OTTHON, ÉDES OTTHON...

Már négy napja vagyunk itthon! Mondanom sem kell, rendesen felfordult a nyuszicsalád élete. Talán úgy fogalmaznék, nem egyszerű anyának lenni. Az első két nap volt pityergés rendesen, és nem csak Pálmucinál de nálam is néhányszor eltörött a mécses. Az alvással még mindig akadnak problémáim, ebből kifolyólag a nemalvással is. Fáradt vagyok rendesen. A gátseb fájdalma egyenlőre nem akar szűnni. Viszont Pálmukám nagyon édes! Leginkább akkor, amikor alszik, (mert akkor biztos nem sír ;-D ) és közben nagyokat mosolyog! :-)

De sokat sírunk ám, valószínű hasfájósak vagyunk. Ideig-óráig használ a tornáztatás és a lakásban fel-alá mászkálás apa kezében, aztán kezdődik minden előről. Anyukám nagy segítségem. Mindennél többet ér, hogy itt van velünk. Most is szólt, hogy menjek, mert babám felkelt! Amint lesz időm jövök vissza és folytatom!:-)

Na megjöttem. Most egész hamar sikerült a szopizás és rá negyed órával már nyomta is a szunyát ismét. Ez így mind szép és jó is lenne, de a Picikém rendesen felcseréli a nappalt azt éjszakával. Még egy hétig lesz szabadságon Cuciapuci meg a mami, utána egyedül csak magamra számíthatok majd. Azért kezdek belejönni már. Túl vagyok a szülés és a kórház okozta traumán és kicsit mindig többet sikerül pihennem is. Próbálok valami rendszerességet kialakítani, így mindig feljegyzem mikor kel fel és mikor alszik el, valamint mennyit szopik. A melleim csak úgy duzzadnak a tejtől. A hasam szinte teljesen visszament, ma reggel megmértem magam és 9 kg-al vagyok kevesebb mint amikor szülni mentem. Apa nagyon ügyeskedik. Mindenben számíthatok rá. Szerintem szerelmes a kislányába. :-)

Azért vannak félelmeim is rendesen. Ilyenek többek közt, hogy nehogy férre nyelje a tejecskét vagy vissza a büfit. A légzésfigyelő is már negyedszer riasztott be, de szerencsére nem volt baj. És tegnap eljött az ideje, hogy végre kivigyük Pálmucit a  babakocsijában.

Úgy vártam már ezt a pillanatot. Eleinte furcsa volt neki, kicsit nyöszörgött, majd elaludt. A közeli családtagok jönnek rendületlenül minden nap. :-D Meg a kedves védőnénink is volt és ellátott néhány jó tanáccsal.

Elkészült az első Nyuszivideó! Itt tudjátok meglesni! :-)
http://www.youtube.com/watch?v=489PRrJsQPo

Lassan egy hete vagyunk itthon. Talán ennyi idő kellett ahhoz, hogy egymáshoz szokjunk és valamennyire kialakítsuk az új életvitelünket. Egy igazi kis család lettünk. Nagyon boldogok vagyunk. Most már kevésbé vagyok fáradt, megpróbálom jól beosztani azt az időt, amikor Pálma baba alszik. Én nappal nem tudok aludni, valahogy sajnálom rá az időt, így marad csak az éjszaka. Persze nehéz picit, mert eddig minden nap volt egy legalább 2-3 órás sírással és fel alá mászkálással eltöltött éjjelünk. De valahogy hozzászoktam már. Szinte csodálkozom is magamon, milyen türelemmel viselem mindezt. Mondjuk ma hajnalban rendesen meglepett az az óriási pelenkatartalom ami jól elintézte a Pálmukám ruháját. :-D De Picinyuszika napról napra változik.

Persze én alapból nagyon szépnek látom őt, de esküszöm egyre gyönyörűbb lesz! :-) Meg amiket csinál, ahogy simogatja a kis fejét, mutogat a pici kezecskéjével és mosolyog, Istenem micsoda boldogság! Én is jobban vagyok már. A gátseb egész szépen gyógyulgat, szinte csak néha fájogat, mondjuk már épp ideje volt. Tejcink is van, rengeteg! És képzeljétek rámjönnek a farmerjaim is! Még olyan 3 kg van rajtam fölöslegben, de én már most nagyon jól érzem magam a bőrömben! Főleg, hogy Cuciapuci azt mondta, milyen csinos és vékony anyuka az ő felesége. Hát kell ennél több? :-)

Oldal: Otthon, édes otthon...
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat