ELSŐ TRIMESZTER
A POCAKLAKÓ KISTESTVÉRREL

Késői peteérés, nagyon késői. Tulajdonképpen a következő menzesz előtt öt nappal. Talán a betegségemre szedett gyógyszerek zavarhattak be vagy a szoptatás abbahagyása is hatással lehetett rá, mert erre még nálam nem volt példa. Szóval akkor történt meg a második csoda. Pedig esküszöm még "vigyáztunk" is, mert az volt bennünk egy ilyen tüdőgyulladás és antibiotikum kúra után jobb inkább kimaradni a jóból. Na és aztán? Isten tudja csak kinek mit szán. Meg is beszéltük Cuciapucival, más nem lehet, mint hogy sors akarta így. Még csak 10 nap telt el mikor érezem, hogy valami itt készülődik. Aztán már három napja nem aludtam a hasgörcsök miatt. Teszteltem hát ami negatív lett. De nem nyugodtam meg. Megbeszéltem Istennel, most az egyszer nem bánom, ha nem jön a baba, de ha jönnie kell, akkor ugyanolyan szeretettel fogom fogadni mint Pálmukát. Aztán a 14. nap reggelén halványan, de ott volt a második csík is a teszten. Meglepő de teljes nyugodtsággal kezeltem. Mutattam is Cucinak, nézd csak, az ott nem a kettes számú csík? Hát azt mondja lát ott valamit. Aztán mosolyogva rám néz és azt mondja: Segisééééééég! Majd nevettünk egyet hangosan, megöleltük egymást és tulajdonképpen mentünk is a dolgunkra. Este mikor Pálmuka elaludt most még jobban megnézegettem magamnak , mint ahogy szoktam. Egyébként is órákat tudnám nézni, de most valahogy olyan más szemmel figyelgettem a kis vonásait. Aztán ennyit mondtam. Szóval akkor lesz belőled még egy. Ez olyan fura. Amikor megtudtam, hogy Vele vagyok terhes, tényleg szinte hirtelen a fellegekben éreztem magam a boldogságtól, most viszont valami egészen más féle boldogságot érzek. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy a megnyugvás, a lelki békesség tört rám annak tudtában, hogy megint egy lépéssel közelebb járok életem értelmének megvalósításához. Mert minden vágyam és hiszem, valamint erre is törekszem, hogy kettőnk szerelmi kapcsolatából három csodálatos gyermeknek adjunk életet és őket összetartó szeretetben neveljük a mai világban igen ritka boldog és csodálatos életre.

Nem csak a kimaradt menstruáció miatt lettem figyelmesebb, szépen napról napra jöttek a tipikus terhességi tünetek. Hasgörcs, az a mindjárt meg fog jönni érzéssel. Már megint kezdődik az állandó pisilni járás. Na és persze az alig egy hónapja abbamaradt szoptatás hatására a mellem ugye megint olyan pici lett, mint volt. No de csak a mai napig. Mert hogy a fogantatás utáni 15. napon ismét érzem, hogy kicsit megduzzadtak. És meg kell említenem a haspuffadást is, egyik legfőbb oka ennek a panasznak a terhességhez alapvetően szükséges progeszteron nevű hormon. A hormon hatásai közé tartozik ugyanis, hogy a testben a simaizomzatot lazítja, relaxálja, köztük a bélrendszer simaizomzatát is. Emiatt az emésztési folyamatok is változnak, az étel tovább időzik a vékony- és vastagbelekben, így gyakoribb lesz a gázképződés, a puffadás, a székrekedés. Mivel Pálmukánál is tapasztaltam ezt a tünetet is, azonnal elkezdtem alkalmazni ellene a jól bevált lenmagpehely fogyasztását. Egy kanálnyi naponta kefírbe, joghurtba és máris minden megy a régi kerékvágásban. Na és a szagok is megint iszonyat erősek lettek, mindent olyan kellemetlennek és sokkal intenzívebbnek érzek. Mindez betudható a megnövekedett ösztrogénszintnek.

A terhesvitamin. Na ez is olyan különös. Ugyanis valami belső hang hatására néhány héttel ezelőtt elkezdtem újból inni a Hipp Natal-t. Valamiért az volt bennem, hogy a betegségtől legyengült immunrendszeremet talán majd ez picit helyreállítja. Mert hiába szedtem én a nagy neves vitaminokat mindenféle ígéretekkel, mégis elkaptam az influenzát nem is akár hogy. Szóval ismét a Hipp Natal mellett döntök és bátran ajánlom minden várandós kismamának, ez egy magas gyümölcstartalmú készítmény és ami nagyon fontos legalább nem szintetikus mint az agyon reklámozott terhesvitaminok!

Már a harmadik halvány pozitív tesztnél tartok egy hét alatt. Csak nem akar erősödni az a második csík. Mi van ha nem is pocaklakó van a dologban? Egyik pillanatban biztosan érzem, hogy a csoda növekszik odabent, de a másikban meg elbizonytalanodom. Két hét talán még, mire az ultrahang mutatna valamit, ha egyáltalán van valami. Addig nem is keresem fel az orvosomat. Máskor olyan gyorsan mennek a napok, de most ólomlábakon vánszorognak...

Na három napig vártam a következő teszttel, szám szerint ez már az ötödik. Szombat reggel, hármasban fekszünk az ágyban. Szinte úgy surranok ki megcsinálni. Nagyon izgatott vagyok. Már rutinból megy minden. Teszt bont, kupak levesz, pisi, kupak vissza aztán indulhat a csíkosodás. Pillanatok alatt megjelenik a kontroll csík. Aztán elkezdődnek menni a másodpercek. És semmi nem történik. Kikerekedett szemmel figyelem és hiába koncentrálok nem akar jönni a második csík. Sokkét élem meg. Egy perc után már nem is figyelem, leteszem a konyhapultra majd visszavánszorgok az ágyba és bebújok. Csak nézek magam elé. Aztán hirtelen jönnek a kérdések először magamhoz, aztán Cuciapucihoz. Most akkor mi van velem? Nem is vagyok terhes? De akkor miért nem jött meg már 14 napja? És mik ezek a tipikus terhességi tünetek? Szinte pánikba esem. Persze Cuci nyugtat, de egyszerűen nem találom a miértre a választ. Percek telnek el aztán felpattanok, mert egy pillanatnál tovább nem bírok egy helyben feküdni. Szinte megtörve megyek ki a szobából. Felhúzom a redőnyöket majd odalépek a teszthez, hogy eldobjam. Aztán abban a pillanatban megtörténik a csoda. Ott állok a köntösömben és fogom a kezemben a gyönyörű két csíkos pozitív tesztemet!! Még a lélegzetem is elállt. Ez egyszerűen felfoghatatlan! Szinte a levegőben lépkedve szaladok vissza a szobába és ugrok az ágyba kiabálva, hogy mégis itt a csík, mégis lesz kisbabánk!!! Cuci is felpattan az ágyból, azonnal kezébe veszi a tesztet. Jaj micsoda boldogság ez! Megöleljük egymást és odakaroljuk magunkhoz Pálmukát is. A szívem majd kiesett a helyéről. Jól megviccelt ez a teszt, meg persze én sem voltam türelmes hozzá. Megfizettem a tanulópénzt. :-) És íme két pozitív teszt, a felső a 3 nappal ezelőtti, az alsó pedig a mai.

Nem kiabálom el és nem sietem el a vizsgálatot sem. Pálmukánál már harmadszor mentem, mire végre volt szívhang és kiadták a vizsgálatokhoz szükséges papírokat. Most a számításaim alapján még legalább kell két hét ahhoz, hogy mindehhez egy vizsgálat is elegendő legyen. Addig meg igyekszem elfoglalni magam, hogy ne sokat gondolkozzak az új állapotomról. Kezdésnek Pálmival és a nővérkémmel elmegyünk néhány napra wellnesselni.

Megint nem vagyok egyedül az állapotommal. Ismét hihetetlennek tűnik, de az én Kata barátnőm is velem egy időben élheti át élete legcsodálatosabb hónapjait. Igaz egyenlőre jó messze vagyunk egymástól, de azért értesítjük egymást kivel mikor mi történik.

Örül a család, jön a Kisöcsi. Legalábbis mindenki nagyon őrá számít. Kivéve Pálmukát és engem. Bár ha az első megérzéseimre gondolok, szerintem is kisfiú lesz, ám ha megkérdezem, hogy ki van anya pocakjában, Húgi vagy Öcsike, Pálmuka mindig azt mondja, hogy Húgi baba. Jó persze a legeslegfontosabb dolog az egészség és teljesen mindegy is, hogy milyen nemű lesz, de a szívem mélyén mégis azt szeretném és mindennél jobban vágyom rá, hogy ismét egy csodálatos kislánynak adhassak élete. Mivel mindig hangoztatom, hogy három gyermeket szeretnék, a jövőképem is valahogy két nővérkét és egy kisöcsit vetít elém. Meg egyébként is itt van ez a sok szép és gyönyörű picike ruhácska, amik között van olyan is, amit Pálmira rá sem adtam, na és nem utolsó szempont, hogy mennyit meg tudnánk spórolni, ha kislány lenne, hiszen tulajdonképpen alig kellene vennünk neki valamit, mert mindent megörökölne Pálmutól. De ez még kicsit odébb van.

Nagyobb élménybeszámolót nem tartok a wellness napokról, a lényeg, hogy szuper volt, jó nagyokat ettünk, pancsiztunk, játszottunk és fel-alá futkoztunk a hotelben. Miután hazaértünk másnapra Pálmuka megbetegedett. Több mint egy hétig tartó hasmenéses, hasfájós, magas lázasos, hányós betegség kényszerítette ágyba, sokat szenvedett, nagyon sajnáltam és emiatt engem is igen megviselt ez az állapot. Igazából nem is volt időm gondolkozni semmi máson, így elég hamar közelebb kerültem a várva várt uh-időponthoz. Szóval még egy hét!

A Hipp Natal terhesvitaminommal kapcsolatban viszont egy rossz hír, hogy hiába jártam be az egész várost a következő adagomért, mindenhol készlethiányt találtam csak. Megtudtam, hogy mindez azért van, mert a cég új csomagolásban fogja piacra dobni a terméket, ennek várható időpontja pedig március eleje. Nos mivel az még egy hónap, hirtelen kénytelen voltam venni egy adagot a Gravidából, mert vitamin azért kell mindenképp, ám jó hír, hogy az internet segítségével tudtam rendelni még raktáron megmaradt Hipp Natalt az egyik webshopból a következő két hónapra elegendő mennyiségben. Tehát ha nem érkezik meg az üzletekben időben az új csomagolású vitamin, akkor nem kell rohangálnom megint üzletről üzletre. 

Befestettem a hajamat. Fontos leírnom ezt, mert akkor talán kicsit megszabadulok attól a tehertől, amit ennek az esetnek a bűntudata okoz. Szóval nem vagyok ebben a témában szent, hiszen Pálmuka pocakban eltöltött ideje alatt is kétszer volt a hajam színezve, ám most már nem elég a színező, sajnos a rengeteg őszhajszál tökéletes eltakarása érdekében hajfestéket kell használnom. Ez pedig állítólag károsabb, mint a színezők. Tudom, hogy sokkal nagyobb bűnt is elkövethettem volna a születendő gyermekem ellen, de én úgy döntöttem, hogy most sem fogok egy slampos kismama lenni, szeretnék a tükörbe egy boldog édesanyát látni és igenis azt akarom, hogy Cuciapuci is büszke legyen rám.

5. hét

Már csak két nap. Mivel úgy néz ki Pálmika 11 nap után végre kicsit jobban van, a gondolataim is elkezdtek kalandozni. Mondhatnám úgy is, hogy most már igazán izgulok és nagyon várom, hogy végre láthassam a monitoron keresztül azt az aprócska csodát akit a sorstól kaptam ajándékba és akit a szívem alatt hordhatok az elkövetkezendő hónapokban.

Ennék csokit, ennék sültkrumplit, ennék ezt, ennék azt, jajj most éppen mindegy mit, csak éppen sósra édeset, édesre sósat, de lehet egyszerűen csak ennék valamit, de azt sem tudom mit. Na állllllllllj! Te jó ég tükörbe kell néznem, hogy lássam mi folyik körülöttem? Épp csak most fogtam kezembe azt a gyönyörű új életet jelentő első bizonyítékú tesztet és máris tessék itt a következő tipikus terhességi tünet, a zabáláááááás. 

Jobb időzítés nem is lehetne a vizsgálatra, mint a holnapi nap, hiszen holnap Valentin nap van. Azért azt tudni kell, hogy Cuciapuci nem épp a legromantikusabb férjek közé tartozik, ő mindig is úgy vélekedett erről az „ünnepnapról", hogy ő engem az év összes napján szeret, nem csak ezen az egyen, így az ajándékozást sem túloztuk el sosem. Szóval nem is nagyon emlékszem semmilyen hű de emlékezetes dologra ennek a napnak kapcsán, leginkább csak Anya szülinapjára, hiszen ő ezen a napon született. Mondjuk sosem haragudtam volna meg, ha kapok valami igazán ötletes és egyedi dolgot, de nagyon úgy fest, hogy mindez azért történt így az életemben, hogy a holnapi napon megkaphassam a legeslegnagyobb Valentin napi ajándékot Cuciapucitól, amit egy férfi adhat egy nőnek szerelme zálogául.

Jújújújjjj csak úgy repkedek a levegőben! Egy iciri piciri Kisnyuszi van a pocakomban! :-)) Bár a kórházba vezető út is elég izgalmasra sikeredett, na mondanom sem kell, hogy a vizsgálat előtti percekben szinte majdnem kiesett a szívem a helyéről. Már meg sem lepődtem, hogy megint elszámoltam magam, így a mért adatok alapján a pocaklakó kistestvér 5 hetes és 6 napos. Még olyan kicsike, hogy a hasi ultrahang szinte alig mutatta, így hüvelyivel is megnézte  a doki. Milvi és Pálmukám is ott volt velem, aki persze jól megijedt a doktorbácsitól, mert azt hitte őt fogják vizsgálgatni megint, így még pityeregni is elkezdett. Aztán felfeküdtem az ágyra, Pálmi meg rácsücsült a lábamra, így aztán hamar megnyugodott. Mikor megjelent a Húgibaba (mert persze azóta is így hívja) a monitoron ő is nézte velünk, bár szerintem azt sem tudta mit kell néznie. Szóval úgy tűnik minden rendben van, tényleg a lehető legnagyobb ajándékot kapam Valentin napra a szerelmemtől! A szülés várható időpontja október 10.-e. A következő ultrahangra egy teljes hónapot kell várnom.

Találtam egy szuper kis oldalt, ahol napra pontosan leírják, miként fejlődik a kisbaba. Érdemes megnézni, bár az oldal angol nyelvű a google fordító nagy segítség lehet. 

http://www.sfuhl.org/k_appendix_1_sixth_week.htm 

6. hét

Az egész 6. hetet sikerüt végigszenvednem, tulajdoképpen a legjobb jellemző az lenne, hogy már egy hete másnapos vagyok, mert kb. így érzem magam. Ha nem tudnám, hogy terhes vagyok, már biztosan bemagyaráztam volna magamnak, hogy ez egy valamiféle nagyon komoly betegség lesz, de persze nem erről van szó. Az utóbbi két napban még a gépet sem kapcsoltam be, sőt a fotózást is felhagyom egy időre, mert az alváson, az émelygésen, a pihenésen és rosszulléteken kívül mást nem is nagyon bírtam csinálni. Ezálltal a lakás is szalad rendesen, persze Cuciapuci megértő, na és nekem most ez a legfontosabb. Eddig sem nagyon panaszkodtam rá, mint Apára, de most mintha megint még a létezőnél is erősebb kötődés lenne kettőnk, ittetve hármonk, vagyis most már négyönk között. :-) Sőt egyik éjjel még azt is megbeszéltük, hogy igazából ő sem tudná elképzelni, hogy kisfiúnk legyen, mert ő meg annyira szerelmes Pálmukába, és ez az érzés az egyik legjobb érzése a világon, hogy azt sem tudja miként álljon majd a fiához. Nos gondoltam magamban, ha fiúcska van a pocakomban, akkor majd nekem is lesz egy új szerelmem. :-)

7. hét

Már benne vagyunk a 7. hétben. Az alábbi képet elnézve hihetetlen, hogy már ekkora a pocaklakóm. Pedig ez egy hét hetes modell.  

Talán most egy kicsit jobban vagyok és a jó idő is kicsalt minket a szabadba, hogy nagyokat sétálgassunk. Micsoda napsütés, jól esik magamba szívni ezt a sok D-vitamint.  

Úgy szeretem itt fent az oldal tetején az új babaváró vonalzónkat. Mindig mikor megnyitom az oldalt olyan jó látni, hogy növekednek a számok. És nem csak ez a szám, de a délutáni alvásunk is megnövekedett Pálmukával. A mai napon rekord időt sikerült szundítanunk, konkrétan majdnem 4  órát aludtunk összebújva kettesben, jaj vagyis hármasban. :-) Általában 1,5 órát szoktunk, de valahogy úgy érzem, hogy most ez a mennyiség is kevés.

Már napok óta csak az ágyban fekszem. Borzasztóan érzem magam, alig bírok enni, ha eszek valamit utána csak ökölődöm. Semmi erőm nincs. Már most más ez a terhesség, mint Pálmukával volt. Akkor is sokszor voltam rosszul, de hogy napokra ágynak essek, ilyenre nem emlékszem. Nagyon el vagyok keseredve. Többször görcsölök és nagyon sokszor fáj a gyomrom is. Bár ez jellemző volt az előző terhességre is, mégis együtt ez a sok tünet rémísztő. Éjjel is szenvedek. A terhesség alatti rosszullétet egyébként a HCG hormon okozza, melynek szintje az első 3 hónapban nagymértékben megnövekszik a szervezetben. A terhesség előrehaladtával csökken a HCG hormon szintje, ezért a rosszullétek szinte teljesen elmúlnak. Előfordulhatnak azonban, hogy az émelygés az egész terhességet végigkíséri. Minden reggel abban bízom, hogy ma már javulás lesz, de az első falatok után rendszerint ismét kezdődik minden előről. Mindezek mellett nagyon bánt, hogy még Pálmukát sem tudom ellátni. :-(

Kicsit összeszedtem magam és végre eljutottam a védőnőhöz is. Így  megkaptam a második "Várandós anya gondozási kiskönyv"-emet. Azért ez szuper érzés. Így most már hivatalosan is megint a babavárók csoportját erősítem! :-) Valamint a beutalókat a vérvételekre, amikre ismét rá kell szánnom magam.

Nagyon fáj a kezem és rendesen be is lilult a vérvétel után. Pedig még meg is dícsértem a nővérkét, mert szinte nem is éreztem semmit úgy lecsapolt három ampullával. Na de hát szoknom kell a fájdalmat, mert bizonyára az antigénjeim miatt járjatok majd megint 3 hetente. A kórház újonnan épített részlege elég barátságos, még a vizeletminta adásával sem volt gondom, bár reggel készültem  erre előre itthon, ám indulás közben a földön landolt a vinni készült mintám és persze eltörött az üvege, ezzel ismét elkezdődött a terhességi bénaságom is. Egyébként egész nap görcsöl a hasam, úgyhogy feküdtem is amennyit csak tudtam. Pálmika Mamánál, nyugalom is van, épp csülkös babgulyással készülök a vacsorára.

8. hét

Nem olyan önfeledt örömmel ünnepeljük a 8. hetünket, mint amilyenre számítottam, mert Pálmika már megint megbetegedett. Igazából még el sem múlt neki a hasmenése erre tessék a napok óta tartó köhögése nem megszünt hanem komolyabbra fordult. Ismét lázas éjszaka, újabb adag antibiotikum, némi tüdőgyulladás és az sem kizárt, hogy megússzuk e fülszövődmény nélkül. Én egyébként jól érzem magam, bár az orvosnál ma sikerült bemutatnom, hogy megint rigolyás kismama lettem. Persze nem az én hibámból. Reggel 8 óra óta várjuk, hogy sorrakerüljünk (mellékesen megjegyzem gyerekkel soron kívül lehetne az orvoshoz bemenni - elvileg) mondanom sem kell, ez senkinek nem leányálom, főleg nem infulenzaszezonban, beteg gyerekkel, terhesen, türelmetlen betegtársakkal és lassú vizsgálatokkal. 10 óra körül már csak egyetlen személy van előttünk. Na akkor hirtelen becsörtet az ajtón egy feltételezésem szerint mama-anya-lánya kisebbségi trió, (megint megjegyzem nem vagyok fajgyűlölő és nem ítélkezem származás alapján!) köszönés helyett hangos szóval jelezve, hogy ők már aztán gyerekkel vannak és őket mindenki engedje előre, meg különben is lekésik a buszt. Fúúúú na abban a pillanatban elszállt az agyam, sikeresen felvettem az ő stílusukat és igyekeztem a legalpáribb módon közölni velük a véleményemet. Na hát nagy meglepetésemre ezek úgy csináltak mint ha ott sem lettünk volna. Hiába mondtam bármit, rám sem  néztek.  Aztán kinyítl a rendelő ajtaja és  mind becsörrtettek. Akkor a legszebb szó ami elhagyta a számat a "kurvaanyád" volt, de hozzáteszem mindenki igyekezett megnyugtatni, hogy bizony nekem volt igazam! Na és mikor kijöttek az orvos kiszólt, hogy jöhet az időpontos beteg azt hittem elájulok, ám ő kedvesen odaszólt, hogy menjünk csak be mi. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, csak a hasonló szituációkban kíméljenek meg az ilyen emberek!

A 8 hetes és 4 napos pocaklakómmal igazán szuperül érezzük magunkat. Úgy fest elmúlt a reggeli rosszullét és az émelygéseknek is már se híre, se hamva. Viszont legújabb tünetem az édes dolgok kívánása, ami azért is meglepő, mert sosem voltam édesszájú és Pálminál is inkább a sós dolgokat kívántam. Rohantam is jégkrémet vásárolni a vacsora után, így március első napjaiban néztek is rám nagyra nyílt szemekkel. Kis picike pocakom is van már, várható is volt ez, hiszen a második babák előbb meglátszanak. Úgyhogy már most nem kényelmes semmilyen szűkebb rucim. Lassan ideje lesz beszereznem az új trendnek megfelelő darabokat. I Love Shopping. :-D

Na a vásárlásban sikerült úgy megfáznom, hogy megint ágyba kényszerültem. Pálmi sincs még rendben és Cuci is küzd a náthával.

9. hét

Anyukámnak mondtam ma reggel, hogy már beléptünk a 9.-hétbe, a mosoly az arcán mindent elárult. Örülünk, bár még mindig csak halkan. Cuciapuci szerint már egészen kismamás alakom van. Egyébként 56 kg-al, vagyis 1kg-al kevesebbel kezdtem meg ezt a terhességet, mint az előzőt, kíváncsian várom idén is elérem-e a 70 kilós csúcssúlyomat.

9. hét 2. nap reggele. Borzasztóan kétségbeesve hívom Anikó barátnőmet, hogy el tudna-e vinni az orvoshoz minket, mert Pálmika már megint egész éjjel lázas volt és reggelre sem tudtam neki levinni. Ma ismét újabb adag antibiotikumot kapott, holott tegnap fogyott el az előző. Már hónapok óta folyamatosan beteg, nagyon el vagyok keseredve. Tulajdonképpen ez miatt még önfeledten nem is tudtam örülni ennek a terhességemnek, mert nagyon aggódom Pálmukámért. Tudom nem szabadna ennyire a szívemre venni, de egyszerűen nem élném túl ha valami komoly baja lenne. Most is csak bőgök. Gyanítom a fáradtság, a túlnövekedett hormononjaim miatt is vagyok most sokkal érzékenyebb, mert már a híradót is napok óta végigbőgöm. Sőt jobban sem vagyok, fáj a fejem is már, enni sem nagyon tudok és az orrom percenként fújom, ami elég zavaró. Mire megtörlöm az enyémet, már törölhetem Pálmiét. Bízom a jó idő jövetelében, és szeretném már nevetve visszaolvasni ezeket a sorokat.

Sajnos nem csak Pálmikánál, de nálam is elindult a testhőmérséklet felfelé. Orvosi utasításra azonnal Panadollal és vizes borogatással kezdtük csillapítani, mert a 38 fok feletti hő már káros lehet a magzatra. Azt hittem mára már jobban leszek, ám sokkal rosszabbul érzem magam. Két nap múlva ultrahangvizsgálat, mindennél jobban remélem, hogy a pocaklakóm a körülmények ellenére vígan fickándozik a magzatvízben.

Olyan deja vu érzésem volt mikor megláttam a monitoron az én legpöttömebb, legcukibb Húgibabámat! Mintha csak Pálmukát láttam volna, pont ugyanígy mozgatta fel és le a kis kezeit és húzogatta a lábait, hát fantasztikus érzés mit ne mondjak! Minden rendben van, még egy picikét most nagyobbacskának is mérte a doktorbácsi, szerinte most olyan 10 hetes és 3 napos körül van, de én továbbra is az első mérési adatok alapján számolom az időnket. CRL: 3,5 cm. Két hét múlva ismét uh, akkor már a 12 hetes. :-) Ma megint kicsit a fellegekben vagyok, Pálmi és én is jobban vagyunk, úgy néz ki kilábalunk végre a betegségekből és megint boldog babaváró napok elé nézhetünk.

10. hét

Mióta tudom, hogy megint kisbabát várok, minden este megfordul a fejemben, nehogy véletlenül hason próbáljak átlépni az álomvilágba. Persze nagyon odafigyelek, csak alig vártam már, hogy végre ismét a kedvenc pózomban, hason fekve alhassak. Igazából ezt még egy hónapig sem élvezhettem, mivel a december végéig tartó szoptatás és a teherbeesés között néhány hét telt csak el. No de nem is számít ez, csak már többször eszemben volt, hogy megemlítem majd itt a terhesség és a szoptatás ideje alatt szinte kötelező hasonalvás tilalmát.  

Megérkezett a vérvételem eredménye, ami a várakozásoknak megfelelő. A vérképem teljesen tökéletes és az antigénjeim is megvannak. Úgyhogy továbbra is ritkavérű vagyok, szóval ha esetleg valaki hasonló vércsoporttal rendelkezik csapoltassa le magát számomra végszükséglet esetére. :-) 

Pálmukámról pár szót, hosszú próbálkozások után tegnap este, 22 hónaposan belepisilt a wc-be. Nagyon büszkék vagyunk rá és ő is boldogan újságolta Martin barátjának, akivel az udvaron manapság nagy csókcsatákat folytatnak.

Szóval itt a tavasz, ezt mi sem bizonyíthatja jobban. Viszont én sajnos továbbra is küzdök a rosszúllét hullámaimmal, az alacson vérnyomással, az állandó pisilni járással valamint enni nem sokat tudok, kivéve ha megkívánok valamit. De azért látszik, hogy növekszik odabent valaki, hiszen a heti méretkezésen 1kg-al már többet mutatott a mérleg.

Aztán ma mikor hazaértünk a baba-mama klubból gyorsan össze kellett dobnom ebédre valamit, mivel minden volt itthon hozzá hamburgereket készítettem. Azért a kép, hogy nehogy azt higyjétek, hogy Mekis szarokkal tömöm magam (mert ott a pitén meg a fagyin kívül szerintem más nem emészthető meg) miután megettem elkészült az első pocakosképünk. Telefonos kép, de a lényeg látszik, hogy nem csak a hamburger van ott a pociban. :-)

Az idei március 15.-ei hétvégét is a Balatonon töltöttük, az időjárás jobb már nem is lehetett volna, így sor kerülhetett az év első nagy fagyizására is. A lellei Márton cukrászdában valami felséges választék tárult elénk, amiből még a repetát sem tudtuk kihagyni.

11. hét

Ma viszont már a 11. hétben vagyunk. Továbbra is görcsölgetek, ezért szedem a magnézium B6-ot, amitől általában megszűnik.

Pálmival járunk babaklubba. Mivel közeledik a húsvét, a gyerekeinkről csináltam egy-egy képet.

Cukik voltak. Na meg itt a csoportunk is, jó kis társaság.

Ide az ember nem csak azért megy, hogy ne üljön otthon, hanem jól is érzi magát. Varrunk, vágunk, ragasztunk, de még sógyurmáztunk is, mivel mindig keddenként van, sajnos mi sokszor ki kell, hogy hagyjuk, mert keddenként járok uh-ra. Két nap múlva lesz a következő vizsgálat. Immár a 12. heti. Jó hír, hogy 3 napja végre ismét megjött az étvágyam és az erőm is kezd visszatérni, már nem vagyok olyan fáradt mint az elmúlt hetekben. Szóval kezdem végre jól érezni magam a bőrömben.

Cuciapuci névnapján elkirándultunk Pécsre, már mindenhol a húsvétra készülnek, így az Árkádban is eszméletlen dekoráció fogadott minket, az elő nyuszikáktól Pálmikát szinte lehetetlen volt elimádni. Jó kis családi nap volt.

Ma pedig Lizáék látogattak meg bennünket, nagyon szeretjük őket, sajnos az év nagy részét Olaszországban töltik, így megint búcsúzkodtunk is, de az élmény és az emlékek amit itt hagytak sokáig bennünk élnek majd. Ha valaki alaposan nézi a fenti várandós vonalzónkat, az láthatja, hogy kicsit megváltozott, a pinduri embrióból magzat lett. :-)

Kicsit kerkészkedtem is és az átteleltetett muskátlijaimat kihordtam az ablakokba, meg vettem újakat is. Remélem fagy már nem jön, szépen éledezik minden, jönnek a hajtások, imádom ezt az állapotot. Reggel megyünk uh-ra, végre Cuciapu is el tud jönni velünk.

12. hét

És igen itt a mi pöttöm 12 hetes és 5 napos kistestvérünk. Nem véletlenül tettem így fordítva a képet, hanem azért, hogy ti is láthassátok milyen aranyosan mosolyog megint. :-) Ahogy az adatokat méreggete az orvos, az egyik képen igen furcsán kirajzolódott valami a lábacskái között. Mondtam is a dokinak, az ott nem kuki?? Erre ő azt mondta, hogy elég gyanús, de majd a következő uh-on már többet tud mondani. Cuciapuci nagy mosolya azt hiszem mindent elárult számomra. Még viccelődtünk is, hogy a Húgi babának kukija van, egyébként igazából nem éreztem csalódottságot, mert én még bízom egy picit a csodában, bár ha így alakul, hogy kisfiú lesz, így is boldog leszek, hiszen az én Édesapám is úgy örült mikor felhívtam a vizsgálat után és tudom, hogy a Cuci szülei is nagyon szeretnék, hogy végre megszülessen a kis Gabika. A méreteit illetően CRL: 6,26cm, BPD: 2,1cm, AC: 5,9cm FL: 1cm, Nuchalis redő: 1,49 mm. Ezután megtörtén az első genetikai vérvétel is. Mivel belementem egy kutató jellegű vizsgálatba is, így 5 kémcsővel csapoltak le és a továbbiakban is lesznek majd emiatt plusz vérvételek, de hát mindent a nemzet érdekében. A mai adatok alapján október 4.-e a szülés várható időpontja. Mondtam is Cucinak még a végén babázhatunk szeptemberben. Jó volt, hogy ott volt velünk, nagyon örültem, hogy el tudott jönni. Pálmika addig a dédimamájánál volt, mikor mentünk érte és mondtam neki, hogy lehet kisöcsi lesz kishúgi helyett határozott nemmel válaszolt és továbbra is Húgibabának hajlandó csak hívni a pocaklakó kistesvért. :-)

Egy fontos hír Pámikámról, hogy a mai napon először a bimbibe landolt a kulabácsi és hogy duplán érjen minket az öröm, este is sikerül a pelus helyett odakakilnia. Büszkék vagyunk rá, szerintem igazán nagy teljesítmény ez két éves kor előtt. :-)

Tegnap is meg ma is voltunk baba klubban, aztán úgy alakult, hogy ma főzés helyett inkább elmentem ebédelni Pálmikával. Mivel már jóízűen eszem nem számítottam rá, hogy rosszul leszek, aztán mégis. Szóltam is gyorsan Balázsnak hozzon minket haza, mert ha egy percet is maradunk nagy bajok lesznek. Haza is értünk hamar, aztán mikor cuccoltunk ki a kocsiból, Pálmuka úgy köszönte meg a gyors hazajövetelt, hogy felkapott egy követ és jól összekarcolta az autót. Mindezt egy pillanat alatt. Ilyenre még nem volt példa, győztem is bocsánatot kérni Balázstól, aki azzal vígasztalt, hogy van valami filce amivel majd megpróbálja eltüntetni a jókora csíkokat.

Már két napja folyton becsípődik a derekam, ma délutánra  már ott tartottam, hogy üvöltöttem, sírtam, aztán meg kínomban röhögtem a fájdalomtól. Ha úgy mozdulok vagy lépek mintha valami nagy tűvel böködnének meg meg is forgatnák bennem, remélem holnapra jobb lesz. Aztán meg amit biztosan a terhességnek és a testem változásának tudok be, hogy a gátmetszésem, ami egyébként nem szokott problémát okozni, hosszabb állás után rendesen fájogat. A mostani szülésnél igyekszem meggyőzni az orvost, hogy csak a legszükségesebb esetben vágjon.

Tulajdonképpem az új mért adatok alapján már jócskán benne vagyunk a 13. hétben, de az első adatok alapján is két nap múlva megkezdjük a második trimesztert. Még mielőtt elkezdeném a következő blogoldalt van néhány a héten törént esemény amiről még beszámolnék. Először azzal kezdem, hogy egyáltalán nem múlt el a becsípődésem, ami miatt néha úgy érzem magam mint egy öregasszony. És a haspuffadás valamint a hascsikarás ami általában minden étkezés után jön is elég okod ad arra, hogy ne érezzem magam megint túl jól a bőrömben. Hiába szedem az espumisant úgy mint más a tic-tac-ot, van hogy segít, ma éjjel viszont rendesen megszenvedtem, mert nem használt semmit. Bekeményedett a hasam úgy, hogy aggódtunk is rendesen. Aztán hétvégén voltunk nagy húsvéti játszóházban, ahol csináltunk ajtódíszt, festettünk tojást meg csináltunk nyuszika bábot, de a legnagyobb szám az volt, mikor Anyukám Pálmival lecsúszott a nagy ugrálóvárról, persze nem is egyszer. Majd hozok képeket.

És kivittünk a virágokat is a házból, remélve, hogy már nem lesz fagy, hát nem jött be. Éjjel rendesen megjött a hideg, amit tudtunk visszahordtunk, viszont a kiültetett citromfámat már nem tudtuk visszahozni, így mivel más ötletem nem akadt a 6 méteres háttérvásznammal tekertük körbe. Talán segített valamit, mert már hozza a kis citromokat.  Pálmikának is megint hasmenése van, más panasza nincs, így talán megint egy fog okoz gondot. Valamit voltunk meglepetés szülinapi bulin, ahol fényképeztem és mivel nagy kapkodásban voltunk, vittük Pálmut mamáékhoz, készülődtünk, bent hagytuk az ajándékot, akkor vissza kellett menni a házba, aztán meg eltűnt a kocsikulcs, gyorsan cuccolni át a másik autóba, szóval az ünnepelt előtt 10 másodpercel értünk oda. Már ránk hitték, hogy mi vagyunk az ünnepelt. Hát ez valami nagyon furcsa érzés volt.

Úgy érzem még gyorsabban elmentek ezek az első hetek, mint az első terhességemnél. Nem írhatom azt, hogy felhőtlen boldogság volt, de túl vagyunk rajta. A pocaklakó is és Pálmuka is jól vannak és ez a legfontosabb. Én meg most a második trimeszter csodás pillanataiban bízva igyekszem hinni abban, hogy a következő hetek könnyebbek lesznek, mint az első tirimeszter hetei.    

Oldal: Első trimeszter Hunibabával
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat