szöcskét meg bogarat látok, de ilyennel még amilyen a képemen van nemigen találkoztam, úgyhogy gyorsan le is fotóztam, bár a kép nem adja vissza, de volt vagy 7-8 cm. A kaktusz pedig Évimamié már hosszú évek óta, ami sosem hozott virágot. Ámultunk is a különös ritkaságon, ő is ezért került lencsevégre.

Ismét egy felejthetetlen napot töltöttünk el Jani papával, közte és Pálmuka között valóban létezik az a megmagyarázhatatlan papa és unoka közötti kapcsolat. Imádom őket mikor együtt vannak, hiszen Papával minden perc öröm!

Nagy shopping napot tartottunk Adrika barátnőmmel és Milvivel, jól bejártuk a várost, összevásároltunk egy csomó ruhát és sikerült még egy függönyt vennem a kisfiam szobájába, mert eddig csak a sötétítő volt meg.

Elérkezett a 3. nagy ultrahangunk ideje. Milvivel mentünk, ő a 18. hetire, én a 30.-ra. Hunika kb. 1310 grammos, minden rendben van vele, a fejecskéje is már lefelé fordulva, a doki pedig még viccelődött is, hogy jó ég mekkora kolbásza van :-D be is görcsölt a hasam a röhögéstől. Megkaptam a hatalmas semicillin adagomat, ezzel felvéve a harcot a streptococcus ellen. Csak reménykedhetek, hogy az antibiotikum kúra hatásos lesz, és elkerüljük a vajúdás ideje alatti vénás antibiotikumot, és ami miatt a leginkább aggódom, hogy ha nem lesz hatásos, Huni baba születése után azonnal kezelésre szorul majd. :-( Jó hír viszont, hogy Milvi kisbabája, akit eddig kisfiúnak hittünk kislány lesz, legalábbis nem láttunk a lába között az ég világon semmit. Két fiúgyermek után Milvi annyira vágyott egy kislányra, hogy öröm volt nézni ahogy a könnyeivel küszködve a doki nyakába ugrott. :-) Kórházi tartózkodásunk során meglátogattunk Zsuzsika kismamát, aki időközben anyuka lett, hiszen terhességének 40. hetében világra hozta URFI-LUKÅCS ZSOMBOR nevű kisfiát, 3510 grammal ès 52 cm-el. Zsuzsi szülésének beszámolóját hamarosan olvashatjátok majd az Anyatársaim szülésének történetei menüpontban! 

Borzalmas éjszaka mögött állunk, Pálmika beteg lett, nem csak , hogy lázas és kihányt mindent, nagyon náthás és még a rágófogai is jönnek. Nem tudtam épp mi hiányzik, de szerencsére egész jól viseli. Tegnap délelőtt még semmi baja nem volt, segített is nekem a konyhában a pizza és a süti elkészítésében.

Aztán délután elkezdett folyni az orra és estére már láthatóan rosszul érezte magát.

30. Hét

Viccesen indult a 30. hét. Előtte este mondtam Cucinak, hogy húzza ki a ház elé a kukát, mert hajnalban jönnek a szemetesek. Persze ő már fáradt, nem kel már fel, majd hajnalban. Hozzáteszem valahogy az évek során úgy alakult ki, hogy ez az ő feladata lett, meg egyébként is így állapotosan nem is nagyon engedné, hogy én huzigáljam, ráadásul elég nehéz is, ha tele van. Na a lényeg, én mégis nagy nehezen kivittem, majd mondtam neki, hogy sosem tudhatod, hogy hajnalban neked lesz e rá időd. És bizony ismét beigazolódott a megérzésem, hajnal lett és Cuciapuci keltett fel, hogy baj van, nem tud elmenni dolgozni, mert lemerült az autóban az akkumulátor, és így is késésben van. Persze aztán megoldottuk, én félálomban ültem a volán elé, Cuci meg teljes erejével addig tolta a kocsit, amíg az be nem indult. Elment vele az idő, búcsúzásul annyit mondtam még neki, látod, neked már nem lett volna időd kihúzni a kukát.:-)

Végre sikerült közös képet csinálnunk az én drága hollandiai barátnőmmel, sajnos már csak egy hetet lesznek itthon és legközelebb egy év múlva jönnek ismét. :'-(

Voltunk megint szülinapi-névnapi partyn, ezen a hétvégén Ancsikáéra voltunk hivatalosak. Vagy 40 fős vendégsereg, rengeteg gyerek, medence, kutyák és még macska is volt, úgyhogy Pálmika is igazán jól érezte magát. Gulyás, halászlé, de még lángos is, és az az isteni Mozart torta valóban megkoronázta az estét.  

Sikerült végre megszereznem a vér és vizeletvizsálat eredményét, amiért végül nekem kellett elmennem a kórházba, de az eredményt elnézve mindenképp újból le kell venni és ismét aggódhatok, mert nem csak a hemoglobin szint lett alacsonyabb, ami vérszegénységre utal, hanem a vizeletben magas a fehérvérsejt és laphám sejtek száma, valamint még baktériumok is találhatók benne. Most abban bízom, hogy a streptococcusra kapott antibiotikum hatással volt erre is, mert tulajdonképpen én semmit sem érzek ebből, pedig ilyen értékek mellett már komoly tünete lenne a húgyúti fertőzésnek. Igazából nem is értem, hogy lehet ez.

Elkészült teljesen a babaszoba, beköltözött a hideg kék szín helyére a meleg nyári sárga, ide várjuk nagyon nagy szeretettel a mi drága kicsi fiúnkat, Hunikát. Sok újabb kisruhát is sikerült még beszereznem, amik vasalásában és elpakolásában Pálmika nagyon nagy segítségemre volt és hatalmas élvezettel csinálta mindezt.

A héten volt az egy napra eső 31. születésnapom és Pálmika névnapja, amit a családdal a hétvégén ünneplünk meg. Mindenképp idén csak velük szerettem volna megünnepelni, bár azért elmentünk vacsorázni néhány barátunkkal és Pálmikának megengedtem, hogy életében először kilakkozzuk a körmeit, így elkísértük Mandit pedikűröshöz. Pálmu olyan büszkén mutogatta a kezeit és lábait a rajta ékeskedő pink körmökkel. Ezen a napon balerína ruhát adatam rá, amiben olyan édesen pörgött-forgott, hogy mindannyiunkat lenyűgözött vele.

31. Hét

Egyre több keményedés, még kellemetlenebb éjszakák és ismét elviselhetetlen meleg keseríti meg ezeket a napokat. Két hónap még ami vissza van második pocakos életemből, de egyre inkább szeretném, hogy egy picit, mondjuk úgy két héttel előbb találkozhassak életem másodszülött értelméhez. A pocakom sem viseli túl jól a hirtelen növekedést, néhány helyen kissé be is repedt már. Mi lesz még az elkövetkezendő hetekben?

Na sikerült olyan rosszul lennem és eltűnnöm, hogy rendesen ráhoztam a frászt a családra meg a barátaimra. Egyik kedves ismerősömnél voltunk Pálmival látogatóban, de nem szóltam senkinek és a telefonom is némán maradt, sőt anyunak azt mondtam, nem megyek ebben a melegben sehová, így azt sem tudták hol vagyunk. Szóval ott ért utol a rosszullét. Közben szerintem valami anyai megérzés alapján anyukám össze-vissza keresett, riadóztatott mindenkit, hogy eltűntem és biztos valami baj van, azért nem veszem fel a telefonomat sem. Mire hazavittek volt vagy 30 nem fogadott hívásom, győztem mindenkit visszahívni, hogy élek igaz, bár valóban nem virulok, mert tényleg rosszul lettem, de biztos kezekben voltam, így már megmaradok.  Az egész napom szenvedés volt, zsibbadtak a végtagjaim és borzalmas volt a folyamatos ájulás érzése egészen estig, mikor lehült a levegő és volt egy kis légmozgás.

Ma már ismét jól voltam, így megünnepelhettük a szülinapom és Pálmi névnapját. olyan érdekes, ismét egy fura számkombináció, 31 hét, 31 év. A tortám pedig azt hiszem alkalomhoz illőbb már nem is lehetett volna. :-)

Elbúcsúztattuk Adrit és Balázst, akik a hétvégén visszautaztak hollandiába. Vidám kis este volt, nagyon fognak hiányozni.

Eszméletlen szuper napot töltöttünk el a Balatonon,  nagyon jól voltam, a forróság is sokkal elviselhetőbb volt ott, és igazi tengerparti érzést adott a vízben létrejött kicsi szigeteken való játék. Vittünk be napernyőt meg székeket, enni, inni, így az egész család élvezhette a semmittevés örömét. Remélem még lesz idén lehetőségünk elmenni, mert bár eddig szívesebben mentem a tengerre, ez a balatoni feeling még annál is jobban tetszett. A víz nagyon tiszta a kicsi szigetek körül, így bátran mártóztam meg benne én is. Néha igaz Huni baba nagyon feszengett a pocakban, de akkor jajgattam egyet és mehetett is tovább a játék. :-)

Most, hogy Cuciapu kicsit elvitte Pálmit, hogy pihenhessek, van időm blogolni is. Ma reggel megtörtént az egyik rémálmom, ami miatt többször is aggódtam, ám szerencsés kimenetelű volt az eset. Mivel Pálma már egy ideje közöttünk alszik a nagy ágyban és apukája hajnalban elmegy dolgozni, az egyik oldalán maradok én, a másikon meg apa takarója összetekerve, nehogy véletlenül leessen. Hát ma reggel mikor nyitottam ki a szememet Pálmukát sehol sem találtam magam mellett. Mondanom sem kell mennyire megijedtem, azonnal felugrottam és meg is láttam az ágy mellett a lamináltpadlóra esett takarón békésen alvó Életemet. Felvettem és visszatettem az ágyba, meggyőződtem minden rendben van vele, megnyugodtam és odabújtam hozzá, egy órát még biztosan aludtunk tovább. Mikor felébredt megkérdeztem tőle, hogy emlékszik e rá, hogy leesett az ágyról, de elég furcsán nézett. Most már mosolygunk rajta, de akkor komolyan megrémültem és sajnos hallottam szomorúan végződött hasonló esetről is.

Múlt hét óta ismét iszom a Hipp Natalt, valamint most többet eszem, mint amennyit szoktam, bár leginkább dinnyét, barackot és gyümölcsöket. Meg csokit, amit mondjuk nem kellene, de sokszor nem tudok neki ellenállni. 64,5 kg-ot mutat a mérleg, ami 7 és fél kg többlet. Éjjel megint szülést álmodtam, szerintem az egyre közeledő időpontunk miatt van ez. Most kislányt szültem és újból előbb mint kellett volna.

Ismét kesergek egy picit, de most nem miattam, hanem Pálmikám miatt. Már este van és végre alszik, ám az álma nem nyugodt, hiszen egész nap levihetetlen lázzal küzdött a kicsi teste. Voltunk ügyeleten is, ahol kaptunk antibiotikumot, bár igazából semmilyen konkrét tünete nincsen a lázon és egyik nyirokcsomójának megnagyobbodásán kívül. Persze bágyadt és nem tagadom volt mikot én is sírtam vele együtt, hiszen sem a hűtőfürdő, sem a vizes borogatás, de még a kúp és a szuszpenzió sem hatott igazán. Jelenleg elértünk egy 38,3 fokos hőt, amit azért álmában is folyamatosan mérek, és bízom benne, hogy nem szökik feljebb neki az éjszaka folyamán. Nagyon izgulok miatta, ez valószínűleg kihat a terhességemre is, mert többször görcsölt és keményedett is ma a pocakom. Megyek is mellé és remélem holnap már jobb hírekkel szolgálhatok, bár félek nem lesz átlagos az éjszakánk.

Mire megírtam a beszámolóm és visszamentem Pálmihoz a szobába  már 38,6 volt a hője, így ismét elindult felfelé a láza. Mivel kb. fél órája aludt el és akkor adtam neki egy Germicid kúpot, felkelteni nem akartam, így alvás közben kezdtem el a hidegvizes borogatást. Nagyon nyugtalan volt, a lázat hiába próbáltam nem tudtam lejebb vinni, így átszenvedve a következő három óra elteltét ismét adtam neki egy Germicidet és folytattam a borogatást. Hajnali 4 óra volt mire elindult a hője lefelé, így igaz nem nyugodt szívvel, de a fáradtságtól kidőlve én is elaludtam. Persze azért óránként keltem mérni és szerencsére reggelig kihúztuk hőemelkedéssel. Nap közben már jobban volt, igaz az antibiotikum bevétele mindig is nehezen ment Pálmukának, így az elkövetkezendő napokat biztos vagyok benne, hogy a hányinger is megfűszerezi majd.

32. hét

Kezdem is mindjárt egy Hunikám dimenziós képéhez csatolt nagyon kedves versikével, ami azt hiszem teljesen tükrözi a gondolataimat.  

Kezdek egyre többet gondolni rá, milyen lesz ha itt lesz velünk, nem csak egy egyszerű kis család leszünk, hanem az a nagybetűs CSALÁD, amire titkon minden jóérzésű ember vágyik. Picit kapar a torkom, bízom benne nem Pálmitól szedtem el valamit, azért az most végképp nem hiányozna. Jelenleg a második gomba elleni kúrámat csinálom a terhesség alatt, pont mint Pálminál, ami szinte már kezd örökös harc lenni, sőt az éppen aktuális Klion-D rendesen hozza rám a parát a jelentkező mellékhatásaival. Egyre több aggodalom van bennem, de ma már ismét péntek és a hétvégeken többet tudunk együtt lenni Cuciapucival, így majd Ő elfeledteti a kétségeimet.

Hát abból, hogy majd Cuciapuci önti belém a lelket inkább az lett, hogy egymást nyugtattuk, nem lesz semmi baj. Vasárnap reggel arra keltem, hogy elkezdtem vérezgetni. Nagyon megijedtem, még félálomban mentem a mosdóba és a látvány azonnal felébresztett. Gyors orvosi konzultáció után abban maradtunk, hogy ha nem múlik el menni kell a kórházba. Szigorú ágynyugalom és aggodalom, ez maradt nekem, hát nem így terveztem a hétvégét. Ráadásul nálunk vendégeskedő rokongyerekekkel, na de Cuci megoldott mindent, mindenkit elvitt ebédelni, így nyugodtan pihenhettem. Amíg feküdtem eszembe jutott, hogy pont az ilyen ínséges időkre elraktároztam magamban, hogy ha időm engedi van néhány film amit mindenképp meg kell néznem majd. Az egyik ilyen a Fehér tenyér című magyar filmdráma volt. Azt hiszem megérte a várakozást, nagyon tetszett, egyedi, elgondolkodtató, érdekes hangulatú film, aminek még a zenéje is kiváló. Aztán még a tévé elé is beültünk együtt, fura volt, mert szinte egész nyáron nem kapcsoltuk be. A Gyűrűk urát épp csak Pálmi nem látta százszor, hozzáteszem nekem nagy kedvencem, de vagy negyed órát nevettünk, mikor feltűnt a színen Smeagol és az én gyönyörűm első kérdése vele kapcsolatban az volt, hogy milyen a kislány foga? A nagy nevetés közben mondtuk neki, hogy azért ilyen, mert nem mosott rendesen fogat, és hogy ő nem kislány, hanem akkor már inkább egy kis manó. Erre mikor épp nem mutatták, Pálmi azt mondja, a kis manó elment fogat mosni. :-D Szóval az este vidámra sikeredett, megnéztük még az Olimpia záróünnepségét is és szerencsére addigra már nem tapasztaltam a reggelihez hasonló semmiféle tünetet sem. Így amilyen rosszul indult, olyan jól végződött a nap, Pámika is meggyógyult, így újból minden megy a régi kerékvágásban.

Készült egy cuki kép a pocakomról Pámika legokockáival, ami nem volt túl egyszerű, hiszen Huninak a H betűt párszor sikerült lerúgni. :-) Ma megvettem az utolsó apróságokat ami még kellett, gondolok itt többek között az 1-es számú mini pelenkára, aminek látványa olyan hihetetlen számomra, hát az valami falat darab, pedig nem is olyan régen használtunk ilyet Pálminak, jaj vagyis már 2 éve annak. Bevásároltam a kórházi csomagom hiányosságait is, úgyhogy holnap azt is összepakolhatom.

A minap sikerült egy sorozatot készítenem Adri kismama társamról, aki a képeken 36 hetes pocakkal büszkélkedik. Nagyon jó hangulatú fotózás volt, néha igaz felváltva jajgattunk, azért a meleg és pocakok ellenére mindketten egész jól bíruk. Viszont a szeméremcsontom néhány napja rettentően elkezdett fájni, de erre számítottam is, hiszen Pálminál sem volt ez másként.

Voltunk megint kismamatalin, képet csak mobilosat tudok mutatni, mert kismamabénaságom még mindig aktívan dolgozik. Hiába vittem el a gépemet, memóriakártyát nem vittem hozzá. A lényeg, azért így is sikerült megörőkíteni ezt a vidám hangulatú vacsorát is.

33. hét

A 33. terhességi hetünket grillpartival kezdtük.

Melcsi barátnőmék is hazajöttek kicsit Münchenből, így Pálmika is igazán jól érezhette magát Domikával.

Már Pálminál is szerettem volna pocakfestést csinálni, de valahogy mindig elmaradt. Most viszont eljött az ideje, így Cuciapuci kibontakoztathatta benne szunnyadó művészi képességeit és aranyos kis tappancsokat pingálhatott gömbölyödő ékességemre.   :-)

Most, hogy már ilyen szépen megnőtt Pálmi haja, kiélhetem rajta fodrász hajlamaimat és nap mint nap más frizurát készíthetek neki. Egyébként hihetetlen, hogy mennyit változott az elmúlt hetekben, az én kis örökmozgóm simán végigüli a hosszú percig eltartó fonást, majd ha elkészült alaposan meg is nézegeti magát a tükörben, milyen lett a végeredmény.

Idén sem hagytuk ki a Boglári bornapokat, bár borkóstolás helyett most mustot ittunk, a nagy melegben mindenkinek jól esett a friss, hideg szőlőnedű.  

Valami fantasztikus nap volt az idei augusztus 20.-a, amit a családdal és a barátokkal töltöttünk el szó szerint a Balatonban. Mindannyiunk számára felejthetetlenre sikerült a vízben létrejött szigeten való időtöltés, ahová nagy csónakkal beúsztattunk mindent, amire szükségünk volt és késő délutánig ki sem jöttünk.

Pálmika és Domika hatalmas csókcsatákat váltott, azt hiszem igazi nagy gyerekszerelem az övüké. :-)

Egyre nehezebben viselem a nappalokat és az éjszakákat is egyaránt. Huni nagyon erős rúgásokkal és fájdalmas feszengésekkel jelzi, hogy bizony nagyon fogy a hely a pocakban. Holnap már a 34. hétbe lépünk, tegnap még megvettük a légzésfigyelő készüléket és igaz még jócskán van egy hónap vissza a születésig, mégis őrült módon takarítom a házat és pakolok, hogy mindig minden a helyén legyen.   

Oldal: Harmadik trimeszter Hunibabával 1. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2025 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat