MÁSODIK TRIMESZTER

(hiányos változat)

Aki a mai napig folyamatosan követte a blogban írtakat, az most rendesen meglepődhet azon, amit itt talál. Sajnálom, de a bénaságom tényleg határtalan és a 13. héttől egészen a 20. hétig írtakat véletlenül mind kitöröltem. Nagyon szomorú vagyok, mert ez nekem is emlék volt. Semmilyen lehetőséget nem találtam arra, hogy a tartalmat bármilyen módon is visszahozzam. Arra gondoltam, hogy ha már így alakult  kitörlöm az egész blogot, mert így már nem sok értelme van. Aztán mégis a folytatás mellett döntöttem. Akik követték az eseményeket, ők úgyis a folytatásra várnak. Azért röviden, néhány képpel megpróbálom felidézni ezt az elmúlt csodálatos két hónapot, bár ez nem a megszokott lesz, előre is elnézéseteket kérem! Szóval ha jól emékszem a 16 héten már kezdett picit látszani a Picinyuszika növekedése.Voltak névnapok meg szülinapok, nagy családi összejövetelek, kismamis vacsorák, voltunk bálban meg moziban, megkaptuk a H1N1 elleni védőoltást és készült egy Cuciapucikás puszis fotó is. :)

Aztán voltunk a 18 hetes ultrahangon, ahol nagy örömömre megtudtuk, hogy kislányunk lesz és a Dawn-kór szűrés valamint a nyitott hátgerinc vizsgálatának is negatív eredménye lett. Eljött a várva várt karácsony is, ahol a családnak is elmondhattuk, hogy a gyermek akit a szívem alatt hordok kislány és Pálmának fogjuk hívni.

Nagy izgalmak és fura érzések fűszerezték ezt a két hónapot. Ez első mozgások.  Jaj erre már most is visszaemlékezni egy gyönyörűség. Aztán amikor a Cuciapucika is végre megérezte a rugdalózást. Micsoda emlékek. Hatalmas szerelem, óriási boldogság. Közben Adrikáról is elkészítettem a pocakos fotósorozatát, szerintem igazán gyönyörű lett!

Aztán szilveszteri bulit is szerveztük, az is nagyon jól sikerült.

Nekünk nem csak az új év kezdete adott okot az ünneplésre, hanem az is, hogy a Misspopypicinyuszika betöltötte a 20. hetét. Erről is készült pocakos kép.

Végül lényegében véve elértünk a jelenhez. A mai napon voltunk a Seffer klinikán 4 dimenziós ultrahangon. Megerősítették, hogy a gyermekünk valóban kislány, és úgy fejlődik, ahogyan kell. Elég szégyenlős volt, takargatta a kis arcocskáját, néha elmosolyodott, intett egyet, aztán úgy gondolta hátat fordít a nézelődőknek. A sok mocorgás ellenére azért van itt egy képecske a mi gyönyörűségünkről. A pici nyíl a fotón a csöpp szájánál van, fejét a kezére hajtja, a doki szerint úgy csinál, mintha a pultot támasztaná. :)

Szóval egy picit rövidebbre sikeredett a vizsgálat, mint gondoltuk, de az élmény valóban felbecsülhetetlen, Dr. Seffer Tibor pedig nagyon kedves, alapos és részletes volt. Egyébként most már kimondhatom végre azt is, hogy túl vagyunk a terhesség felén! Lassan elkezdhetem vásárolgatni a pici rucikat, elkezdhetjük berendezni a kicsi szobáját. A babakocsit is kinéztem már, a bababútorról is vannak elképezeléseim. Örülök, hogy ezekben a dolgokban szabad kezet kaptam Cuciapucitól, mert nagyon szeretném valóra váltani a megálmodott rózsaszín gyermekszobát.

Napok óta megint nagyon görcsöl a hasam. Ma éjjel sem tudtam aludni tőle, tegnap is egész nap feküdtem. Azért elég ijesztő ez, de remélem csak tényleg a méh tágulása miatt van. 21 hetesek vagyuk én meg még mindig aggódom. Tényleg nagyon szép és jó ez az állapot, de nincs egy nyugodt pillanat az biztos. Persze lehet, hogy én reagálom túl. Inkább legyen így, mint másként. Sok kismamával tartom a kapcsolatot és mondhatni egymásnak adunk erőt, egymásban tartjuk a lelket. Én úgy gondolom ez alatt a pár hónap alatt olyan hihetetlen és mély anya-gyermek kapcsolat alakult már ki, melynek természetes velejárója ez az egészséges aggodalom.

Persze nem tudtam ellenállni és elcsábultam. Addig keresgéltem a neten, míg rá nem találtam az én pici Pálmám bababútorára. Meg is rendeltem a gyönyörű rózsaszín-fehér kombinációt. Ennyit arról, hogy pár hete még úgy vélekedtem ezekről a vásárolgatásokról, hogy nagyon ráérünk mi még erre. Sőt a napokban szerintem a babakocsit is megrendelem. Meg láttam egy csomó fontos és szuper dolgot még, amit szerintem szintén a netről fogok beszerezni. Egyrészt nem sok kedvem van boltról boltra futkozni, másrészt pedig azt hiszem minden igényt kielégítő választékot tárnak elénk ezek a webshopok.

A tegnapi csajos est mondhatom életem azon napjai közé tartozik, ami valamiért emlékezetes maradt. Hát mi annyit röhögtünk, hogy nekem még a hasam is beszúrt, potyogtak a könnyeim és levegőt is alig tudtam már venni. Azt hittem kidobnak minket az étteremből. Szóval szuper volt, köszi csajok! :D  Jövő héten ismétlés! Az étkezésekre már nem olyan boldogan gondolok, az elmúlt napokban kezdem megtapasztalni milyen rossz is a gyomorégés meg bár  többször eszem inkább kis mennyiséget, mégis nagyon hamar jóllakottnak érzem magam, aztán olykor gombóc lesz a torkomban vagy a sav marja éppen. Ahogy utána olvastam ez azért van mert a baba ahogy növekszik egyre feljebb nyomja a belső szerveket, köztük a  gyomrot is, a nyomás hatására pedig a gyomorszáj kinyílik. Szóval most ezzel küzködünk, de gondolom ez már nem is fog elmúlni amíg a bébi meg nem születik. De ma már legalább nem görcsölt a hasam. Minden napra van valami.

Voltam a védőnőnél, elmentem a táppénzes papíromért, amiért majd ezentúl két hetente kell menni és elvinni a munkahelyemre. A mérleg már három kg pluszt mutatott. Hallgattunk szívhangot, ez mindig olyan megnyugtató érzés. És persze megkaptam a beutalókat is a vérvételekre, vérkép, vércsoport, ellenanyag és vércukor meghatározásra. Szerintem minden héten egyre elmegyek és már túl is leszek rajta.

Ma megrendeltem a babakocsit is. Bordó-rózsaszín színű mellett döntöttem. Alig várom már, hogy lássam élőben is, elvileg három héten belűl érkezik meg kb. amikor a bababútor. Addigra még ki kell találnom, hogy milyen legyen a fal. Eddig  az egész szoba símán csak rózsaszín színűre volt festve, mert amikor beköltöztünk csináltunk egy kék és egy rózsaszín szobát amik ezidáig üresen álltak. Nézegettem tapétákat, van néhány közülök ami nagyon tetszik, meg vannak gyönyörű falmatricák is. Majd valahogy összekombinálom. Meg kinéztem már a függönyt, a szőnyeget és a babaágyneműt is. Na ezt a részét  nagyon élvezem a terhességnek, a vásárolgatás mindig is az erősségem volt.

Mostanában kissé monotonnak tünnek a napjaim. Bár nem mondom, hogy nem élvezem az itthonlétet, csak még elég fura. A terhesség előtt szinte alig voltak ilyen napok, ezt még szoknom kell. Nem is testileg vágyom el itthonról, mert ehhez már most néha alig van erőm, hanem inkább csak a kis lelkem csavarogna. De hát nem vagyok már a régi. Azért ahova nagyon akarok, oda eljutok. Meg aztán valaki mindig jön hozzánk. És ez így teljesen jó. Egyébként sem unatkozom, az általános teendők mellett sokat böngészgetek a neten, hogy mindenből a lehető legjobbat tudjam megadni majd a kislányomnak, és próbálok az érkezésére is kellőképpen felkészülni. Jó pár szülést végignéztem már, nem mondom hogy az elsőket még nem bőgtem végig, de valahogy ez az egész nekem olyan szépnek tűnik. Talán ezért is nem tartok tőle annyira, mint általában a kismamák, de úgy vagyok vele fájni biztos fog, lesznek kellemetlen dolgok, de ezek alap velejárói, elkerülhetetlenek. Akkor meg miért is kellene rajta agyalni? Inkább az foglalkoztat, hogy a babával legyen minden rendben. Valamikor majd kellene beszélnem a szülésznővel is. És ezentúl kéthetente csinálok majd pocakfotót is!

És igen ez a 22. heti poci. Talán látványra nem változott olyan sokat a két hét alatt, de én egyre inkább érzem a változás. Milyen édes, most is rúgdos, mintha tudná, hogy Róla írok. Néha akkorákat rúg, hogy el sem hiszem, hogy van ilyen. Tegnap is a csajos esten mit művelt. Mondom Veronikának, jaj hogy rúgdos a kicsi Pálma. Erre ő rátette a kezét a hasamra. Hát olyan erővel rúgott a kezébe, hogy nem csak ő lepődött meg, hanem mindenki más is, mert én úgy pattantam fel és rohantam a mosdóba, hisz a rúgástól azt hittem ott mentem összepisilem magam. Néha eltalál olyan dolgokat ott bent, amik nem valami kellemesek, meg érezni amikor teljesen átfordul, na az igencsak látványos is. Reggelente mondanom sem kell milyen eltorzult pocakkal kelek. Ilyenkor Cuciapucikán is kiül a döbbenet. Megsimizi, megpuszilgatja sokszor. Aztán anyát is.

A mai nap a bébi szempontjából nagyon nyugodt volt. Egész nap szinte alig éreztem a mozgását. Vagy inkább "időm sem volt rá" érezni. Délre jött a család, izgultam is, hogy mindennel elkészüljek, igaz a sütit a mamik hozták, de az utolsó pillanatra az asztalra került minden. Hétvégente szombatonkét az én szüleimnél, vasárnaponkét a Cuci szüleinél van az ebéd. Néha a Cuci testvérééknél, néha pedig nálunk. Szóval most mi voltunk a "sorosak". Egész jól bírtam, igaz a husi panírozását már ülve kellett csinálnom, de úgy is fájt a derekam, szóval mindegy volt. Ezen kívül tegnap este életemben előszőr rendőri ellenőrzésen vettem részt. Tudni kell, hogy nagyon ritkán vezetek, sőt még annál is ritkábban, én inkább az az anyósülésre született autós típus vagyok. Szóval elég viccesre sikeredett az egész, kezdve ott, hogy mikor leálltam nem tudtam lehúzni az ablakot. Néhány próbálkozás után persze összejött. Köszöntem, hogy "Jó estét!" Erre kb. 20 másodperc szünet. Senki nem szólt hozzám egy szót sem, csak nézelődtek nagyon befelé. Gondoltam megkérdezem már, hogy "Adjam a papírjaimat?" A rendőrbácsi erre azt mondja "Jaj szia, menjél csak!" Meglepődtem, mert fogalmam sincs, hogy ki volt az, de mondtam neki, hogy "Akkor legyen szia!". Még egy kölcsönös kedves mosoly és ezzel fel is húztam az ablakot, majd eljöttem. Biztos kedves és megbíztható kismamának néztek, vagy csak egyszerűen tényleg "valahonnan ismernek", de még most sem tudom honnan kerestem volna elő a kocsi papírjait. :D

Éjjel elég sokáig lógtam a neten, míg végül végre rátaláltam Pálmucim szobájának tökéletes tapétájára. Annyi ideig keresgéltem már napokon át, hogy olyan érzésem van, a beszerzése sem lesz egyszerű. Német és holland oldalakon lehet csak megrendelni, persze azért én próbálkozom majd magyar cégeknél is, hátha. Remélem sikerül majd. Így elég későn keltem fel, jól meg is lepődtem mikor a redőnyt felhúztam. Minden csupa fehér a hótól. Akkor ma sem látom a szarvasokat meg az őzikéket, mindig az ablakból szoktam őket lesni. Olyan jó érzés, de ilyen időben sosem jönnek ki az erdőből.

Éjjel fél kettő van. Nem az elalvással van gondom, pont ellenkezőleg. Most keltem fel. Igaz elég korán, kilenc körül aludtam el. Gondoltam, hogy előbb fogok majd kelni, de azért azt nem, hogy ennyire. Egy órán át forgolódtam az ágyban, aztán jobbnak láttam, ha inkább kikelek. Cucit sem hagytam volna úgy aludni, pedig ő meg korán kel a munkája miatt. Kisnyuszikám is felkelt. Rúgdos, mozgolódik rendesen. Egy joghurtot és egy mandarint is bevágtam már, mert az éhség az persze egyből jött, ahogy a szemem kinyílt. Na szuper, a tévében a Himnusz szól. Ja és fél hatig konkrétan műsorszünet. Ennyit a magyar televízió szolgáltatásról. A másik magyar főcsatornán meg valami filmdráma vagy inkább horror filmnek tűnik ahogy belenézek, nem is lenne vele bajom, de mióta pocakos vagyok kihagyom az efféle műsorokat. Jobb nem felizgatni magamat. :) Végignyomkodva az adókon marad a zenecsatorna és a net. Ahogy nézem az oldalam nézettségi adatait, a  tegnapi nappal rekordot is döntöttünk! :)

Végre kicsit kisütött a napocska. Ezt kihasználva az udvaron tevékenykedtem. Levagdostam az elszáradt virágokat meg növényeket. Söpörgettem kicsit, pakolásztam. Segítségem is akadt, a cicus a szomszédból. :) Bár inkább hátráltatott a munkában, azért jól elvoltunk. El is fáradtam rendesen.

Azért nem kellett sokáig élvezni az napsütést. A hó szépen megint mindent beborított. Persze engem ez sem ijesztett el egy egésznapos vásárolgatástól. Hajnalban keltem, mert elég korán kellett mennem a vérvételre. Vettek vért a laborban, meg kellett mennem a véradóba is a szokásos antigén ellenőrzés miatt. Megint egy kellemes elbeszélgetés a főorvossal. Azért azt én elmondanám, hogy velem a regisztrációtól a vérvételen át egészen a büféig nagyon kedvesek voltak, sőt a laborban még azt is elintézték, hogy ne kelljen két helyen vért venni, hanem levették ott én meg "átszállíthattam" a véradóba. Szóval jól esett, hogy csupa kedves és segítőkész ember vett körül. Ezek után jöhetett a jól megérdemelt vásárolgatás. Megvettem a kislányom első ruhadarabjait! Sőt vettem egy rózsaszín nyuszikás fürdőlepedőt is és egy ugyanolyan hálózsákot. El sem hiszem, hogy már itt tartunk, ma 23 hetesek vagyunk! Persze vettem néhány rucit magamnak is, bár ezeket már nem lehet rucinak nevezni...annál azért kicsit nagyobb darabok. A terhesvitaminom is épp elfogyott, azt mindig a Brandonban szoktam megvenni. Mindenki azt mondja, hogy milyen drága üzlet. Azért én hozzáfűzném, hogy a vitaminom ott hetente 1030 Ft, a mellette lévő üzletben pedig 1560 Ft. Szóval nem kell mindent elhinni és az eladók is nagyon aranyosak, szerintem ajándék nélkül én onnan még sosem jöttem ki. Jól elfáradva este úgy estem be az ágyba, ez az egésznapos mászkálás úgy megviselt, hogy a mai napot biztosan pihenéssel fogom tölteni.

Mostanában elég jól elkerültek a reggeli rosszúllétek, egészen máig. Tusolás közben jött a hányinger, alig bírtam "elmászni" a toalettig. Aztán néhány perc után ahogy jött, úgy el is múlt. Azt mondják a 12. hétig rendszerint abbamarad, na én ebben is kivétel vagyok. Heti egyszer azért biztosan ilyen a reggel. Hosszas keresgélés és telefonálgatás után végre sikerült megrendelnem a kinézett tapétát. Kb. három hét amire megérkezik, szóval a bútorok előbb itt lesznek, de nem baj, elférnek addig máshol is. És megvan már a szőnyeg is! Azért azt tudni kell, hogy én nem a megszokott állatmintás, tündérkés vagy éppen  falimatricával agyoncsicsázott, inkább egy igazán romantikus összhangú, lágy színekből álló, nyugodt és szeretetteljes bébiszobát álmodtam meg. Nagyon várom már, hogy elkészüljön és egészben láthassam végre.

Ez a mai nap az orvosi ellenőrzések napja volt. Délelőtt a védőnőhöz mentem, a szokásos vizsgálatokon kívül megkaptam a vérképemet is, ami szinte tökéletes. Nincs vashiány, se vérszegénység. Szuper! Két hét alatt nem sokat változott a súlyom, talán olyan fél kg, szóval nagyjából maradt a három kg plusz. Szívhang hallgatás közben Pálmuci jó nagyokat rúgdosott. Tényleg olyan mintha valami olyasmit szeretne közölni, hogy "Jaj anya, ne kíváncsiskodjatok már ennyit!". :D Délután meg jött a havi nőgyógyászati vizsgálat. A méhszáj zárva, minden rendben. A doktorbácsi szerint simán vagyunk már 24 hetesek is, ez olyan megnyugtató volt, mert így már tudom, rendes ütemben növekszik a Picinyuszika. Most egész jól is vagyok, leszámítva a derék és hátfájást, a hasgörcsöt, valamit a has bekeményedését. És ahogy ezt leírtam már rúgott is egy hatalmasat az én picilányom. Jól van értem én, tudom mit jelente ez! Ezek igazán semmiségek ahhoz, hogy te itt vagy nekem! És ez így is van! Érted mindent kislányom! :)

Van itt valami. Íme az én saját linea nigrám!

Néhány héttel  ezelőtt írtam már róla, bár az sajnos kitörlődött. Akkor még egész halvány volt és a köldökömig ért. Most akárhogy is nézem szépen végigszeli az egész pocimat.

Hétvégén megint bálba megyünk. Nem is gondoltam volna, hogy elsőre sikerül majd megvennem a ruhámat. Persze azért felpróbáltam néhányat, de nem kellett legalább ez miatt butikról butikra rohangálni. Így is nagyon fáradtan értem haza. Az igazság az, hogy azért néhány helyre még elmentünk, mert Verácskámnak is kellett szerezni egy ruhát. Olyan fura érzés, hogy azokat a ruhákat, amiket eddig simán fel tudtam venni, most nem tudom. Megnézem őket meg magamhoz méregetem, aztán rakom is vissza az állványra. Annyi csodás darabot láttam ma is, hogy rendesen fájt a szívem, hogy én nem hordhatom őket. Szóval amint megszületik a Picinyuszika, remélem minél hamarabb sikerül majd megszabadulnom a felszedett kilóktól és visszanyerni az eredeti alakomat. Bár lehet, hogy olyan már sosem lesz, azért küzdeni fogok. Nem tudtam ellenálni egy gyönyörű magassarkú csizmának sem, pedig már nem kellene ilyenekben járnom, de majd talán divatos lesz jövőre is. :) Nemrég ittam egy kis szénsavas üdítőt. Ritkán iszom azt, általában mentes vizet vagy gyümölcslevet szoktam. Nem tudom van e hozzá valami köze, de a  pocimból most olyan ritmusosan érződik a mozgás, hogy szinte biztos vagyok benne, csuklik az én picilányom.

Elérkezetett a 24. hét, azaz mától hivatalosan is beléptünk a 6. hónapba. Köszöntöttem is a Picinyuszikát reggel, meg vagy éjjel 3-szor biztosan. Persze nem azért, mert ilyen fanatikus lettem, hanem mert nem igazán tudtam aludni éjszaka. Sajnos Cuciapucika nagyon megfázott és az éjszakát rendesen végig tüsszögte. Már én is fújom az orrom, és megint vagy három napja fáj a fejem is.  Már szinte vártam mikor ér el bennünket a nátha, bár legalább az elmúlt hónapokban elkerült.

Szó szerint ágynak döntött a nátha. Mondhatom igazán ramatyul érzem magam. Ez az ötödik napja, hogy fáj a fejem, nagyon megvisel. Tegnap még csak-csak összeszedtem magam és elmentünk a bálba, de sajnos a fejfájásra gyógyszert kellett beszednem. Egyébként nagyon jól éreztem magam. Aztán megint elértek a tünetek. Nem maradt más, mint a mézes kamillatea, az orrcsepp és a papírzsebkendő. Amikor reggel kinyitottam a szemem megint meglepődtem milyen furcsán néz ki a hasam. Most pont kéznél volt a fényképezőgép.

Így sikerült megörökítenem, miként is szokott a Picinyuszika helyezkedni a pocimban. Azért azt hozzáteszem, hogy ez néha nem olyan kellemes érzés, de a látványa mindezt feledteti. :)

Kicsit mintha jobban lennék. A mosógépet és a mosogatógépet már sikerült elindítanom, már csak valami ebédet kellene csinálnom, de ahhoz még gyűjtöm az erőt. A holnap miatt kicsit aggódom, mert reggel kell mennem a terheléses cukorvizsgálatra. Egyrészt azért mert éhgyomorral kell menni, én pedig ha felkelek és nem eszem szinte azonnal valamit nagyon rosszúl leszek. Másrészt meg mert meg kell inni valami borzalmassan szirupos, cukros levet. Én meg mostanában szinte semmi cukrosat nem eszem, sőt egyáltalán nem is kívánom és ha csak rá gondolok elkap a hányinger. Aztán ha esetleg sikerül meginnom azt a löttyöt, előtte és utánna is két órával vesznek vért, persze ez idő alatt sem lehet enni semmit. Na majd meglátjuk mi lesz, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. És holnap jön a babakocsi is! Remélem nem pont akkor, amikor én éppen a cukorvizsgálaton szenvedek.

Ez pedig már a 24 hetes pocak. Talán az elmúlt két hét alatt inkább most csak a mellem és a fenekem nőtt, legalábbis ekkora még életemben nem volt. :) Persze gondolom lesz ez még nagyobb is. Mondhatni igazán nőies lettem. :D És még valami, amit mindenképpen le akartam írtam. Többen kérdeztétek, hogy kívános lettem-e. A válaszom igen. Egyetlen olyan van, amit éjjel-nappal, akár éhes vagyok, akár jóllakott, mindegy mikor és hol, de gondolkodás nélkül meg tudok enni. Ez nem más, mint a kiskifli. :D Főleg frissen, ropogósan, minden nélkül és minden mennyiségben, így az igazi! :)

Na túléltük a cukorvizsgálatot is. Igaz nem volt egy leányálom, rendesen megküzdöttem a hányingerrel ez alatt a két óra alatt, de megcsináltuk. Jól össze-vissza szúrkáltak, na mindegy, ez is megvan. Aztán közben megérkezett a babakocsi. Úgy ahogy sejtettem, én pont nem voltam itthon. De Papi naprakész volt, szóval ő vette át. Aztán mikor hazaértem együtt összeszereltük. Nagyon tetszik, jobb mint a képeken! Papi azt mondja már alig várja, hogy tologathassa benne a kisunokáját. Hát elég fura, elnézem én is ezt az üres kocsit és belegondolok, hogy néhány hónap múlva már lesz is benne egy kicsilány, olyan felfoghatatlan még mindig. De már nagyon várom!

Valahogy nem nagyon tudok kilábalni ebből a náthából. Komolyan mondom, hogy nagyon megvisel. Most is jó citromos-mézes kamillateát iszom nyakig betakarózva. Az orrspray használata már rendesen megviselte az orromat, de ha nem használom egyszerűen nem kapok levegőt. Pedig nem kellene. Remélem már elmúlik végre, mert holnap kismamaestezünk. Adrikával megyünk most csak ketten. Vagyis bocsánat, négyen. :D Mert velünk lesz a kicsi Sára és a kicsi Pálma is. Ez a különleges állapot igazán közel hozott minket egymáshoz. Mindent megosztunk egymással, napi szinten. Telefon, msn, webcamera,  öröm és aggodalom, ki mit vett és hol vagy éppen mit hogy kellene csinálni. Már csak azt az egyet sajnálom, hogy nem lehetünk ott egymás szülésénél. Még valami. Elnézegetve a köldökömet, néhány napot adok neki és teljesen kifordul. Végülis nagy a nyomás, amit érzek is, mert nagyon sokszor bekeményedik. Éjjelente párnát teszek alá és úgy alszom oldalra fordulva, így kicsit kellemesebb. De a felüléssel, a zoknifelhúzással és az epillálással már akadnak kisebb-nagyobb problémáim.

Mostanában ritkábban szoktam a "művészhajlamomat" kihasználva képeket szerkeszteni, de most itt ez az újdonság, persze annak aki esetleg még nem látta volna.  :)

Anyával babaexpón voltunk. Azt hiszem első lennék a legtöbb időt a mosdóban töltő vásárlók versenyén. Sajnos a rosszúllét itt sem került el. Így nagyon körülnézni sem volt lehetőségem, bár ha több időm van akkor annyi csomagom lesz, hogy kijönni sem tudok. A lényeg, hogy azért sikerült a tervezett dolgokat beszereznem. Az időjárás ismét nagyon elromlott, minden csupa-csupa hó. Jöhetne kicsit jobb idő is, mert a kabátjaimon nem nagyon tudom már felhúzni a cipzárt a pocakom miatt.

Megjött a véreredményem, az antigénes meg a vércukros is. Az előbbi nem változott, még mindig "furavérű" vagyok, bár most hat féle vörösvérsejt antigén van benne, nem hét. A vércukorszint eredménye jó lett, a megengedett tartományon belüli. Viszont meglepődtem mikor a mérlegre álltam. Ha a ruhát leszámítom akkor 6 kg plusznál tartok. Na ezért nem jönnek rám a ruháim... :D Meg kicsit megijedtem, amikor a szívhangot néztük és valahogy nem akart hallatszani. De végül tíz perc után meghallottam és akkor nagyon megkönnyebültem. Biztos úgy fordult a Pálma vagy a gép nem működött jól, fogalmam sincs, de volt néhány aggasztó percem az biztos. Persze azóta csak úgy hullámzik a hasam.

Elmondani nem tudom milyen jó érzés, mikor ennyi dícsérettel halmoznak el. Bárhová megyek az ismerősök megállítanak, megkérdezik hogy vagyok és azért csak mindig odabiccen az a "de jól nézel ki" is. És valahogy így is érzem magam. Ez most nem ilyen egódobáló szöveg, ne értsetek férre, de tényleg soha életemben nem éreztem magam még ilyen nőiesnek. És amíg bírom nem is szeretném elhagyni magam, most is két szuperszexi nőcis rucit rendeltem a neten, alig várom már, hogy felvehessem őket. Persze itthon is kapom Cuciapucitól. Volt, hogy nem tudtam rendesen végignézni egy filmet, mert 10 percenként azt mondogatta, hogy "milyen szép vagy szerelmem". Szóval én most nagyon boldog vagyok. Na de azért nem bízom ám el magam, mert tudom ez az állapot nem tart örökké (sajnos). De ettől is ilyen gyönyörűséges ez a pár hónap. És nem hiszem, hogy ez csak velem történik így. Nekem minden kismama a szerelem, a boldogság, a tisztaság, a szépség, a békesség és a valódi nőiesség istennőjének tűnik. Úgyhogy mostanában a tükörrel is nagyon jóban vagyok! Na de most már tényleg elég ennyi rólam. A jó időre még egy darabig várni kell, hiszen megint szakad a hó. Így marad az esténkénti szalonnasütés a cserépkályhában. Hogy az milyen finom. Meg már eleve maga a feeling, ahogy izzik a fa a tűzben, mi meg összebújva hármasban melegszünk mellette az ülőgarnitúrán. Hát könyörgöm valaki már csípjen meg, mert nem hiszem el, hogy nem álmodom!

Milyen viccesen indul ez a 26. hét. A cserépkályhában ugye fával szoktuk fűteni. De a fatárolóban van egy csomó karton meg dobozok, még a költözködésről maradtak. Cuci néha szokott is belőle a tűzre dobni. Aranyos, mert mindig készít nekem az ajtó mellé fát, hogy ne kelljen annyit cipelnem. Most idekészítétt egy dobozt is ezekkel a papírokkal meg kartonokkal. Be is hoztam, hogy majd teszek rá belőle a tűzre. Aztán közben jött hozzám Anikó. Beszélgettünk, aztán egyszer csak hallom, hogy valami hang jön ki a dobozból. Mondtam Anikónak tuti egér van a dobozban. Azt azért tudni kell, hogy engem a világból is ki lehetne üldözni velük. Szóval a piszkavassal félig meddig kihuzigáltam, aztán Anikó meg kidobta az ajtó mellé, mert én hozzá sem mertem érni. Persze ő azt mondta, hogy az a hang a cserépkályhából jött, de én tudtam, hogy nem. Fél óra múlva Adrival beszéltem telefonon, közben meg néztem ki az ajtón. Akkor vettem észre, hogy az egér mászik ki a dobozból. Na még jó hogy nem itt bent mászott ki, mert akkor totál kiakadtam volna. Szóval az egér ott nézegelődik, egyszer csak megjelenik egy macska. Én meg Adrinak élőben közvetítem az eseményeket. Szóval macsek jön, egér visszaugrik a dobozba. Már készültem a nagy harcra, erre ez a macsek kicsit megszagolgatja a dobozt, majd átmegy a másik oldalára. Pont ott száradt a Cuci egyik cipője. Hát ez a hülye macska fogta magát és belepisilt a cipőbe. Aztán mint aki jól végezte dolgát elment. Így már van egy dobozom egérrel meg egy macskapisis Cucicipőm. Meg egy vicces kis történetem amin aztán jót röhögtünk Adrival, meg a Cucival is mert felhívtam, hogy a cipője a kukában lesz ne lepődjön meg. Aztán Anikónak is elmeséltem, hogy tudja valóban egér volt a dobozban és megmentett az életemet amikor kidobta a házból. :D 
Kellene pocakos képet is csinálom, mert egyébként azt tervezem, hogy a későbbiekben összerakom ezeket a képeket hisz úgy lesz majd látványos a növekedés, de addig van itt egy kép, egy kicsit máshogy.

Már ez is 26. heti pocak. Szóval ekkorák vagyunk manapság.

Úgy örülök! Megérkezett a tapéta a kislányom szobájába. Hát nem mondom, hogy az olcsó kategóriás cuccok közé tartozik, de tényleg pont olyan amilyennek szerettem volna, így minden pénzt megért. Úgyhogy ma délután állunk is neki Cuciapucival a nagy munkálatoknak. Nem hiszem, hogy végezni fogunk ma, mert a falak alsó részét még egy rétegben be kell festeni, pedig nem lenne rossz, mivel a bútorok is holnap érkezenek meg. Jaj nagyon várom! Bár valószinű, hogy a komódot egyenlőre nem tudják szállítani, de én a többinek is nagyon fogok örülni. Remlélem minden rendben lesz. És micsoda szuper kismamaestet tarottunk tegnap. :D Amióta kismamák vagyunk mondhatom, hogy Kaposvár szinte összes éttermét végigjártuk. Mind gasztronómiailag, mind hangulatilag és persze a kiszolgálást is nézve nálunk a Viccolo étterem aratta le a babérokat. Olyan igazán fincsi grillezett garnéla nyársat sikerült végre ennem, amire már régen vágytam. Pont belecseppentünk egy szuper jó hangulatú Horvát estbe. Igaz kicsit szűkösen voltunk, de ez a rendezvénynek tudható be, bár ilyen finom ételek és a kiváló hangulat mellett ez nem is számított. És a Horvát élőzene meg valóban igazi tergerparti érzéseket varázsolt, szóval mi élveztünk minden ott töltött pillanatot. Még vacsi előtt végre csináltunk egy közös képet is.

Íme Anikó Martinnal, Adri Sárával és én a kicsi Pálmával. :)

Tegnap szinte egész nap nem éreztem jól magam. Így a Cucinak szánt Valentin napi vacsorát sem tudtam megcsinálni. Ma viszont már a jobban voltam, így elkészítettem és jól megleptem vele a munkából hazaérkező Cuciapucit. Délelőtt a pocakot is lefényképeztem.

Kezdünk alakulni, ami nem is csoda hiszen az átlag adatok alapján a Picinyuszika jelenleg olyan 32 cm hosszú, súlya pedig 900 gramm körüli lehet. A bútor már korán reggel megérkezett, konkrétan a szállító ébresztett. Öt óriási csomagban érkezett, úgyhogy lehet kirakózni. :) És ma végre beszéltem a szülésznővel is.

Mostanában buli van a pocakban. Pálmuci egész nap csak rúgdos és kapálózik. Néha szerintem még túlzásba is viszi, bár én nem bánom. Sokszor hangosan felkiáltok, de nem azért mert fájadmat okozna nekem ezzel, hanem mert olyan furcsa érzés és szerintem ezt megszokni nem lehet. Bár elfeljelteni sem soha.

Hajnali négykor keltem. Pár órát fent voltam aztán sikerült visszaaludnom. Dél körül nagyon furcsa hasgörcsökre ébredtem. Már aggasz a dolog, ha nem múlik azt hiszem hamarosan hívnom kell az orvost. Jaj bele sem merek gondolni. Nagyon remélem nem a Pálmuci akar idő előtt kibújni. Mondhatom ráparáztam rendesen. Állítólag az ebben a korban született babáknak már van esélyük az életre, de neeeeem, még maradnia kell! Visszafeküdtem az ágyba és most várom a csodát. Tőlem bármi más is lehet, csak még maradjon bent!!!

Szerencsére elmúlott a görcsölés. De jól megijedtem az biztos. Aztán mikor jobban lettem folytattam is a kiságy összeszerelését egészen éjjel egy óráig. Észre sem vettem, hogy már ennyi idő van, csak azt, hogy úgy bedagadtak a lábaim meg nagyon fáj a derekam. Most először fordult elő velem ez a bedagadás. Úgyhogy gyorsan mentem is tusolni, aztán Cuci mellé az ágyba. És ma három nap után némi segítséggel azért sikerült a kiságyat végre összerakni. Köszi fiúk! Azért a szekrény még visszavan. :) Hát nem egyszerű, föleg egyetlen orosz nyelvű leírással. Na de szépen lassan csak elkészülünk.

A 27. hétbe léptünk. Megy az idő. Olyannyira, hogy egy hét múlva elérkezünk a harmadik trimeszterbe. Pedig milyen távolinak tűnt. Így már egyre közelebb kerülünk Picinyuszikám születéséhez. Na de azért nem sietek annyira előre. Most szuper jól érzem magam. Viszont ahogy elnézem a kiságyat szerintem nem lesz jó bele a rácsvédő amit szerettem volna, mert magasabb kellene, minel a bölcsőfunkció miatt nem az ágy belseje állítható, hanem az oldalán a rácsok. Pedig ez a rácsvédő ahhoz az egyetlen rózsaszín nyuszikás ágynemű garnitúrához tartozik amit találtam. Nem tudom most mit csináljak, mert csak ez tetszik. És nem ez az egyetlen amiben tanácstalan vagyok, ugyanis a matrac és a pelenkázó sem szabványméret.

Egy újabb kellemetlen terhességi tünettel kell szembesülnöm. Már hetek óta éreztem a szemérem csontomnál valami furcsa fájdalmat. Na ez a mai napra annyira kellemetlenné vált, hogy délutánra már se állni, se ülni nem bítram, nemhogy két lépést menni. Ez különben normálisnak mondható a csontok tágulása miatt, fórumon olvastam, hogy sok kismama megszenvedi ezt is. Miért maradtam volna ki én is? Valóban egyre nehezebb. Kezdek már picit durcás lenni, hogy másnak miért mennek zökkenőmentesebben ezek a hónapok. Édes kilenc hónap mi? Igen az ha csak arra gondolok, hogy benne van a pocomban az életem értelme. De ennyi kellemetlenség mellett már tényleg egyre jobban várom, hogy a karomban tarthassam. Dédi mesélte, hogy neki a két terhessége alatt egyetlen hányás kivételével semmi baja nem volt. Akkor ez hogy van? Na jó nem panaszkodom ennyit, mert jobb úgysem lesz. Sőt lehetne ettől sokkal rosszabb is, úgyhogy én még nem szólhatok egy szót sem. Remélem azért holnapra enyhül a fájdalom, mert Évi mami (Cuci anyukája) jön korán reggel és megtanít ígazi tölött káposztát készíteni. Szerintem a világon a legjobban ő csinálja. Én meg imádom :) Ki sem bírom holnapig. Nyami. Aztán ebédre meg jön az egész család.

Nagyon jól sikerült minden. Mindenkinek ízlett az ebéd, a töltött káposzta is pont olyan finom lett, amilyenre számítottam, úgyhogy rendesen be is ettem belőle. Vártam is a mai méretkezést a védőnőnél. Aztán jól lepődtem mikor a mérleg a két hete mért eredményhez képest 1 kg-mal kevesebbet mutatott. Tehát ez alapján nem híztam hanem inkább fogytam. Más úgy tűnik rendben van. A fejem kicsit fájogat megint de az szerintem a frontok miatt van. Majd kicsit többet pihenek mostanában.

Sikerült beszereznem a matracot a kiságyba. Vettem egy  nagyobb szabvályméretűt és levágtam belőle, a huzata még így is tökéletes rá, tehát mindenképpen jobban jártam, mintha háromszoros áron megcsináltattam volna. A pelenkázó lapot is sikerült megoldanom egy nagyon kedves kárpitos ismerősöm segítségével. Viszont a matematikai zsenialitásomnak köszönhetően a tapétából rendelnem kellett még egy tekercsel. Az még megint vagy 2-3 hét mire megjön, de mindegy mert így lesz szép és a fal alsó részén a festéknek egyébként is jól meg kell száradnia. :) Aztán még egy hír. Adrika kismami barátnőm Sárika babája a 36. hétben majdnem eléri a 3 kg-ot! Úgyhogy ha még marad bent néhány hetet akkor jó nagy babócára számíthatunk. És éjszaka megint álmodtam. Ismét azt, hogy fiam született. Nagyon remélem azért a valóságban nem így lesz, mert az elég érdekes lenne, sőt még vicces is. Ennyi rózsaszín dolog közé betenni egy kisfiút, hú hát inkább bele sem gondolok.

A mai naptól a második trimeszter is már a múlté. Összegzésként annyit írnék róla, hogy bár az elején olyan hosszúnak tűnt, mégis nagyon gyorsan eltelt. Szerintem a lehető összes terhességi tünetet sikerült produkálnom, de mindezek ellenére számomra örökké felejthetetlen, boldog, kiegyensúlyozott hónapok voltak ezek és valóban nyugodtabban teltek el mint az első három. Remélem a visszalévő hetek is hasonlóképpen alakulnak majd, melynek fejleményeiről mától a Harmadik trimeszter menüpontban olvashattok!

Oldal: Második trimeszter Pálmukával
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat