PÁLMUKA ÉLETE 1 ÉVES KORÁTÓL

Még mielőtt azzal kezdeném, hogy a fantasztikusra sikeredett születésnapi party képeit pakolnám fel, egy számomra igen fontos dolgot közönék. Pálmuka a születésnapja estéjén a fürdetés utáni öltözködés közben végre néven szólított és kimondta, hogy Anya! :-) Akkor még fel sem fogtam igazán, ám mikor másnap reggel ismét így szólt hozzám, nagy boldogság töltött el.  Mivel eddig mondta, hogy Mama, Apa és Papa, úgy éreztem, már csak én vagyok vissza. És így, hogy mindezt a születésnapján, minden bizonnyal sosem fogom elfelejteni!

Szóval felejthetetlen élmény volt Pálmukánk első születésnapja! :-)

Végre eljött az igazi nyár és ezzel a pancsolásos időszak is. Fel is fújtuk Pálmuka medencéjét és belevetettük magunkat a vízbe.

A mai takarítást nem Pálma alvásához időzítettem, így a porszívózást gondoltam ismét nagy sírás és rettegés kíséri majd. Ám tévedtem! Pálmucika végre nem fél a porszívótól, sőt még segített is nekem! :-)

Mostanában egyre több időt töltünk a szabadban sütéssel, főzéssel, pancsolással. Voltunk Papival horgászversenyen.

És ez a hétvége sem hozott egyetlen unalmas percet sem az életünkbe.

Pálmu jövő héten már 13 hónapos lesz. Néhány napja ismét újabb fogak jövetele okoz gondot, leginkább éjszaka. Van, hogy háromszor is felébred és cicizés nélkül vissza sem alszik. 

Nemcsak nálunk rohan az idő ennyire, de Martin barátunk is a héten 1 éves lett. El is mentünk hozzá és felköszöntöttük.  

Ezen a hétvégén volt Pálmu Dédimamájának és Cuciapucinak is a születésnapja, Dédinél is voltunk, Cuciét pedig jövő héten tartjuk meg a zsúfolt programok miatt.

És kedves barátaink, Niki és Pistike esküvőjén is jártunk, ahol Pálmuka életében először önállóan villával evett. :-)

Elmaradtam picit a beszámolókkak, mert Pálmuci fogzása ismét kellemetlen napokat, lázzal, sírással, és nyűgösködésekkel tarkított éjszakákat okozott. Meglepetésemre a vártak helyett egy alsó rágófog bújt ki és annak párja is rendesen megviseli a kis Nyuszifület. Nem ritka az éjszakai 5-ször cicizés, ezzel pedig az átaludt éjszakák számunkra még mindig váratnak magukra.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 14 hónapos Pálmuka egy igazi ördögfióka. A szüleimet és Cuciapu szüleit is megkérdezve a családban ilyen rossz gyerek eddig még nem akadt. :-D Nagyon eleven, mintha mindent direkt az ellenkező képpen csinálna. Kipakolja a szekrényeket, hiába ragasztottuk őket be, ő a ragasztót is leszedte. A wc és cserépkályha a legideálisabb a kurkászásra. A kiteregett ruhákat állandóan leszedi a szárogatóról, fájdalmasan harapdál, rendszerint átrendezi a lakást, huzogatja a székeket, az egyetlen elérhető helyen maradt virágom naponta landol a földön, felmászik mindenhova. A játékai szinte alig kötik le. Mindig jön-megy, egy helyben meg nem marad, leginkább kint szeret lenni. Ha esik az eső és nem tudunk kimenni akkor hisztizik.

Egyébként 14 hónaposan csak úgy rohan, kapaszkodás nélkül lépcsőzik, már sok szót ismer, amiket elég szépen, tisztán ki is mond.

Szereti a vizet, a strandolás igazi élmény számára és persze vele számunkra is!!

Kis erdei kirándulást is szerveztünk, a hűvösebb napokra való tekintettel.

Mikor ismét kijött a jó idő a Barcsi fürdőben hűsítettük magunkat.

Pálmuka születésének 15. hónapjába lépett. Az ebben a hónapban esedékes kötelező védőoltást mellékhatások nélkül viseltük. 13 foga van, amik jövetelével rendesen megszenvedtünk. Az utóbbiak is lázzal, hasmenéssel és nyugtalan éjszakákkal, hisztis nappalokkal jártak. Mindezek mellett ugyanolyan csintalan maradt, sőt még fokozódott is a rosszasága. Sokat beszél, olyan szavakat is használ már, hogy gyere, tessék, bök, kakas, de halandzsázik is rendesen. A dábün-dábünre meg a duny-dunyra még nem jöttünk rá mit jelent. A majdnem 11 kilós Pálma kisasszony mindenhova felmászik, ahova csak lehet. Napjában legalább tízszer veszem le az asztal tetejéről, tehát egyetlen másodpercig sem lehet nyugodt mellette az ember.

Egyre inkább hiszek az Őrangyalokban. Eddigi életem során jó néhányszor tapasztaltam már azt az érzést, mintha valaki vigyázna rám, ránk. Ez a mai szerencsés kimenetelü törénet is ha nem éppen nekik, de a szerencsének biztosan betudható. Szóval bevásárló központ, Pálmukával épp cipőket, ruhákat próbálgatunk. Az üzlet közepén a felső szintre jutó mozgólépcső. Tulajdonképpen még meg is fordult a fejemben, hogy oda aztán nem kellene mennünk, főleg nem Pálmukával akit egyetlen másodpercig sem szabad figyelem nélkül hagyni, mert mindenre képes. És igen, mégis akadt egyetlen olyan másodperc, amíg kikapcsoltam a szandimat, hogy felpróbáljak egy cipőt ami megtetszett.  Épp hogy kiléptem az egyik párból és felnéztem Pálmukát már elragadta a mozgólépcső. Fejjel lefelé száguldott vele a következő szintre. Úgy ahogy voltam, dobtam el mindent a kezemből, fél pár cipőben a félelemtől üvöltve rohantam utána, egy lépésre legalább 5 lépcsőfokot haladva felé. Már majdnem a tetején sikerüt elkapnom, ő sírt, én remegtem. Nagyon megijedtünk mindketten. Bele sem merek gondolni, hogy mi minden történhetett volna vele, akár leesik, akár beakad a keze, lába, vagy bármi más. A hideg ráz, ha csak eszembe jut.  Olyannyira megviselt, hogy a következő üzletben vásárolt cipő helyett egy másikat hoztam el, egy olyat, ami nem is az én méretem volt. Úgyhogy ha van Őrangyal, ma mindenképp vigyázott Pálmucira!

Mielőtt a nyár véget ért volna volt szerencsénk eltölteni egy csodálatos hetet Olaszországban. Közel 3000 fényképpel bővítve a fotógyűjteményemet letesztelehettem az új fényképezőgépemet is. De nem csak emiatt vártam annyira ezt a vakációt, hanem mert Pálmuka életében először volt külföldön, tengerparton. Nem túlzok ha azt írom, hogy hatalmas élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal tértünk haza. Képek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1853905642315.77008.1681020466&type=1 

Eddig még nem volt rá példa, hogy Pálmu bármit is lenyelt volna, ami nem a pocakba való, mert tulajdonképpen sokszor még a picit nagyobb falat ételtől is ökölődött. Nah hát most már ezen is túl vagyunk, 16 hónapos korának első napját Pálmuka azzal ünnepelte, hogy lenyelt egy hajgumit. Egy ideje már játszott vele, aztán arra lettem figyelmes, hogy köhécselni, ökölődni kezd, aztán nyel egy nagyot és mintha misem történt volna, mosolyogva rámnézett. Kérdeztem tőle, hogy hol van a hajgumi? Erre Ő édesen mutogatott bele a szájába. Bár megijedtünk rendesen, arra gondoltam, talán ha ilyen könnyen bement, hasonlóképpen jön majd ki is. És szerencsére így is lett, másnap reggel a pelenkában találtam meg az eltűnt hajgumit.

Hónapok óta okozott már komoly fejtörést és problémát, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy Pálmuci kevesebbet szopizzon. Bármit is próbáltam, épp ellenkezőleg sült el a dolog. Ahelyett, hogy kevesebbszer kérte volna, egyre sűrűbben jött. Napközben sokszor már óránként cibálta a ruhámat, éjszakánként pedig az elmúlt hetekben 3-szor, 4-szer is felket és cici nélkül nem aludt vissza. Evés helyett is inkább csak szopizni akart, mindezt úgy, hogy közben húzta a hajamat, rugdosott vagy éppen a láncomat, fülbevalómat tépte. Én aki mindig is a szoptatás pártján álltam és azt mondtam, amíg lehet majd szoptatni fogom, most mégis belekényszerültem egy olyan drasztikus döntésbe, hogy fokozatosság helyett egyik pillanatról a másikra vonjam meg tőle. Este még utoljára megszoptattam, és mikor már így sem akart elaludni, úgy döntöttem elég volt ez a 16 hónap. Sokat olvastam utána, miként lehet megvonni tőle úgy, hogy minél kevésbé viselje meg, és amellett döntöttem, hogy tulajdonképpen ő "undorodjon" meg tőle. Ezért a mellemet bekentem mustárral, bízva abban, hogy nem fog neki ízleni. Először furcsán nézegette, majd leszedett egy kis mustárt az ujjával és megkóstoltatta az apukájával. Persze apa eljátszotta, hogy az nagyon nem jó, erre ő is megkóstolta és szinte hányinger kapta el, ökölődött és mutatta, hogy nem kell neki. Nagyon örültem, hogy elsőre sikerült kiváltani belőle ezt az érzést, bár féltem, hogy a neheze csak most fog következni. Kakaóval igyekeztem pótolni a tejci hiányát, amit szépen el is fogad, ám az elalvással és az éjszakai felsírással küzdünk rendesen. Ezen kívül maga az érzés, ami bennem kialakult, tulajdonképpen egy bűntudat, hogy mi jogon vonom meg tőle, borzalmas érzéssel tölt el, valamint nem beszélve arról a fájdalomról, amit a feltelt mell feszülése okoz. Párszor fejtem még ki belőle néhány ml-t, tényleg csak annyit, ami egy picit könnyít rajtam, egyébként pedig vizesborogatásban várom, hogy valamelyest hasson a homeopátiás csodabogyó a tejapasztó hadműveletem sikerességének érdekében.

A sors furcsa fintora, hogy megnehezítve ezt a számunkra egyébként sem könnyű folyamatot, Pálmucikánkat betegség támadta meg. Sem enni, sem inni nem akar, ami lemegy neki az vissza is jön.  A láztól bágyadtan rohantam vele az orvoshoz, ahol kiderült, hogy a manduláján és a szájában gyulladt tályogok keletkeztek. Egyébként is nehezen viseltük az elmúlt napokat, így végső elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy ismét megengedem neki, hogy szopizzon, ám ő már teljesen elzárkózott előle. Néhány pillanatban nagyon elszomorodom és a bűntudom még inkább erősebb lett, mert ha nem most döntök úgy, hogy végleg véget vetek a szoptatásnak, akkor biztos vagyok abban, hogy lenyegesen könnyebben leszünk túl ezen a betegségen.

Egy borzalmas hét után Pálmuka újra kérte a cicit, akkor boldog is voltam, hogy végre valamit eszik. A súlya így is kevesebb lett, mint a két hónappal ezelőtt mérté. Naponta mentünk a doktorbácsihoz kezelésre és pár nappal később már látszodtak is a jobbulás jelei. Pálmuci azóta is cicizik. A legrosszabbkor jött betegség miatt sikertelen lett a leszokás. Igaz, talán már nem annyiszor, de azért sokszor jön és kéri. Ám már nincs annyi tejci a ciciben, így gazdálkozni kell vele.

De azért történtek jó dolgok is ebben a hónapban. Pálmi nagyon szépen beszél. 16 hónaposan már mondatot is mond, olyat, mint pl, hogy ELMENT A MAMA. Sokat foglalkozom is vele. Szinte mindent ismétel, ám magát Pálma helyett Pannának hívja. :-D

Pálmuka életének 17. hónapját sem épp az jellemzi, hogy végre megjavult volna, épp ellenkezőleg, még fokozta is a fokozhatatlant! Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, nem rest alkalmazni a földhözvágós kísérletét. Legyünk akár boltban, akár utcán, hidegben, melegben, koszban, sárban, ha már csak nem mehet arra amerre akar, máris beveti fetrengéses módszert. Persze nem hagyom magam, küzdök vele rendesen, hol sikerrel, hol siker nélkül, de igyekszem békésen megoldani a dolgot. És meglepődve tapasztaltuk egyik este azt is, hogy miután lefektettük aludni, két perc múlva megjelent a nappaliban, majd miután visszavittük és megkérdeztük tőle, hogyan csinálta mindezt, ő készségesen bemutatta nekünk, hogyan kell kimászni a kiságyából. És persze ha valamire azt mondjuk, hogy nem, azt ő viccesnek találja és annál inkább csinálja. Egyébként pedig rendesen dumálgat, énekel, táncol, rajzolgat, összefirkálja a falat és egy percet nem ül meg egy helyben. De ettől mi még nagyon szeretjük! :-) Sajnos újabb betegség okozott ismét szomorú pillanatokat, fájdalmas fül és mandulagyulladással küzdöttünk meg.

Az oldalhoz tartozó további képek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1614477536762.66556.1681020466&type=1 

Folytatás a következő menüpont alatt.

http://misspopynyuszika.hupont.hu/23/palmuka-15-eves-koratol 

Oldal: Pálmuka élete 1 éves korától
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat