MÁSODIK TRIMESZTER 
A KISTESTVÉRREL

2. RÉSZ

22. hét 

Buon Giorno! Nyugalom nem fogok ezentúl más nyelven blogolni, csak ezt a terhességi hetet Olaszországban töltöttük, így másként nem is kezdődhetne a beszámoló. Túlzás lenne azt írnom, hogy minden szuper volt ezen a csodálatos héten, de tényleg túloznom kell, mert úgy ahogy volt tökéletes volt. Persze kicsit lassabb tempóban haladva, többször megpihenve és néha napos helyett kissé borongós időben eltöltve a napokat, de mindezeket leszámítva igazi élmény maradt az idei vakációnk is. Kezdésnek itt is a 22. heti pocak a tengerparton. 

Mielőtt elindultunk volna természetesen felkerestem az orvosomat, hogy nyugodt szívvel hagyjuk magunk mögött a hazát, és persze hátha most már végre fény derül a nagy titokra, ki is a pocaklakó. És minden a tervek szerint alakult, teljesen rendben volt minden eredmény és végre tisztán megpillanthattuk az uh-on, hogy bizony nekem nagy szerelmem lakozik odabent egy édes kisfiúcska személyében. Mind amellett, hogy kislányt vártam, azonnal nagy boldogság töltött el. Igazi kihívás lesz számunkra, sőt tulajdonképpen tényleg minden kezdődik előről, hiszen ismét be kell rendeznünk egy lakosztályt, meg kell venni egy egész ruhakollekciót, sőt mindent, hiszen Pálmiról nem igazán maradt az öcsikére rózsaszín dolgon kívül semmi.

Szóval a nyaralásról még néhány szót. Pálmika szerint nem csak Veronika és Zolika voltak az útitársaink, de elkísértek minket az ő kitalált vagy lehet nem is annyira kitalált barátai Nedeke és Dudika is. Már hetek óta mondogatta ezt a két nevet, néztünk is rá furcsán, mert mi sosem mondtuk neki és az odautazás alatt kiderült, hogy ők ketten bizony a mi fürdőszobánkban laknak, és Dudika leforrázta magát az arcán és fehér haja van. Percekig borsózott a bőrünk az autóban, mert mindannyian egyből szellemekre kezdtünk gondolni, de igazából nem volt bennünk semmi félelmetes ez iránt, mert Pálmika olyan lelkesen mesélt róluk, hogy esetleg ha tényleg lát is "valakiket" nem találja őket bántónak, de az is lehet, hogy csak a képzeletében léteznek, bár furcsának találom, hogy egy két éves gyerek ilyen élethű történetet adjon elő általa kitalált nevekkel együtt. Szóval a csapat jó volt, 3 fiú-3 lány felállásban, mert hát a Pocaklakót is bele kell már számolni. Állítólag még adókedvezmény is igénybe vehető a magzatra, de ennek még majd utána kell járnom. Az utat egész jól viseltük, bár jól felszerelkezve indultunk útnak, konkrétan lélegzetnyi szabad hely sem akadt az autóban. Út közben többször is megálltunk, és megint jön egy csoda, amit ha a többiek nem látnak, le sem mernék írni, hiszen 3 megállásunk alkalmával is a fűbe pillantva  négylevelű lóherére akadt a szemem. Egyszerűen felfoghatatlan már ez számomra. Le is szedtem mind a hármat és jól eltettem őket a jószerencse reményében. 8 órányi utazás után értünk el az olasz tengerpartra, ahol egy hétig élveztük a semmittevés örömét, kirándulásokkal, vidámparkkal, finom ételekkel, pizzával, gyümölcsökkel, fragolinoval és persze fagyival meg profitorollal tarkítva a napjainkat. A tenger még elég hűvös volt, de rajtam kívül azért mindenki megmártózott benne. Ebbe a gyönyörű pipacsmezőbe is sikerült belevetnem magam, Cuciapucinak köszönhetően. 

Pálmi pedig természetesen a legjobban a parton történő homokozást élvezte. A kisöcsi sem unatkozott a pocakban, reggeltől estig adta jelét annak, hogy ő is 100%-ban vesz részt a vakáción.

További képes beszámoló: 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2973864640590.101823.1681020466&type=1

23. hét

Ezt a hetet azt hiszem végig fogom mosni. Az utazáskor használt ruhák minden napra adnak mosnivalót. Általában  két naponta szoktam elindítani a mosógépet, bár amikor Pálmi kisebb volt és sokat bukott minden nap ment. Ha megszületik az öcsike biztosan megint sokat kell majd mosni, szeretnék az udvarunkba egy jó nagy szárogatót és akkor akár reggeltől estig is mehet a masina. Még olyan sok minden hiányzik a házunkból ami kényelmesebbé tenné az életünket, de mi annak is örülünk amink van. Cuciapuci törekszik a jobblétre, én meg persze költekezem. De nagyon sokat változtam az elmúlt években, most már kétszer is meggondolom mire költök és nem sok felesleges dolgot veszek. Vannak akiknek a dimenziós ultrahang is luxus lehet, de mi most is úgy döntöttünk, mint anno Pálminál, hogy elmegyünk egy babamozizásra. Nagyon várom a holnapi napot, hogy végre láthassam az én édes kisfiamat. És a legjobb az egészben, hogy nem megyünk egyedül, mert Kata barátnőmék is jönnek velünk. Úgy örülök, hogy végre kicsit hazajöttek Angliából, már csak azért is, mert végre láttam az ő cuki pocakját és holnap elsőként láthatom majd az ő pöttöm babájukat is, Jankát.

Kata a 26. hétben jár.

Olyan nagyon szerelmes vagyok az én édes, gyönyörű, izompacsirta kisfiamba, még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen komoly érzéseket fog kiváltani belőlem a dimenziós uh. Szóval most már biztosan fiúcska lesz, akit Hunor Gábornak fogunk hívni. Hunibaba a mért adatok alapján legalább egy héttel nagyobbacska, így még a végén lehet, hogy október eleje helyett szeptemberi születésű lesz. Már nagyon babáznék vele, de azért maradjon ott bent a pocakban még jó pár hétig. Egyébként kétszer is álmodtam azt, hogy előbb született meg. Katáék Jankája is nagyon aranyos volt, bár a doktornő néhány percig inkább mondta kisfiúnak, mint kislánynak, de mindkét baba egészséges és noha hamar megelégelték az ultrahangot és hátatfordítottak nekünk, nagy élmény volt mindannyiunk számára. Nagykanizsán voltunk Dr. Nagy Éva radiologus adjunktusnál, akit bátran ajánlhatok minden babamozizásra vágyó kismamának és kispapának kedvessége, hozzáértősége és anyagi szempontok miatt is!

24. hét

A 24. hét nem csak 30 fok feletti, nehezen viselhető hőmérsékletet, de igazán zsúfolt, programokban gazdag napokat hozott. Pénteken voltunk Martin 2. szülinapi buliján. Szombaton Cuciapuci 33. születésnapját ünnepeltük a barátaival, akinek a tortáját én csináltam, mert ez volt a kívánsága.

És nagy sikert is arattam vele, úgyhogy boldog voltam. Vasárnap Balatonra mentünk a szüleimmel és az unokaöcsémmel, ott meglátogattuk Kati néniéket és pancsoltunk az igazán melegnek mondható vízben.

Bár én inkább csak napoztam, nem mertem nagyon belemenni, nehogy összeszedjek valamit, jó volt elnézni a gyerekeket mennyire élvezték. Hétfőn a kötelező 24. heti terhességi cukorvizsgálat ideje is elérkezett. Apukám kísért el, mert gyanítottam most sem fogom jobban bírni mint annó Pálminál, hát ez sajnos így is lett. Megküzdve a hányingerrel azért magamban bírtam tartani azt a borzalmas cukros löttyöt és második vérvétel utánra most készültem szendviccsel, ami azonnal meghozta a jobbulást. Így volt kedvem kicsit körülnézni  a bababútorok között, hiszen hamarosan el kell kezdenünk berendezni Hunibaba szobáját.

Folytatva a programokat kedden délelőtt baba-mama klubban voltunk, délután pedig strandon.

Szerdára sikerült megszerveznem a kismama találkozót, ahol tapasztalatainkat és élményeinket megosztva egymással szuper estét töltöttünk el.

A képen sorban Zsuzsi 36 hetes, Adri 29 hetes, Kata 28 hetes, Én 24 hetes, Niki 24 hetes, Andi 14 hetes és Milvi 13 hetes kismama.  Meg is lett a nagy pörgés eredménye, ma rendesen görcsölget a hasam. Délelőtt még megsütöttem egy barackos, joghurtos túrótortát, de a délutánt takarítás helyett inkább fekvéssel töltöm. Pálmiról van egy új képem.

És egy jó hír, hogy egyre kevesebb pelust használunk el, ugyanis Pálmika nagy lelkesedéssel pisil a wc-be.

25. hét

Az éjszakáim sem túl jól telnek mostanság. A 25. hétbe lépve már három párnánál tartok a fejem alatt, a sav mégis okoz kellemetlen órákat. Némi segítséget nyújt egy-két elrágott Rennie tabletta, de valahogy akkor sem számítottam ilyen korán még erre. Bár szerintem nagyobb most a pocakom, mint ebben az időben Pálminál, így nem is záródik már úgy a gyomorszáj. Meg itt van ez a borzalmas derékfájdalom is, meg a meleg és a szúnyogok a csípéseikkel, húúúú egy kicsit kezdek nyűgös lenni.

Másnap négy párnával kezdtem meg az alvást, pedig lefekvés előtt már nem ettem, mégis jött a sav. És szinte már minden éjjel felkelek arra az iszonyatos lábgörcsre, ami a legszebb álmaimban tör rám. Most szedek magnéziumot, remélem segít majd, mert tényleg nem kellemes. Megjött a cukorvizsgálat eredménye is, most sem alakult ki terhességi cukorbetegség, szóval szerencsére feleslegesen szenvedtem. A súlyom 61 kg, tehát plusz 4 kg a gyarapodás. Tegnap hajnalban az eddigi legdurvább pocak keményedésre ébredtem fel, keltettem Cucit is, hogy ha nem múlik menni kell, de szerencsére néhány órával később megszűnt.

Előtte este Veronika barátnőm 29. szülinapi bulijában voltunk, sokáig voltunk, meleg is volt, Hunika is rúgdosott végig, el is fáradtam, bizonyára ezek is közrejátszottak.

A családdal is megültük Cuciapu születésnapját, igaz néha ülve főzztem, mert olyan rosszul voltam és a rízst borzalmasan elsóztam, ami miatt pityeregtem is egyet, az érkező családtagok azonnal segítségemre siettek és a két család most is bebizonyította, hogy nagy összetartó szeretet van közöttünk.

A keményedés most már szinte mindennapos, kicsit aggaszt is, mindenképp konzultálnom kell a napokban a doktorúrral. A hétvégére iszonyatos hőség várható, nagyon félek tőle, nem is tudom hova fogok elbújni a meleg elől. Úgy néz ki megtaláltam a babaszoba bútorait is, igaz az ország másik felébe kell érte elmenni, de majd kirándulunk egyet. Már vannak terveim a tapétát illetően is, ám a babakocsival bajban vagyok. Pálmi kocsija elég lányos, bár ha visszagondolok sokan kérdezték akkoriban, hogy fiam van? Szóval nem biztos, hogy annyit számít az a kis rózsaszín, ami benne van.  De szerettem, így nem szívesen cserélem le, meg az megint akkora cécó, eladni ezt, keresni másikat, jaj nem tudom mi lesz.

26. hét

Megint éjszakai bejelentkezés. 11 órakor aludtam el, de 1 előtt már fent voltam. Már napok óta ez a jellemző, vagy sokszor inkább az, hogy el sem tudok aludni hajnalig. Ez nagyon rossz. Ám egy jó, hogy végre benne vagyunk a 26. hétben, azaz 6 és fél hónapos már a Huni baba. Nőtt is szerintem most nagyot a pocak, majd igyekszem képet készíteni, a 24. heti pocak úgyis elmaradt, csak ebben a melegben még az ajtón sincs kedvem kilépni, pedig akad azért dolgom rendesen. Most éjjel van jó idő, nyitva is van az ablak. Remélem nem másznak majd be pókok meg bogarak, mert rettentően írtózom tőlük. Egyébként nagyon ügyes voltam az elmúlt két napban, hiszen végülis úgy döntöttünk, hogy fájó szívvel, de megválunk Pálmika babakocsijától és  Hunikának választunk másikat. Szóval nagyon hamar sikerült is eladni és már meg is rendeltem az új piros-fekete, igazi csajozós első verdáját az én kisfiamnak. Elvileg jövő héten meg is jön. Na és a bútora is már a szobájában van. :-)

Eljött az ideje az első nagy Hunibaba ruhakollekció megvásárlásának. Már korán reggel útnak indultam, hogy ne a legnagyobb forróságban kelljen kiélni vásárlási mániámat, így is dél volt mire végeztem. Nagyon furcsa érzés volt, és megmondom őszintén az elején rá sem állt a kezem a fiús ruhákra, aztán azért csak sikerült egy nagy adag cukibbnál cukibb kispasis szerkóval hazaállítanom. Persze Pálminak is vettem jó néhány darabot, mert nem tudtam ellenállni, Cuci nézett is nagyot, hogy már megint mi ez a sok rongy? :-D Persze hazaérve el is indítottam a mosógépet, és mint annó Pálmi első szerzeményeinél, most is olyan jó érzés volt látni a rogyásig telepakolt szárogatót ezekkel az apró ruhákkal. Holnap szépen át is vasalom őket és mehetnek bele a szekrénybe, ott várva pöttöm gazdájuk érkezését. Az idilli napot kissé megkeserítette, hogy az esedékes vérvételemre kb. másfél órát voltam kénytelen várni a kórházban, miközben ide-oda küldözgettek az újonnan bevezetett regisztrációs rendszer miatt. Ezek után kicsit bele is tolattam egy autóba, de szerencsére megúsztuk betétlap csere nélkül.  

Ma megint jó kemény pocakkal indult a nap, ilyenkor minden egyébként is kellemetlenebb, meg a legjobb lenne pihenni, de kihasználva, hogy Pálmi a mamánál volt leolvasztottam a fagyasztóládát. Tulajdonképpen szerintem erre a munkára egészen tökéletes a 40 fok meleg, hiszen félig belehajolva egészen elviselhető. Mire végeztem meg is lepődtem, hogy visszapuhult a pocakom, lehet Hunika is jobban érezte magát az enyhébb időben, bár néha olyan feszengéseket éreztem a ki-be hajolásoknál, hogy ez nem olyan biztos, na a lényeg, hogy megcsináltam, végre megint szép tiszta és rendezett a fagyasztónk.

27. hét

A 27. hét első napján végre eljutottam a doktorbácsihoz, hogy megnézze minden rendben van-e, mert aggódtam a sok keményedés miatt és csinált hüvelyleoltást is, aminek kb. egy hét múlva lesz meg az eredménye. Egyébként úgy néz ki minden rendben, szépen végig zárt a méhszáj és ebben az időben már teljesen normális a napi 1-2 keményedés is, így meg is nyugodtam. Hozzáteszem Hunorkám megint nagyobbnak bizonyult, elvileg jócskán vagyunk már 28 hetesek, így két hét múlva ismét találkozunk a dokival a 30. heti uh-on. El sem hiszem, hogy már itt tartunk. Olyan jó lenne, ha szeptemberben megszületne, hiszen 23.-án lesz a házassági évfordulónk és nem is kaphatnék nagyobb ajándékot a szerelmemtől e nap alkalmából, mint a gyermekünk születését.  És még egy jó a napra, hogy végre egy év után Adrika barátnőmék is hazajöttek látogatóba Hollandiából, így kezdésnek holnapra kerti grillpartit szerveztünk.

Nagyon jól sikerült a grillezés. Bár most már egyre lassabban megy minden, többször meg kell pihennem és ez a meleg is rátesz egy lapáttal, azért ügyeskedem. Huni baba szobájába megérkezett a fotelágy, amin én fogok majd aludni és már függönyt is sikerült vennünk, viszont a tapétával megint bajban vagyunk, mert ami tetszik azt egyenlőre nem tudjuk beszerezni. És ahogy a barátok jönnek, úgy mennek is, ez esetben mennek, a napokban igen kellemetlenül sikerült csalódnom, de az ilyen esetek szerencsére nagyon ritkák, most megfizettem a tanulópénzt, hogy a közeljövőben rendesen megválogassam kit engedek magamhoz közel. A meleg ellenére megint elég jókat bírok enni, bár kisebb adagokat, de ha így folytatom lehet többet szedek fel, mint Pálminál. :-)

Ez pedig az ígért pocakfotó, a csodás napraforgó háttérrel a 27. hétben.  Növögetünk, ezáltal egyre kevesebb hely van a pocakban, így szinte észre is vehető, hogy a napokban az eddiginél kevesebb mozgást produkál a Huni baba. Ám amennyivel kevesebb, annál erőteljesebb rúgások és bökölődések ezek. Ma a tapétát is sikerült megrendelnem, igaz kicsit eltér attól, amilyet szerettem volna, de annyit elárulhatok, hogy a babaszoba domináló színe a narancssárga lesz.

Ismét élménydús volt a kismamatalálkozónk,  viccelődtünk is vele mikor 5-en ültünk az autóban, hogy 10-en is elférünk mi és még a rendőr sem büntet meg minket. Olyan jóízűen megvacsoráztunk, közben izgatottan felfigyeltünk Zsuzsika minden szisszenésénél, hiszen ő már az utolsó hétben van, így bármikor megszülethet a kisfia. Egyébként reggel még kérdéses volt, hogy el tudok e menni, mert ismét nagyon bekeményedett a hasam, de szerencsére a dupla magnézium meghozta a hatását. Kata és Niki viszont hiányoztak, Niki sajnos nem tudott eljönni, Kata pedig már ismét Angliai életét éli.

Pálmika, az édes kis huncutság pedig egyre jobban imádja ha fényképezem. :-)

Már nagyon vártuk és ma végre megérkezett a Huniverda is. Nagy izgalommal bontottuk ki Pálmival a dobozból, a képeken is nagyon tetszett, ám élőben még sokkal gyönyörűbb. Tologattuk is fel-alá a házban, na most aztán még jobban várom, hogy megszülessen a kisbabám. Persze Pálminak első dolga volt kipróbálni, szerinte is nagyon szuper és megbeszéltük, hogy majd mindig együtt fogjuk tologatni.

Hosszú idő után végre találkozhattunk Pálmika kis barátnőjével, Sárikával is, akikkel egy csodás délutánt tölthettünk el. Sajnos ők is már egy ideje Angliában élnek, pedig Sárika és Pálmuka szinte teljesen egyformák, ugyanazzal a temperamentummal és elevenséggel rendelkeznek, így az első pillanatban megtalálták a közös hangsúlyt. Elég nehéz is volt az elválás. Estére értünk haza, mert még Papát is meglestük horgászás közben.

Ahogy hazaértünk borzalmas nagy fejfájás tört rám, hányingerrel és levertséggel. Még bőgtem is megint egyet, először azt hittem keveset ittam és attól lehet, mert a szívem is szúrkodott. Vettem be fájdalomcsillapítót is, de még reggel sem voltam toppon, igaz már csak tompán, de a fejfájás megmaradt. Talán az idő, vagy az, hogy mától már hivatalosan is a harmadik trimeszterbe léptünk és szó szerint kezd terhes lenni a terhesség, nem tudom.  De jó kis hetek vannak mögöttünk, továbbiak a Harmadik trimeszter a Hunibabával menüpontban. 

Oldal: Második trimeszter Hunibabával 2. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat