KIS CSALÁDUNK MINDENNAPJAI

(1. rész)

Szerintem nem lehet jobb címet kitalálni életünk ezen szakaszának, talán mert minden kezd egy kicsit újra hasonlítani a "régi" életünkhöz persze annyi különbséggel, hogy most már hárman alkotunk egy családot. Egy hete vagyunk itthon, így eljött az ideje, hogy meglátogassuk a védőnéninket és a doktorbácsinkat.

Pálmucikánk növekszik ám rendesen! Amikor a kórházból kiengedtek minket a távozási súlya 2950g volt, a mostani méretkezésen pedig már 3330g! Most már nincs is semmilyen kételyem a szoptatással kapcsolatban, mivel láthatóan feljődik a Picinyuszika. Cuciapucival együtt toljuk a babakocsit, aki még számomra is meglepően viszonyul az új családtaghoz. Amikor valamiért sírásra görbül Pálmukánk szája, Cuci a mellkasára teszi és a sírás abbamarad. Hihetetlen micsoda kapcsolat alakult ki közöttük. Állandóan becégzeti, csókolgatja. Amellett, hogy sokszor hangoztatta, hogy ne várjam el tőle, hogy  ő ilyen apa lesz majd, nem kellett hozzá sok idő, hogy a varázslat őt is utolérje. Én meg csak nézem őket és a szívem mélyén azt kívánom, bárcsak sosem múlna el ez a pillanat!

Két hét telt már el a születés óta. Azt gondoltam akkor, hogy ennyi idő biztos elég lesz ahhoz, hogy valamiféle rendszer kialakuljon Pálmuka életében, hát nagyot tévedtem. Most is itt van az ölemben. Egészen pontosan délután 13 óra óta próbálkozunk az elalvással, szinte már reménytelenül. Most 17 óra van. Ha cicin  van, azonnal elalszik, de amint leveszem ismét sírni kezd. A kiságyban nem marad el. Éjszaka is mellettem alszik. Remélem azért hamarosan változni fog valamit ez az állapot.

Két nap múlva már 3 hetes lesz a Pálmuci. Végre sikerült nagy nehezen elaltatnom, így van egy kis időm a blogra is. A héten már egész nap egyedül vagyok, vagyis kettesben Nyuszikámmal. Cuciapuci és mami is ismét dolgoznak, így 100%-ban kiélhetem anyai ösztöneimet.

Szegény picikémnek nagyon fájdogál a pocakja. Nem ritka, hogy egyhuzamban akár 6-7 órát is képes fent lenni. Sok mindennel próbálkoztam már, nem sok sikerrel. De én nagyon jól bírom. Még csodálkozom is magamon. Elég hamar átálltam erre az új feladatkörre, úgy néz ki elég az a néhány órányi összefüggéstelen alvás ami éjszaka jut nekem. Tegnap voltunk hallásvizsgálaton. Doktornéni szerint tökéletes a hallása, mondjuk nem értettem, hogy lehet ez megállapítani ilyen pici korban, de hát ha ezt mondták én elhiszem. Aztán a hétvégén  Évi maminak 50. szülinapi partijára is mentünk. Naná, hogy Pálmuci volt a középpontban. Érdekes, mert azt vettem észre, ha valahova elmegyünk utána sokkal nyűgösebb és még később alszik el, valamint az alvás közben sokszor felsír.

Tegnap óta kicsi kiütések is megjelentek az arcán. Ez lehet, hogy a tejtől van, de nem lepődnék meg, ha a hirtelen jött nagy meleg is közrejátszana ebben. Ma jön a védőnő, úgyhogy lesz néhány újabb kérdésem hozzá.

Három hetes a Picinyuszika! Ennek örömére megajándékozott egy szinte egész éjszakás alvással. Alvás 23-30-tól 04-30-ig...felbecsülhetetlen! :-D Bár őszintén szólva meg sem lepődtem rajta, hiszen az elmúlt napokban szinte alig volt összeföggő alvása. Ez a 30 fok feletti hőmérséklet a hasfájással fűszerezve jól megviselte Pálmukát. Tegnaptól már édeskömény teával próbálkozom. Talán ez is segített valamit a dolgon. Mostantól az anyatej mellé ezt is fogom neki adni, főleg ebben a melegben. És van még egy hihetetlen dolog amit le kell írnom. Nem vagyok babonás, ezt már a terhesség alatt is hangoztattam, főként amikor nálam szinte minden  esetben azt jósolták, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Ám anya tegnap mondta, azt hallotta, hogy a fürdővizet este nem volt szabad kiönteni, mert az álmatlan éjszakát jelent. Hát gondoltam megpróbálom és a fürdővíz maradt a szobában. És tessék, Pálmuci úgy aludt, mint a bunda. Valami mégis csak lehet ebben...

És igen, így nézek ki szülés után három héttel. :-)

Két hét telt már el az előző védőnői tanácsadás óta és ez alatt az idő alatt 3930 grammra gyarapodatt Pálmuci súlya. A pocakfájás valahogy mégsem akar enyhülni, ezért többek tanácsára a mai naptól már a Gripe Watert adom Pálmukának. Egyébként nagyon ízlik neki, főleg azok után a borzalmas teák és az Espumisan cseppek után. Reménykedem, hogy ez talán használni fog valamit, mert tényleg sokat szenved szegénykém. Meg persze a melegtől is. A melegtől meg a kiütések még jobban kijöttek a kis arcán.

Örömhír! Végre elérkezett az idő, hogy Anikó kisbabája is meglássa a napvilágot, így az édes Martin baba 2010. 06. 15.-én, 3710 grammal és 59 cm-rel megérkezett közénk!

Már 1 hónapos a Pálmuci! Meg is ünnepeltük,  de nem csak őt, hanem Cuciapucit is, mert neki meg most volt a 31. születésnapja. Kötöttem is egy nagy rózsaszín masnit Pálmuka pocakjárt és odaadtam Cucinak ajándékba.

Olyan édesek voltak! Sajnos Picinyuszkó még mindig sokat sírdogál a pocakfájás miatt, pedig most már megymagpárnát is melegítek neki mindig rá, de úgy néz ki, nálunk semmi sem hatásos eléggé. Aztán meg itt van ez sok bukás és a nyugtalan alvás is. Na de majd csak lassan jobb lesz. Még mindig bizakodó vagyok. Próbálok odafigyelni arra is, hogy én mit eszem, mert hát amit én eszem, azt a tejcivel együtt Pálmuka is megeszi. Bár nem is csodálkozom, hogy szegénynek ennyit fáj a hasa, hiszem az enyém is nagyon sokat fáj mióta megszültem.

Öt héttel Pálmuka születése után talán múlni látszik a pocakfájás, ám ennél kevésbé a radaszkodás ahhoz, hogy az éjjeleket az ágya helyett az én, hétvégenként pedig a mi  ágyunkban töltse.  Nagyon nyugtalan ha nem velem alszik. Már egészen összeszokott páros lettünk! A átaludt éjszakák nekünk még csak a nagy álmok közé tartoznak. 3 óránként Pámácska úgy jelez a tejciért mint valami vekker. Éjjel is, nappal is. A köztes időt csak néha alussza át, volt rá példa, hogy reggel 8-tól este 9-ig ébren volt. Maratoni nap volt az biztos, jól el is fáradtam. Kérdezték is már, hogy hogyan bírom, nem érzem azt, hogy lassan bedilizek? Hát én egyáltalán semmi féle erre utaló jelet nem látok magamon, igaz néha fáradt vagyok, de az igazság az, hogy én egyszerűen nem tudok betelni Pálukámmal.

Egyetlen dolog miatt aggódom csak, az pedig az idő! Olyan gyorsan szalad, babám pedig csak nől és nől. Már 4,5 kiló! Kis sózsák. :-) Egész nap cipelni a pici seggét, na rendesen fáj már a hátam és a derekam is. De az ilyen apróságokat tényleg mind feledteti Picinyuszi léte. Mondtam is Cucinak, tőlem már simán jöhetne a kisöcsi is! :-)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű anyának lenni. Nem könnyű, de nagyon élvezetes legalábbis számomra. Furcsa dolgokat tanultam meg az elmúlt hetekben. Többek közt már megy egy kézzel enni és a másik kezemmel pedig a babakocsit húzogatni. Szoptatás közben aludni valamint alvás közben szoptatni. Két sírás között szaladni a tűzhelyhez keverni egyet az ételen, éjjelenként énekelni, bár erre eddig is képes voltam, csak ez most a diszkó helyett a babaszoba falai közé korlátozódott . Aztán hihetetlen gyorsasággal megy már a tusolás, a mosogatógépbe bepakolás, a mindennapos mosógép elindítása a ruhák kiteregetésével és néhány másodperc alatt képes vagyok már magamra némi sminket feldobni, hogy azért mégis csak kinézzek valahogy ha az utcára lépek. Ha nem tudnám, hogy mindez velem történik és hogy képes vagyok mosolyogva és boldogan végigcsinálni minden egyes napot, el sem hinném, hogy nem lehet ebbe beleőrülni. De nincs is két egyforma napunk. És Pálmuka nemcsak hogy napról napra úgy nől mint egy gomba, de minden nappal egyre több a mosoly, a gügyögő hangocskák, a hatalmas erő azokban a pici kezecskékben és lábacskákban.

A 6. hét után mintha hirtelen elvágták volna a pocakfájást is. Ennek kifejezetten örültem! Viszont még mindig nagyon sokat bukik, ezért bárhová is megyünk az én drágaságom nyakában ott éktelenkedik az a csúnya hángedli. De ha nem lenne ott az egész napunk azzal telne, hogy egyik ruhát a másik után adnám rá. Meg persze magamra is, rendesen el szokott intézni engem is. Sokat babakocsizunk és egész jól megy már a hármasban vásárolgatás is Pálmucival, apával és persze velem. Ezt nagyon élvezem! De persze akad olyan is, amikor Babámat otthon hagyjuk a Maminak és csak kettesben megyünk Cuciapucival csavarogni. Szerintem néha kell is ez, bár ilyenkor mindig rámjön az aggodalom és a hiányérzet, pedig tudom, hogy anyukámra bármikor rábízhatom. A hétvégéket mindig nagyon várom. Ilyenkor hármasban alszunk! Ez is olyan jó! Sajnos hétköznapokon Picinyuszi és én kettesben töltjük az éjszakákat, mert Cucinak a munkája miatt muszáj magát kipihennie, ami persze még így sem mindig sikerül neki. És ha már az éjszakáknál tartunk tegnap abban is úgy tűnik sorsfordulót éltünk meg. Egyetlenem este 9-kor elaludt és legelőször hajnali 3-kor kelt fel, majd legközelebb reggel 7-kor. Megtudnám szokni na, igazi megváltás lenne ez a két óránkénti felkeléshez képest! Majd ma meglátom, hogy kivételes alkalom volt e ez.

Csoda történt! Pálmuci ismét 9-kor elaludt és nem hogy 3-kor, hanem hajnali 4-kor kelt fel először! Olyan büszke vagyok rá!

Pálmuka már két hónapos. Súlya több mint 5 kiló és a ruhái is már 62-es méretűek. Megkaptuk az ilyenkor esedékes oltást,  amit nagyon jól és mellékhatások nélkül viselt. Rengeteget nevet és felfedezte a saját hangját! Óriásiakat sikongat és próbálja az én hangomat utánozni. Hatalmas erő van benne. Sokszor úgy rúgdos, karmol és húzza a hajam, hogy már fáj.  De sosem lehet rá haragudni!

Sajnos mostanában elég ritkán blogolok! Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy jelenleg nincs otthon netem, másrészt még lusta is vagyok! :-D Egyébként meg boldogságom határtalan. A 2 és fél hónapos Picipopynyuszika lassan 5 és fél kiló lesz és szatyorszámra dobálom már ki a szekrényéből a kinőtt ruhákat. Különben meg is látszik rajta, hogy egy boldog kisbaba. Ámomban sem gondoltam volna, hogy ilyen vidám teremtés lesz majd! :-)

A napokban ünnepeltük az egy napra eső Pálmuka névnapot és az én 29. születésnapomat!

Idén is volt nyuszikás torta és a szülinapi buli is igen jól sikeredett, legalábbis nekem.

Amíg anya mulatott, addig kicsi kincsem otthon ünnepelt a Mamival! Ezen kívül valami meglepit is ki kellene találnom Cuciapucinak, ugyanis augusztus 11. napján 10 éve lesz, hogy fellobbant a láng kettőnk között! Júj, még most is olyan jó visszaemlékezni. Szívem szerint leszerveznék egy titkos templomi esküvőt, ugyanis 4 éve mikor összeházasodtuk az sajnos elmaradt. De úgy tűnik az időm nagyon szűkös és ez most nem fog összejönni, de majd valamit azért kitalálok.

Pálmuka fejlődése hatalmas gyorsaságra kapcsolt! Olyan rendületlenül próbálkozik a felüléssel, hogy lassan már kezdek aggódni nehogy megerőltesse a kis gerincét. Egyszerűen nem tudok vele mit csinálni. Ha nem engedem neki sírni kezd. Sőt, úgy néz ki kezdődik nála a hisztis időszak is. Ha már egy pillanatra nem ő van a középpontban hallanátok micsoda üvöltésbe kezd. De szerintem még sírás közben is gyönyörű!

Azt hiszem sosem fogom elfelejteni ezt a 10 éves évordulót. Nah nem azért, mert kitaláltam volna valami nagyon extra dolgot, bár nekem igazán bejött ez a romantikus éjszakai hullócsillag figyelés Cuciapucival kettesben kézenfogva, azzal a tökéletesen behűtött Tokaji Aszúval az udvar közepén, mégis Pálmukától kaptuk a legnagyobb meglepetést, hiszen drága kicsi kincsünk átaludta az egész éjszakát! Augusztus 11.-e valóban nagy ünnep számunkra. :-D

Végre tarthattunk egy igazi családi kirándulós napot is! Pálmuka nagyon élvezte az utazást, végig csak aludt meg evett és nagyokat mosolygott. Szuper nap volt!

Drága egyetlen Pálmukám tegnap megkapta az esedékes 3. hónapos oltását. Szegénykém ezt már nem viselte olyan jól, mint az előzőt, de be kell valljam én sem. Estére nagyon nyűgös lett és hamar el is aludt. Egész éjjel méregettem a lázát, nehogy felszökjön neki. Nem volt ez épp a legnyugodtabb éjszakánk, de túl vagyunk ezen is. És tegnap még két látogatója is akadt picikémnek.

Eljött hozzánk Anikó Martinnal és végre találkozhattunk Melindával és babájával Dominikkal is.

Melcsiék egész sokáig maradtak nálunk, nagyon jól elvoltunk mi is és a babák is.

Egyetlen Picinyuszikám már 3 hónapos. A súlya 5700g , hossza pedig 61 cm. Szinte még fel sem fogtam, hogy megszületett,  mára pedig egy önálló gondolkodású kishölgy lett belőle, aki néha egy  kicsit hisztis, de egyébként az ég világon semmi panaszom nem lehet rá. Egy évvel ezelőtt a  mai napon indultunk el arra a bizonyos felejthetetlen nyaralásra, ahol megfogant. Ha picit nagyobb lesz, Cuciapucival biztosan elvisszük őt is oda. Ma pedig augusztus 20.-a örömére elkirándulunk a Balatonra.

De jó is volt hármasban balatonozni egyet, bár a lángosozás kissé vicces volt, mert Pálmukára épp rájött a sírhatnék, de mi mint univerzális szülők, ezt is megoldottuk. Kincsünket jól elnyomta a friss balatoni levegő, egészen hazáig szunyókált.

Édes csöp szája pont úgy maradt, ahogyan a cumika kipottyant belőle. :-) Kihasználva még a nyár utolsó napjait esténként összeülünk a barátainkkal, grillezünk vagy egyszerűen  csak egy jót beszélgetünk. Tegnap Cuciapuci volt a szakács.

Pálmuka este 8 órakor  már alszik, így miénk az egész éjjel. Akadt egy-két felejthetetlen pillanat ismét.

Nos, hamarosan vége a nyárnak. Már alig vártam, a nyarat valahogy sosem szerettem. Nálam a tavasz és az ősz a favorit. A nyár túl meleg, a tél pedig túl hideg a nyuszikáknak. :-D Bár nagyon hamar elmúlt ez a 3 hónap, talán azt mondhatom, egyetlen unalmas pillanatom sem volt benne.

Ma is voltunk baba-mama talin Anikóékkal Melcsiéknél. Olyan nagyon édesek ezek a gyönyörűségek.

Aztán alkottam is megint egy picit, ez már inkább olyan anyai alkotású képecske. És ha jól emlékszem még nem írtam arról, hogy mennyire örülök annak, hogy Pálmukát tudom szopiztatni. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ez a semmihez sem fogható érzés ilyen boldogsággal fog majd eltölteni. Nagyon élvezem minden egyes pillanatát és legfőképp az a tudat, hogy 9 hónap után is én táplálhatom őt, na ez is azok közé a dolgok közé tartozik, ami nélkül szegényebb lenne az életem, ha nem élhetném meg. Egyébként meg a több mint 6 kilós Picinyuszikának már próbáltam barackot és almát is adni, mindkettőt sikeresen megette mellékhatások nélkül! :-)

Ezt a hetet már régóta vártam. Cuciapuci szabadságon van, így nem csak, hogy több időt tölthetünk el együtt, de egész héten hármasban aludhatunk. Júj de jóóó! :-) Viszont az már annyira nem jó, hogy a mai csipőszűrés vizsgálaton Pálmukám egyik lábacskájában valami rendellenességet vélt felfedezni a doktor. Egyenlőre még nem mondott semmi konkrétat, inkább elküldött minket ultrahangra. Két hét múlvára kaptunk időpontot, most egészen addig izgulhatunk majd, mert persze hogy megijedtünk. Nagyon remélem nem valami komoly problémáról van szó.

Mivel Pálmácska már olyan nagy, hogy alig fér el a kis kádacskájában, a mai nap életében először óriási pancsolást rendeztünk a nagy fürdőkádunkban. Micsoda élmény volt hármasban fürdőzni, nem csak neki, de nekünk is. Úgy élvezte, kb. 3/4 órát áztattuk magunkat, majd egy nagy szopizás és Picinyuszika úgy kidőlt, hogy azonnal álomországban találta magát. Kell is neki a pihenés, holnap ugyanis élete első modellfotózására megyünk.  

Már reggel korán fogorvosnál kezdtük a napot. Az éves ellenőrzésre mentünk Cucival és persze Pálmukával.  Féltem is, hogy mit talál majd az orvos a számban, de az eredményen jól meglepődtem. Egyetlen pici kis szuvasodással megúsztuk a terhességet. Pedig azt hittem lesz majd egy csomó lyukas fogam, mert amíg Pálmi a pocakomban volt, nem tudtam elmenni megnézetni, hiszen a hányinger és az ökölődés miatt a fogmosás sem ment egyszerűen, nem hogy még percekig nyúkáljanak a számban. Ám a hajam már nem viselte olyan jól a megpróbáltatásokat, az elmúlt napokban iszonyatos módon hullani kezdett. Már  olvastam róla és több anyukától is hallottam,  hogy így a harmadik hónap környékén elkezd  a haj hullani, de valahogy titkon abban reménykedtem, hogy megúszhatom, hát nem jött be. Most majd egy kicsit kíméletesebben fogok bánni vele, megpróbálom hanyagolni a hajvasalót és a göndörítőt is, mert levágatni semmiképpen nem szeretném. 

Az én hajammal ellentétben Pálmukának igaz a született világosbarana színű haja fokozatosan elhullott, de mostanra újra kinőtt. És nem is akármilyen tempóra kapcsolt a növekedése, sőt a színe még világosabb, egészen szőkécske. Be is szereztem már egy csomó csatocskát meg pántocskát,  alig várom, hogy használhassuk őket. A szeme színe  pedig  jelenleg kék. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem valaha lesz egy szőke hajú kék szemű kislányom. Biztos változni fog neki majd, de én azért nagyon örülök. És van még egy újdonság, Gyönyörűm észrevette, hogy van keze. :-) Olyan kíváncsisággal forgatja a kis arcocskája előtt, nagyon édes. Már mindent megfog. Nem csak, hogy fog, de  nagy erővel szorít és csipked is. A tükörben visszanevet magára.  Imádja a gyermekdalokat, főle ha én énekelem, pedig van valamilyen hangom az biztos. Nagyon bújós lett. Ez megint olyan jó érzés.  Szeret tévét nézni, zenét hallgatni. Textilpelus és cumi nélkül nincs elalvás, ám ennek a kettőnek a kombinációjával azonnal. Már semmi jele a nyugtalanságának. Igaz éjszaka még mindig egyszer felkel, de egy rövidke szopizás után már alszik is tovább. Sőt, napközben is szunyókál dél körül és délután olyan 5 óra körül is. Este 8-kor pedig gond nélkül újból elalszik. Hát nem panaszkodhatok, hamar mennek így a napok, sajnos nagyon hamar.

Hétvégén Cuciapucival úgy gondoltuk, nekünk is megjár a kikapcsalódás, így Mamira hagyva Pálmukát belevágtunk az éjszakába. Persze a szívem és az ösztöneim megint nem hagytak nyugton és röpke három óra gyermektelenség után rohantunk is haza a mi kis Drágaságunkhoz.  

És végre itt van az első fotó az én Tibike barátomék első pocaklakójáról. 

A most  13 hetes csöppség  igazán nagy öröm. Irigykedtem is egy ici-picit Dórira, mert én már tudom, hogy micsoda kivételes érzéseken fog ő átesni az elkövetkezendő honapokban. :-)

Picinyuszi két újabb érzelem kifejezésére képes. Az egyik a hangos kacagás, amit leginkább akkor produkál, amikor csikizem a pocikáját és a nyakát, erre nagyon vártam  már, sőt először még a könnyem is kibújt, olyan jó volt hallani. A másik pedig az a pótolhatatlan érzés, amikor odabújik hozzám és szorosan átkarol azokkal a picike kezecskéivel. Szinte érzem ahogy az aprócska szíve dobban, majd átveszi az én szívem ritmusát. Ilyenkor nem is vágyom másra, csak arra, hogy örökké öleljük egymást. 

Nah ez pedig már egy hisztis pillanat, mert mostanság  ilyenek is előfordulnak. Csak tippelni tudok, lehet, hogy a fogacskák szeretnének kibújni és Kincsemet ez viseli meg.  Nem tudom, majd meglátjuk, de még ilyenkor is olyan édes nem? Társaságban is nagyon jól elvan. A minap is, hogy itt voltak tesómék, nagyon élvezte a sürgés-forgást. Bár hozzánk valaki mindig jön, úgyhogy ez nem is csoda.

Pálmuka lábának az ég világon semmi baja! Szerencsére feleslegesen izgultam két hétig. Mivel deréktól lefelé pucéran végzik ezt az uh-vizsgálatot, még élvezte is, hiszen imád meztelenkedni. Papi vitt minket, épp ő volt az ügyeletes szállító. Mentünk a vizsgálat után vásárolni, meg enni a McDonaldsba (egész ehető ez az új Gourmet szendó) meg mivel anyuéknak van egy csomó szilvájuk, vittünk a rokonságnak belőle. Nos, ezt azért írom le, mert igazán vicces volt amint egy vödör szilva kiborult  a kórház parkolójának közepére a csomagtartóból, amint épp vettük ki a babakocsit. Húú gurult ám minden felé. :-) Legalább megvolt a napi vicces sztory, jót nevettünk apuval. Aztán voltunk védőnéninél is a héten, a kis Törökméz (ez Pálmikám új beceneve, Mamitól kapta) már 64 cm és majdnem 6 és fél kiló. Tudom ez így nem sok mindenkinek mond bármit is, de jó súlyba vagyunk az biztos, vannak már édes kis hurkácskák. :-) 

Jővő héten pedig már kapjuk az ilyenkor esedékes 4. hónapos oltásunkat, ettől már előre félek. Egyébként a születéskor kapott BCG oltás redesen megeredt, ez a képen is látszik, sőt az is, hogy mennyire élvezi már a játékokkal való időtöltést.

Voltunk vásárolni Pálmival meg Cuciapucival és mielőtt haza jöttünk volna, elmentünk meglátogatni Domi babát. Itt végre találkozhattunk Liza babával, hiszen Linda anyu is éppen jött Melcsiékhez. Szóval spontán babatali lett belőle. 

Édesek voltak a gyerkőcök, mi anyukák és apukák pedig beszélgethettünk egy jót.

Ez pedig már a hétvégi bulizás egyik pillanatképe, azt kell mondanom, jót tett egy kis kikapcsolódás, bár az éjjel nekem megint nem tartott sokáig, mert inkább hazahozattam magam Cuciapucival Pálmukához és a Mamihoz, mint sem maradtam volna a teltházas szaunában, mert a meleg és a tömeg nekem már elviselhetetlen volt. Egyébként amíg ott voltunk, addig jól éreztük magunkat. Szóval szoptatásra épp hazaértem, előtte még egy gyors tusolás, hajmosás és mivel Cuci visszament így Pálmit magam mellé véve egészen délelőtt 11 óráig nyomtuk a szunyát. Úgyhogy kipihenve ébredtem, így üdén és frissen mentünk Milvi szülinapjára.

Fincsi volt a menü, minden rendben is volt, mindaddig, amíg véletlenül meg nem karmoltam Picinyuszikám nóziját. Na akkor olyan keserves és megnyugtathatatlan sírásba kezdett, amilyenbe még életében nem. Nagyon megijedtem! Olyan bűntudatom volt, pedig teljesen véletlenül történt, vagy százszor kértem tőle bocsánatot. Este is lett, fáradt is volt, így haza jöttünk. Már a kocsiban elaludt, még félálomban egy gyors fürdés, majd szopizás és azóta alvás. Mivel szombat van, végre megint hármasban! :-) 

Pálmucika reggelre belázasodott.  Eddig még ilyen nem volt, ezért nagyon megijedtem. Küldtem is Cuciapucit a Mamiért, mert azt sem tudtam hirtelen mit csináljak. Közben a védőnőt is felhívtam, aki azért egy kicsit megnyugtatott. Hú ez az aggodalom egyszerűen szörnyű! Pedig ez csak egy kis láz, nah ezek azok a pillanatok, amikre nem lehet felkészülni. Egyébként betegségre utaló jel nem látható rajta, nem köhög, nem tüsszög, csak kis szeme csillog, elesettebb és bágyadtabb mint egyébként. Valamiért azt érzem, hogy egy fogacska lesz ezért a felelős. Anyu mondta is, nehogy úgy járjak vele, mint akkoriban ő velem. Engem bizony nagyon megviselt a fogzás.  De holnap reggel amúgy is megyünk a doktorbácsihoz az oltás miatt, bár igy nem biztos, hogy megkapjuk. Édesem most elaludt. Igaz a kúpot kikakilta, ám egyenlőre másikat nem adok neki, inkább folyamatosan mérem a hőmérsékletét és reménykedem benne, hogy nem szökik feljebb ez a fránya láz.

Szóval igen, a ma 4 hónapos Pálmababának a doktorbácsinál kezdődött a reggele.  Sajnos a vizsgálat után sem tudtunk meg többet, mint előtte. Igaz már csak hőemelkedése van, de a szurit így sem kaptuk meg. Kicsit még nyűgös, ám lényegesen jobban néz ki, mint tegnap. Este nehezen aludt el, így a nagyágyban nyomtuk a szunyát összebújva. És tényleg egyre több jele van annak, hogy hamarosan fogacskák bújnak elő, a keze állandóan a szájában van, folyton folyik a nyála, szopizásnál is vannak gondok, nah meglátjuk majd mi lesz, mert ez a folyamat akár hónapokig is elhúzódhat.

Pálmuka már jobban van, igaz most meg tiszta kiütés a kis arcocskája, de ez legalább nem viseli meg annyira mint a láz. Egyébként tegnap jól elfáradtuk.

Délelőtt a Szoptatás Világnapja alkalmából rendeztek a környéken élő kismamáknak és anyukáknak találkozót.

Pálmi  nagyon élvezte a műsort, a végére jól el is aludt. Utána Anikóval és Martin babával indultunk meghódítani a várost.

Jól végigjártuk az üzleteket, hamar elment így a délután, aztán még egy nagybevásárlás apával hármasban és este is lett mire hazaértünk. Olyan 9 óra körül már mindhárman aludtunk, nah ilyen sem volt mostanában, hiszen én általában éjjel 1-ig, 2-ig fent vagyok. Holnaptól pedig Pálmucival baba-masszázs tanfolyamra fogunk járni, hú de nagyon várom már!

Te jó ég mennyire béna vagyok! Pálmival főztünk. Persze ő mellettem a kanyhapulton a hordozójában. Felette a szekrény, benne a fűszerekkel. Nekem épp a vegeta kellett. Istenem a fél zacskót a kislányom fejére öntöttem. Vááááááááááááá, milimétereken múlt, hogy ne a szemébe menjen. Gyorsan felkaptam és próbáltam szegénykét megtisztítani. Ő bezzeg mindezt nagyon élvezte, én persze legközelebb jobban oda fogok figyelni, mert bele sem merek gondolni, mi nagy baj is lehetett volna belőle. Megvolt hát a napi ijedelem.

A masszázs viszont jól sikerült és ezt szerintem minden anyuka nevében mondhatom, mert egyetlen sírós bébink sem volt, Pálmunak is tetszett, meg azért jó ha többször vagyunk társaságban, nemcsak mi anyukák, de a babák is ismerkedhetnek. Jövő héten ismét  megyünk. 

Bizony ahogy telik az idő, Pálmucika is  növekszik és változik. Olyan kis gyönyörű, persze én elfogult vagyok, nekem természetesen úgy tökéletes, ahogy van.  És mivel vasárnap volt ma, ilyenkor mindig Cuci szüleinél ebédelünk, ide sem mentem fényképezőgép nélkül, pont úgy, ahogy sehova máshova sem.

És ha már fényképezés, a minap felkeresett minket egy fotós, hogy fényképeket készítsen Pálmukáról. Valami szerződést kellene aláírni, és ő jönne félévente fotózni, persze házhoz, részletfizetési lehetőséggel, ilyen-olyan szuper akciókkal, hát azt hiszem jól eltévedt. :-)

Ma ünnepelünk! A blog nézettsége ugyanis elérte az 50 000! Sokat jelent ez nekem, köszönöm mindenkinek aki hozzájárult! Talán tényleg nem volt hiába belekezdeni. Most, hogy már a google is támogat, még többen idetalálhatnak, akár egy pocakkép erejégi, akár napi szinten követve az életünket. Nah ennyit erről, visszakanyarodva Pálmucihoz ma végre sikeresen megkapta az oltását, amit elég jól viselt. És ma először belekóstóltunk a bébiételek világába is, igazán nagyon ízlett Pálminak a barackos-banános változat.  Meg persze Cuciapucinak is. Néha úgy érzem két gyermeket nevelek. :-) És mivel mostanában minden új ízzel próbálom megismertetni Nyuszikámat a fenti kép épp az első csokikóstoltatás során készült. Bele sem merek gondolni, hogy fog kinézni ha a kezébe adok majd egy darabot belőle.

Szerintem még nem említetettem meg a blogban, a mi drága szeretett Katinéniket, mert bizony nekünk van ám olyanunk is. Megígértem neki, hogy ha ráadom az új kisrucit Pálmira, amit tőlük kaptunk, akkor le is fotózom,  nos ez megtörtént, jelentem ruci felavatva! :-) És Pálmuka dédszüleiről sem tettem még említést, pedig anyai ágon mindkét dédimama nagy várakozással várta a dédunoka születését. Sajnos a dédipapák és apai ágon a dédszülők már nem érhették meg ezt.

Mostanában szinte minden nap írtam, de ez azért van, mert valami mindig történik. Hát a mai nap tényleg nagy dolog történt. Pálmuka ül!

Már régóta próbálkozott vele, de eddig még egyedül nem ment neki, ma viszont úgy ült a babakocsijában akár egy kis hercegnő a trónjában!

Újabb csodára ébredtünk ma, Pálmácska átaludta az egész éjszakát! Reggel 7 órakor kelt fell, én meg persze arra, hogy a cickóim majd felrobbannak. Fura is ez, ennyit aludni? :-) Így üdén és frissen mehettünk a mai babamasszázsra. Olyan aranyos, úgy élvezi, folyamatosan nyögdécselt.

 Itt vannak együtt ezek a gyönyörűségek a masszázs után kidőlve. Volt is most némi sírás, bár Pálmi inkább csak csendes megfigyelő volt, nem igen zavarta a rázendítő gyermekkórus. Hazaérve egy kis szopi után már másfél órája alszik! :-)

Mivel ez az oldal is már ilyen nagyon hosszúra sikeredett és nem enged többet ide írni, októbertől egy új lapon követhetitek mindennapjainkat!  

Oldal: Kis családunk mindennapjai - 1. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat