PÁLMUKA ÉLETE 1,5 ÉVES KORÁTÓL 

Az idő megint magát igazolta, úgy rohan ahogy az a Nagykönyvben meg van írva, hiszen a most született Pálma baba belépett élete 18. hónapjába. Kezdésként az ilyenkor szokásos kötelző oltást kapta meg, amit a fecskendő meglátása után igen félősen fogadott. A szúrás után pár másodpercnyi sírást követően könnyes szemmel és legörbült szájjal azért még integetett a doktorbácsinak, de szerintem mostantól már biztosan tudja, hogy a szuri nem épp az élet kellemes dolgai közé tartozik.

Mikulás közeledtével valódi retrós ünnepségen vehettünk részt Papa cégénél. Féltem is előre, hogy mit fog szólni Pálmuka a télapóhoz, de igazából hamar feloldódott, játszott a többi gyerekkel és a csomagot bátran átvette. Ám mikor mondtuk neki, hogy üljön a Mikulás ölébe megijedt és inkább hozzám bújt.

Még aznap éjjel sírva ébredt fel, ismét a fülét fájlalta és a fájdalomtól reggelig nem is aludt vissza. Hányt, belázasodott, majd másnap reggel délelőtt a doktornő semmi mást nem látott jónak, csak hogy fel kell szúrni mindkét fülét. Borzalmas volt ezt megélni nekünk is, nem, hogy neki. Nem túlzok ha azt írom, hogy együtt sírtunk vele. Újabb antibiotikum adag, lázas, sem evős, borzalmas napok következtek.

Az antibiotikum hatására Pálmu szájában ismét előjöttek azok a fájdalmas hólyagok, amikkel néhány héttel ezelőtt már rendesen megszenvedtünk. Egy hétig ismét semmi szilárd ételt nem tudott megenni, óránként cicizett és azzal nyugtatta magát. Nem csak ő, de mondhatom én is teljesen kikészültem már. Egy hét után lett csak jobban és kezdésként néhány harapás banánnal újra enni kezdett.

Azért ez a hét sem múlt el  említésre méltó fejlődési szakasz nélkül, Pálmuka 18 hónaposan egyedül elszámol ötig. 

Már írtam róla, hogy miként próbál hatni ránk, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő szeretné földhöz vágja magát. Legújabb szülők elleni terrorja, hogy addig sikonyál, amíg meg nem kapja azt ami kell neki. Eleinte fura volt, hogy a bevásárlóközpont összes vásárlója minket néz, mit is művelünk a gyerekünkkel, de én még mindig azt tartom jónak, hogy ezeket a dolgokat jobb ráhagyni, mert amint rájön, hogy nem ér el vele semmit, felhagy ezekkel a módszereivel. Úgyhogy ilyenkor mosolygunk egyet rajta, és tesszük tovább a dolgunkat.

Karácsony közeledtével sikrült róla is készítenem két számunkra igen kedves képet:

8 hónapos kora óta rendszeressen ültettük a bilire, nem elsietni akartam a dolgot, egyszerűen csak fokozatosan hozzászoktatni, hogy nem mindig feltétlen van szükség a pelenkára. Nos ez idáig mind sikertelenül, ám a minap, 10 hónapnyi próbálkozás után nagy boldágság töltött el bennünket, mikor Pálmuka először belepisilt a bimbibe. :-)

Hiába készültem Pálmuci második karácsonyára, sajnos az influenza és tüdőgyulladás szövődménye olyannyira odavágott, hogy az egész ünnepet az ágyban voltam kénytelen eltölteni. A napokig tartó 39 fok feletti láz annyira elvette a kedvemet az egésztől, hogy tulajdonképpen nem is tudom, hogy tudok e írni róla valami jót. Persze Pálmuka sok ajándékot kapott és Apával közössen feldíszíteni a fát neki nagy élmény volt, nekem mégis úgy marad meg az emlékezetemben, mint eddigi legrosszabb karácsonyom.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2185509092194.85040.1681020466&type=1 

Azért készültek képek a család jóvoltából, hiszen a Szentestét azért Szüleinkkel töltöttük, csak idén nem mi mentünk, hanem Ők jöttek el hozzánk és hozták magukkal a finomságokat. És az idei karácsonyi partynk sem maradhatott el, igaz már januárban tartottuk meg, de ezt egyébként is nehéz összeszervezni, hiszen Melcsiék Németorszában, Lindiák pedig Olaszországban laknak. 

Mivel a betegségem miatt erős antibiotikumot kellett szednem, a szoptatást újból meg kellett vonnom Pálmukától. Tulajdonképpen nem bántam ezt, mert már nem is tudom hányadjára próbálkoztunk a leszokással, persze mindhiába. De most nem volt lehetőség semmilyen kibúvóra, semmi sajnálkozásra, szopizás helyett jött a tejital és a cumisüveg. Ma két hete, hogy már nem cicizik. Először az volt bennem, hogy ha tudtam volna, hogy az az utolsó szopizás lesz a legutolsó, akkor valahogy másképp élem át, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam, aki valaha szoptatott az tudja, hogy ez egy nagyon különleges kapcsolat Anya és Gyermek között, ami nálunk 19 hónapig tartott. Szóval ez miatt nagyon szomorú vagyok, de több dolog is van, ami miatt talán jobb is, hogy vége van. Egyrészt, hogy Pálmu szinte tényleg függővé vált, többször követelve sírva, hisztizve a nap bármely szakaszában lett volna hozzá kedve és a ruhámat sem kímélve próbálkozott hozzáféni a cicikhez. Másrészt, a szoptatás annyira kivett belőlem minden energiát, hogy már megint olyan vékony vagyok, mint a terhesség előtt, pedig nem bántam volna, ha marad néhány "plusz" kiló rajtam. Harmadrészt pedig, hogy az állandó össze-vissza szoptatás miatt a mellemben több mirigy is becsomósodott (legalábbis nagyon remélem, hogy csak erről van szó) emiatt alig várom, hogy végre végleg kiüröljön a még benne lappangó tej. Szóval egyenlőre ezzel küzdök én, Pálmi meg a cumisüveggel. Az első három napon nap közben nem is volt hajlandó elaludni, este is úgy, hogy Cuciapuci kocsikázott vele az éjszakában. Volt hogy 11-re, de volt, hogy csak éjjel 2-re sikerült elaludnia. Aztán előfordult olyan is, hogy éjfélkor vettük észre, hogy Pálmuka csizmában alszik a kiságyban, mert Apa elfelejtette róla levenni. Persze örült, hogy végre alszik és  sikerült az autóból  felébredés nélkül becsempésznie a kiságyba. :-) Majd jöttek azok a napok, amikor végre elaludt cumisüveggel, persze nem csak úgy simán a kiságyában, hanem kettőnk között, keresztben feküdve, Cucit rugdosva nekem meg a hajamat huzigálva. Ez a hajpiszkálás azóta is megmaradt. Fogja a cumisüveget az egyik kezével, a másikkal meg piszkálja a hajamat. Ha minden jól megy akkor pár perc alatt elalszik. Ha nem, akkor kimarad a napközbeni alvás, vagy 11, éjfél felé a fáradtságtól kidőlve lép át az álomvilágba.

Már nagyon vártuk a hó érkezését, aztán mielőtt megjött vona  Pálmi ismét beteg lett. De ez nem egy szokványos nyavaja, már egy hete szenvedünk hasmenéstől, a napokban volt 39,3 fokos láza is, hányt is és a hasa is nagyon fájt. Semmilyen gyógyszer nem használt. Gondoltuk valami vírust kaphatott el, vagy valamit összeszedett a múlt heti wellnessezésen, ám mikor megérkezett az ÁNTSZ-től az eredménye, még az orvos is meglepődött. Minden negatív lett. Jelenleg két dolog van, amire gondolni tudunk, az egyik, hogy foga jön és esetleg ennyire megviseli. De hogy ennyire??? A másik pedig a laktóz érzékenység. Tehát ma újabb gyógyszer adagot és a már megszokott tejital helyett laktózmentes tápszert kapott.  

Amikor már nem volt láza, azért kicsit kimentünk szánkózni, amit nagyon élvezett és bár nagyon hideg volt, mikor be kellett jönnünk fél órát sírt, hogy menjünk vissza ki.

Pálmikáról továbbiakban a Trimeszterek a kistestvérrel  menüpontokban olvashattok! 

Oldal: Pálmuka élete 1,5 éves korától
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat