KIS CSALÁDUNK MINDENNAPJAI

(3. rész)

Húúúú de mérges vagyok!!! Már megint kitörlődött egy csomó minden az oldalamról, mert mindenféle jelzés nélkül betelt az előző...

Nah most már a pohár is betelt. Többet nem írok erre az oldalra, mert újból az összes írásomat kitörölték!!!  Az elmúlt hetekben ez már a harmadik. Amint lesz hozzá kedvem, már ha lesz, költözök egy normális weboldalra. Addig szünet. Sajnálom, de nem fogok írni feleslegesen!!

Ma már egy picit nyugodtabb vagyok, persze nem azért mert kialudtam volna magam, mert nagyon fájt a fejem a melegfront miatt, de átgondoltam az oldal sorsát és arra jutottam, hogy visszatöltöm a kitörlődött képeket némi hozzá fűződő szöveggel és egy szilveszteri beszámoló után végleg befejezem az írást. Így egy szép, persze itt ott hiányos , de kerek kedves történet marad, amit majd ha kedvem támad  újra olvasok.  Lássuk mik történtek az elmúlt hetekben:

Szóval Pálmuka fél éves lett. Ennek örömére tortával köszöntöttük Mimóval. Jól összekentünk mindent, szerezve ezzel magunknak néhány vicces órát.

És neki köszönhetően végre felkerülhetett a Pálma lakosztály táblája is.

Mami névnapját is megünnepeltük.

És voltunk a 4. úszásóránkon is. Idő közben Bandi és Zsóka kisfia Mátyás Andás is meglátta a holdvilágot, őt köszöntöttük és kívántunk neki minden szépet és jót. 

Tibike és Dóri pici pocaklakó Juniorját is bemutathattam nektek, mivel én készíthettem el az első fényképét a dimenziós videófelvételük alapján. 

A mi szeretett Katalinjainkat is felköszönthettük egy finom vacsora keretein belül, ezzel nem megszegve a hagyományt, mi szerint novemberben Erzsébet és Katalin, decemberben pedig István és János napot ülünk.

Aztán beszámoltam arról, hogyan lett a kisangyalból kisördög, mikét sikerült széttörnie Pálmunak a kiságy játékát és leverni a virágomat.

Valamint szétszedni a kiságyat és csökkenteni a poharaim számát. 

Ettünk már babapiskótát és túrórudit is. Mindkettőt hangos hümmögés és nyammogás kísérte.

Megérkezett a hó is, de mi  fittyet hánytunk a hidegre és élveztük ahogy csúszik a babakocsi a jeges úton. 

A karácsonyi kaktuszom is idő előtt virágot hozott, igaz életében elszőr virágzott. Ő és természetesen a Mikulás nálunk a karácsony hírnökei.

Akitől Pálmuka ijedtében sírva fakadt, majd mikor megnyugodott jól megtépte a zenélő, világító fugurát. És tegnap számoltam be az igazán jól sikerült vasárnapi családi ebédemről, Évi mami szerint 10 pontos lett a menüm a fokhagymás-petrezselymes garnérarákkal és levesgyöngyel tálalt fehérboros-tejszínes sárgarépakrémlevestől és a görögösen elkészített erdeigombás filézett csirkecombcsíkoktól amiket rízzsel és vegyes salátával tálaltam. Ilyenkor mindig még inkább kedvet kapok a főzéshez, ami azt hiszem már szuperül megy. És már nem csak magunknak de Pálmunak is én készítem az ebédjét, így biztosan tudom, hogy mi van benne és mit adok neki. 

Végre készült egy kép  Pálmuka legnagyobb rajongótáboráról, a boldog Mamikról és Papikról együtt. Doktorbácsinál is voltunk mert furcsa vörös foltok jelentek meg Életem kis testén, leginkább a hajlatainál, amik néhol már hámlani is kezdtek. Sajnos ekcémás. De úgy néz ki a rá kapott krém használ, bár remélem nem csak átmenetileg. Világos bőre van, ami elég érzékeny is. Valószínűleg a babúszás alatti klóros víz sem tesz jót neki.

Ez az ötödik alkalom volt, hogy voltunk és már nagyon sokszor merültünk. Pálmu 6 hónaposan 8 kg és 71 cm, ezen adatok alapján az átlagosnál jóval nagyobb növésű. Persze ez nem lep meg, hiszen Cuciapuci és én is nem épp alacsony növésük vagyunk.

Hát sok minden kimaradt, de a lényeg itt van. :-) Ma végre betömte a fogorvosbácsi a másik szuvasodásomat. Most nem néztem már ki olyan viccesen, mert megeggyeztem vele, hogy nekem bőven elég lesz a fele is annak a lidokain mennyiségnek, amit épp rám szánt. Kedves figura, amióta ő a fogorvosom, bátran járok hozzá minden évben a szokásos ellenőrzésekre. Amint Pálminak kijönnek a fogai, őt is hozzászoktatjuk ehhez a rendszerességhez és akkor szép és egészséges fogai lesznek nagyon sokáig. Én mindig úgy voltam vele, olyan az ember, amilyen a foga. Rendesen taszít az a személy aki nem ad magára ilyen téren. Persze vannak genetikailag örökölt hamar tönkremenő fogak, de a XXI. században szerintem mindennel csodát lehet művelni.

Néhány napja Pálmukánál abbamaradt a bukás. Már annyira nagyon vártam ezt, hogy el sem hittem mikor a minap egyetlen egyszer sem kellett átöltöztetni. Szegényem 6 hónapon keresztül minden étkezés után bukott, állandóan hángedli éktelenkedett a nyakában, ez valami borzalom volt. De túl vagyunk végre ezen is! :-)

Két hónap híján, másfél év után ismét teljes értékű nő lehetek, persze leszámítva azt a kemény szülés utáni 6 hetet. Szóval ismét van peteérésem és ezáltal tüszőrepedésem is. Azért nem mondom azt, hogy hiányzott volna. Én igazán jó elvoltam nélküle is. És még fura az is, hogy míg régebben szinte felkelni is alig bírtam a görcsöktől, jeleneg némi fejfájással le is tudom a dolgot. :-)

A hétvégén Cuciapucival discozni voltunk. Sok imerőssel futottunk össze, már rám is fért egy kis kikapcs. Még Mandy nővérkémhez is leugrottunk.

És ezen a héten már véget is értek Pálmucikám babaúszás órái, aki a sikeres elvégzésért még diplomát is kapott. :-)

Ha összegeznem kellene, mindenképp pozitív dolgokat mondanék róla, éppen ezért jövőre is beiratkozunk majd.

A nagy karácsonyi készülődésnek köszönhetően jól elhanyagoltam a blogot. Talán kicsit az is bennem van, hogy hamarosan úgyis abbahagyom a folyamatos írást, meg egyébként is minden másra volt időm a héten, csak épp erre nem. Nah ez a sok is-is. :-) Azért amíg írtam, igyekeztem a helyesírásra odafigyelni, mert itt nincs ám helyesírás ellenőrzés, itt élesben kell számot adnom a tudásomról e téren. Egyébként Pálmuci életének főbb történéseiről továbbra is olvashattok majd!!! Mert erre a döntésre jutottam. Nem a hétköznapok, csak a fontosabb dolgok. Karácsonyi baba-mama találkozón voltunk a héten.

Mimó ismét jött és elhozta Pálmunak a rózsaszín mikulást, akivel (a pirossal ellentétben) azonnal barátságot kötött.

Életem már nemcsak ebédre és vacsorára eszik  főzeléket vagy éppen gyümölcsöt, de tízóraira és uzsonnára is kap mindig valamit. A krémtúró nagy kedvenc lett. Rendíthetetlenül próbálkozik a mászással, az önálló felüléstől is már csak egy hajszál választja el. Hatalmas erő van benne. Sokszor már leginkább állni szeretne. A bújócskázós játékban igazi partner.  Hangos kacagással fejezi ki jókedvét. Sírni már csak ritkán szokott, leginkább akkor, amikor a nagy  mászási gyakorlatban borul egyet és koppan a kis fejecskéje a szőnyegén.  De az is hamar abbamarad, mert azonnal megvígasztalom.  Én egyébként sem hagytam sosem sírni. Ha a kiságyban  is valamiért az alvás helyett a sírást választotta, mi inkább kivettük és néhány kedves szóval megnyugtattuk. Pálmi a család nagy kedvence, aki minden nap tanul valami újat.

Itt épp Cuciapuci mutatja neki a halac(s)kákat, mert őt minden érdekli.

Megkésve ugyan, de végre megvannak Pálmuka 3 hónapos korában készült fotói. Én azt mondom, megérte várni rájuk. :-)

Húúú mekkora nagy hó esett. Már korán reggel jól beöltöztünk és belevetettük magunkat a nagy fehérségbe. Papi is jött, hozta a hólapátot meg a kocsonyát reggelire.

Jól összefagytunk, de ez a feeling ennyit simán megért. És a legesleges legfontosabb, hogy Pálmi baba tegnap egyedül felült!!! Úgyhogy valóban nem kellett erre sokat várni. Olyan büszke vagyok rá! :-) Azért 6 hónaposan mindezt véghezvinni, hát nagyon ügyes. A karácsonyi ajandékokat is sikerült mind megvenni, igaz vagy felét a netről rendeltük, úgyhogy reménykedem benne, hogy ami még nem érkezett meg, az azért időben ideér. Idén a fát is hamarabb fogjuk feldíszíteni, vettem pink díszeket és nagyon kíváncsi vagyok rá. Meg névnapomra Cuciapucitól pink asztalterítőt hozzá való párnákkal. Szóval így meg méginkább várom.

Pálmuka ma 7 hónapos. És hihetetlen, de kapaszkodva percekig stabilan megáll. Még a nap is kisütött, elmentünk hát kiválasztani a mi gyönyörű karácsonyfákat. Idén gyökeres fát szerettem volna, igazi élettel telit, mert a mi karácsonyunk még sosem volt ennyire szép és tökéletes mint a mostani, hiszen Pálmuci is itt van közöttünk. Szóval a fának is  ilyennek kell lennie. :-)

Na hát most már hivatalosan is Boldog Karácsonyt mindenkinek!! A utolsó pillanatban megérkezett minden ajándék, az utolsó nagybevásárlás is megvolt, úgyhogy ma reggel boldogan álltunk a feldíszített karácsonyfa előtt. Kint  pedig verőfényes napsütés. :-)

Pálmi mászik!!! És pont karácsony napjára esett  ez, hogy  annyira beindult, hogy kezdésnek végigmászta a szobáját. Próbálkozott már, de leginkább hátrafelé ment neki vagy össze-vissza, kicsit oldalra, kicsit előre. Tegnap még csak néhány mozdulat előre, ma meg már tessék! :-) Alig 7 hónaposan szerintem ez csodás teljesítmény.

Szóval szuper érzés volt immár hármasban állni a mi karácsonyfánk előtt. Aztán mentünk a szüleinkhez vacsorára. Rengeteg ajándékot kaptunk, persze számunkra mégis Pálmi volt a legnagyobb. És szerintem míg élek Ő lesz. Sikerült egy igen fantasztikus baba-mama-papa ebéddel egybekötött délutánt is szerveznem a barátnőimnek és családjuknak.

Szerintem fincsit főztem, volt ajándékosztás, nagy beszélgetés, a gyerekek játszottak, olyannyira, hogy még aludni sem akartak, pedig egészen estig eltartott ez a jó kis nap. Ez volt ám az igazi karácsony! És Cuciapuci sem dolgozott az ünnepek alatt, így sokat lehettünk együtt, amit már nagyon vártunk. Majd eljött a várva várt szilveszter. A tavalyihoz hasonlóan mi ismét házibulit rendeztünk. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez valami fenomenálisra sikeredett.

Volt tűzijáték, éjféli mézescsók, rendesen felöntöttünk a garatra. Sikerült megünnepelnünk életünk legeslegszebb évét, és bárhogy is alakuljon a továbbiakban, azt hiszem erre a 2010-es évre mindig nagy boldogsággal fogunk visszaemlékezni.

És ha már ilyen szuper és mondhatni tökéletes évet zártunk, meg sem lepődhettem az új év második napján Pálmuka legújabb produkcióján. Ő ugyanis 7 hónaposan és 13 naposan gondolt egyet és megkapaszkodva az ülőgarnitúrán egyedül felállt. Rendesen kikerekedett szemmel néztük Cuciapucival és a fényképezési mániámnak köszönhetően azonnal lencsevégre is kaphattam a folyamatot.

És mostantól ígéretemhez híven itt már csak az ő életét kísérhetitek végig, mert a mi hétköznapjainkról többet nem írok. Remélem, hogy senkinek nem okoztam csalódást ezzel a majdnem másfél évnyi betekintéssel, talán volt akiben pozitív irányban változott a rólunk kialakított kép. Természetesen nem ez volt a célom. Én egyszerűen csak a boldogságomat szerettem volna megosztani, de a sok visszajelzés, biztatás, támogatás és drukkolás mellett biztosan állíthatom, hogy több barátságra is sikerült szert tennem!   

Oldal: Kis családunk mindennapjai - 3. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat