MÁSODIK TRIMESZTER
A KISTESTVÉRREL

1. RÉSZ

13. hét

Új fejezet kezdődik az életünkben. Most igyekszem nagyon odafigyelni a blogírásra, mivel Pálmukánál sajnos nagyon sok minden kitörlődött ezekben a hetekben. Már nagyon várom az első érezhető magzatmozgásokat, na és persze azt, hogy megtudjuk kisfiú vagy kislány a pocaklakó. Annyit gondolok mostanában arra, miként rendeznénk be a szobát mindkét eseben és egyre inkább barátkozom  azzal a gondolattal is, hogy kisfiam legyen. Most épp úgy vagyok vele, hogy mindegyik variációra találok magyarázatot, mármint arra, hogy miért. :-) Igaz, hogy az az ingás jóslás nekem is és Cucinak is minden esetben lányt-lányt-fiút mutatott, és valóban 3 gyermeket szeretnék, szóval most kiderül majd lehet e hinni ezekben a dolgokban, bár azt mondta Cuci, ha ez így lesz, akkor én egy boszi vagyok, persze hozzátette, hogy jóboszi, mert szerinte nagyon kevés embernek van akkora szíve mint nekem. Néztem is nagyot, meg főleg akkor amikor elkezdte mondani a minap, hogy én milyen gyönyörű vagyok és hogy ő mennyire nagyon szerelmes belém. :-) Jó érzés volt ezt hallani mert tényleg nem egy romantikus alkat, de azért tudta ő annak idején miért engem választott, mikor választás elé állította a sors. Szóval én most szép vagyok és jól érzem magam, még ha néha nem is így érzem, de azért jól van ez így, ha még a hozzám legközelebb álló személy sem vesz észre ebből semmit, mármint abból, hogy néha szerintem mást mutat a tükör.

Most végre beállítottam a várandós vonalzót is a szerintem leginkább pontos szülés várható idejére, tehát ez alapján már 13 hetesek és 5 naposak vagyunk. Egyébként új kismama társam is van, sőt az utolsó uh-juk alapján pontosan ugyanakkorra várják első kisbabájukat Niki és Pistike, akiknek tavaly még az esküvőjükön is voltunk. Mondtam is Nikinek nem bánnám ha a kórházi napokban ő lenne a lelki társam, mert hát tényleg nem egy leányálom az.

Mivel az utolsó menstruációból számolták az AFP vizsgálat idejét így jövő hétre kaptam az időpontot, ami azt jelenti, hogy még 15 hetesek sem leszünk, nem hogy 16. Pedig ez a vérvétel ha nem a megfelelő időpontban történik rossz eredményt adhat, ami pedig fontos a további genetikai problémák kiszűrése miatt. Talán nem lesz gond, vagy majd leveszik még egyszer.

Már tavaly eszemben volt, hogy idén már nagylányosabb lesz Pálmika és csinálhatok róla igazi tavasztündéres képeket. Ahogy kivirágoztak a pitypangok reggeli után első dolgunk volt megfonni belőle a koszorút. Pálmu tényleg úgy lépkedet a réten fején a díszével, mintha valami meséből lépett volna ki.

14. hét

Bár ma Pálmika azt mondta, hogy neki nem kell a Húgibaba, mert zavarja, hogy nem ugrálhat kedve szerint rajtam, azért mégis csak nagyon várja ő is, sőt amikor csak teheti megsimogatja és megpuszilgatja a pocakot.

A kép este készült, a 14. hétben, a felülnézet és a felfújódás miatt tűnik olyan nagynak a pocakom. És meg kell említenem, hogy néhány napja már érzek kis mozgolódásokat reggelente érbedés után az ágyban fekve. Persze ezek még alig kivehető kis jelzések a külvilág számára, de egy újabb kapcsolat kettőnk között.

Így Húsvét alkalmával kaptam kölcsönbe még két gyereket, az unokaöcséim vendégeskedtek nálunk és éjszakára is maradtak,  bár Mátéka a maga 16 évével már igazi kis kamasz és Petike is második osztályos, azért Pálmuka nagyon élvezte a társaságukat. Szóval kicsit gyakorolhattam milyen lesz majd, mikor saját 3 gyerekem fog futkozni körülöttünk. És mivel Húsvét rengetek ajándékot kaptunk, a nyuszi sok felé hozott Pálmikának meglepetést. Valamint Rebeka barátnőnk első szülinapi bulijára is hivatalosak voltunk.

Most értem haza az AFP-vérvételről, ami tulajdonképpen nem állt másból, mint másfél óra várakozásból, másfél óra büdös izzadságszagban való állásról, mindez azért mert 5 percet késtem. Aztán miután sorrakerültem és elmondtam, hogy szerintem még nem aktuális ez a vérvétel, hosszas tanakodás után kaptam egy új időpontot jövő hétre. Tehát tök feleslegesen mentem el elcseszve ezzel az egész délelőttömöt. Mérgemben gyorsan vásárlással vezettem le a feszltséget.

Az előzőekben említettem már, hogy nagyon becsípődött a derekam alatt, valahol a combforgóm tájékában. Nos ennek már vagy két hete és nem hogy javulna, inkább sokkal rosszabb lett. Jelenleg vannak olyan pillanatok, amikor menni sem nagyon tudok, néha iszonyatos fájdalmakkal küzdök, néha picit jobb. Egyenlőre úgy néz ki nem becsípődésről van szó, hanem a bébi nyom valami ideget és amiatt lehet ez. Sőt már azzal is rémisztgettek, hogy ez lehet megmarad a terhesség végéig. Na akkor az lesz valami, végigsántikálni a visszalévő 177 napot.

Megérkezett végre minden vérvizsgálatom eredménye, semmivel sincs probléma, a vérnyomásom továbbra is alacsony, az utolsó méretkezés óta pedig fél kilót sikerült felszednem, így most 1,5kg-al vagyok több mint a terhesség előtt.

Eljött az ideje, hogy Pálmukát beírassuk az óvodába. Igaz idén még nem megy, de itt ez a szabály, hogy ennyivel előbb be kell. Pillangó lesz majd a jele és nagyon szomorú volt, mikor haza kellett jönnünk. Még uzsonnára is ott maradtunk, beült a gyereke közé és egyáltalán nem tűnt ki közülük. Szerintem már most simán otthagyhattam volna. Elvan ő mindenkivel, csak amikor fáradt már és eljön az este akkor hiányzik  neki anya és apa.

15. hét

Ma pedig már a 15. hétben vagyunk. Most már határozottan érzem a kis mozgásokat a pocakban. Nő is a hasam rendesen.

Na hát annyit a határozott mozgásokról, hogy két napja szinte semmit nem éreztem belőle, ami kicsit aggaszt, remélem ez azért van mert még nagyon picike a baba és az elején vagyunk a mozgás érzéseknek. Cuci szerint biztos épp jobb dolga van ott bent, mint engem megnyugtatni arról, hogy jól érzi magát.

Persze vannak mozgások, nem is akármilyenek, csak épp nem akkor, amikor én szeretném. Egyébként mikor nagyon beindul, még kisebb kellemetlen féjdalommal és enyhe görcsszerűséggel is jár. Mint látjátok lecseréltem a fejlécképet, a képet én fotóztam, ezt az édes nyuszinak ölöztetett kisbabát a cipőcskében pedig az én drága Mimó barátnőmtől kaptam. Imádom és az első észrevételem az volt, hogy csak nem te is kislánynak várod? :-) Egyébként még zenél is, fel lehet húzni, úgyhogy többször lejátszom majd ezt a dallamot a pocaklakómnak az elkövetkezendő hetekben. Emlékszem Pálminál egy bohócot húztunk fel minden este, és mikor hazajöttünk a kórházból és nagyon sírt, újra elindítottam a dallamot minek hangjára Pálmi azonnal elhallgatott.

Velem ma szó szerint madarat lehet fogatni. A toalett ablak bukóra nyitott résén látogatott meg minket ez az édes kismadár. Kimenni már nem tudott és ijedtében össze vissza repkedett.  Félve ugyan, de elbeszélgettem vele és bár még egyet kergetőztünk a házban, azért sikeres volt a mentőakcióm. Pálmika is nagyon izgatott volt, de mielőtt megsimogathatta volna elrepült a kezemből a kis rozsdafarkú. Később nagyon lelkesen mesélte mindenkinek az ő "kicsi-nagy" madarát.

Megvagyunk végre az AFP vérvétellel is, én nem tudom miért, de nekem most olyan nagyon fájt ez, mint talán eddig még sosem. Jól be is lilult, na mindegy azért túléltem, az eredmény lesz a fontos, amit nem a 18. hanem elvileg már a 19. hétben fogok megtudni, mert a következő vizsgálat pont május elsejére esett volna, és ez elmarad az ünnep miatt, így egy héttel később tudhatjuk meg azt is, hogy ki is van a pocakban.

Nagy szervezkedésbe kezdtem a nyaralásunk miatt. Úgy gondoltuk, hogy még a nyár elején elmegyünk pihenni, hiszen jövőre biztosan ki kell majd hagynunk. Egyenlőre Olaszország és Horvátország között vacilálunk, messzebb már biztosan nem mernék elindulni.  

Elkezdtem a terhességgel kapcsolatosan álmodni, első álmom szerint kisfiút szültem. Emlékszem Pálmit is fiúnak álmodtam meg mindaddig, amíg nem tudtuk meg, hogy kislány lesz.

Ma megint fontam Pálmuka fejére koszorút, csak most nem pitypangból, hanem margarétából. Ez kicsit macerásabb volt, de mindenképp megérte, mert a fejére téve a réten ismét sikertült egy csodás fotót készítenem róla.

16. hét

Nagyon jól indult a 16. hét és ezzel a 4. hónap is elkezdődött. Végülis Olaszország mellett döntöttünk és sikerült is mindent elintéznem, így néhány hét múlva 8 napra lecuccolunk a tengerpartra. Hú de nagyon várom már. És voltam a doktorbácsinál is pocaklakómmal, mindkettőnkkel minden rendben van. Mivel a rendelőben is van uh-gép, megkukkantottuk a babát, aki nagyon szégyenlős volt és szépen hátat fordított nekünk. Pedig azt hittem, hogy hátha mégis ma kiderül valami a nemét illetően, de úgy néz ki ennek még nem jött el az ideje.

Hetek után végre javulás van a láb és derék fájalmammal kapcsolatban, valószínűleg a bébi elmozdult egy jobb irányba és nagy örömömre nem nyomja már úgy azt az ideget. Találtam is ma megint egy négylevelű lóherét, január 1-én akadtam utoljára rá, nem vagyok babonás, de mindig elgondolkodtat, hogy más keresve sem talál egyet sem, nekem meg mondhatni elég sűrűn keresztezik az utamat. Egyébként szerencsés csillagzatúnak is érzem magam.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy kitörött az egyik fogam. Mivel én mindig emlékszem az álmaimra és szinte minden naposak is nálam, nem nagyon hiszek a jelentésükben, bár ez az utóbbi mindig kicsit megrémíszt. Köztudott, hogy foggal álmodni halált jelent, így inkább elmondom, hogy nehogy megtöténjen. Így is történt szomorú dolog a héten, sajnos elveszítettük hűn szeretett kutyánkat, Alexot. Már 13 éve volt velünk és az egész család nehezen fogadta távozását.

Reggel miközben mentünk ki a házból és indultunk Pálmival a babaklubba, amíg visszaléptem, hogy bezárjam az ajtót Pálmukát megtámadták a darazsak és 3 helyen, a nyakán, az állán és az arcán meg is csípték. Nagyon sírt, ijedtemben azt sem tudtam mit csináljak, mert még eddig nem csípte meg egy sem és féltem nehogy allergiás reakciót váltson ki belőle. Futottam vele vissza a házba és hívtam Anyukámat, aki azonnak megnyugtatott és ecetes borogatast ajánlott. Igyekeztem megvígasztalni és elindultam vele az orvoshoz. Út közben hívtam Anikót, hogy nem megyünk a klubba, mert viszem Pálmit a dokihoz. Ám amint meghallotta Martin barátja hangját a telefonon keresztül, azonnal abbahagyta a sírást. Mivel nem is dagadt be nagyon a csípések helye, így orvos helyett mégis elmentünk a klubba, ahol a nagy játék közepette hamar elfelejtettük ezt a szerencsés kimenetelű reggeli esetünket.

Délelőtt végre eljutottam ma a fodrászhoz. Már jó ideje nem vágattam belőle mert növesztem a hajamat, így most sem lett túlzottan rövidebb. Ráfért a karbantartás, Pálmika húzza-tépi rendesen, minden elalvás előtt piszkálgatja, simogatja, az én hajammal nyugtatja magát. Délután meg vittem ki az újonnan ültetett virágokra a vizet, aztán valahogy olyan beszélgetésbe elegyedtem Évi mamival, hogy már csak arra kaptam fel a fejem, hallom ahogy a vödörből folyik ki a víz.  Szaladok is a fürdőbe, ám ahogy belépek már csúsznak is szét a lábaim és tulajdonképpen dobok egy spárgát a 3 cm-es vízben. Jól megijedtem megint és be is görcsöltem. Aztán még vagy fél óráig tartott a kifolyt vizet összemernem, ami még a folyósót is elöntötte. Csak néhány napig örülhettem, hogy végre nem fáj a lábam, mert ennek az akciónak köszönhetően megint rendesen szenvedek. És még egy dolog, amit mindenképp le kell írnom, hogy elmentünk Pálmival meg Verus barátnőmmel fagyizni, aztán fagyi után pizzáztunk. Szomjas is lettem és nem tudom miért, de úgy megkívántam a kólát, hogy be is vágtam belőle 3dl-t, pedig mondhatom, hogy szinte sosem iszom ilyen mű löttyöket. Na meg is lett a hatása, estig küzdöttem a rosszulléttel és hányingerrel.

17. hét

Cucival tegnap kettesben töltöttük a délutánt, Pálmika addig Évi maminál volt. Nagyon szeret ott lenni, igazából haza sem akar jönni, minden héten ott van egyszer néhány órát. Szóval addig mi elmentünk vásárolgatni meg vacsorázni is. Már régen csináltunk ilyet, mert mióta Pálmi van, azóta általában mindig visszük magunkkal mindenhová. Na a lényeg, hogy kaptam egy szexi fürdőrucit is, ami igazán kiemeli a pocakomat. Elnézegetve magamat benne a tükörben az volt a meglátásom, hogy megint olyan jól érzem magam és alig várom, hogy a tengerparton büszkén járkálhassak a kerekedő domborulataimmal. Nem is kérdés mennyire imádom ezt az állapotot! És ma már a 17. hét is megkezdődött. Tényleg fura, hogy nem valami mozgékony a Pöttömke, mert úgy emlékszem Pálmu ilyen tájt már rendesen adta a megnyugtató jeleket.

Íme a 17 hetes pocakom. Szuper nyárias idő lett, a repce is gyönyörűen virágzik felénk. Arra gondoltam minden pocakfotómat valami épp aktuális természeti szépség előtt fogom lefotóztatni. :-)

Május első napján elkirándultunk a Veszprémi állatkertbe, ami szerintem igazán színvonalas, legalábbis a Pécsi állatkert után ezt határozottan mndhatom is. Nagyon tetszett a szafari részleg, vagy három órát járkáltunk az állatok között, ami a nagy melegben eléggé lefárasztott, de azért aránylag jól bírtam.

Aztán voltunk Badacsonyban is, ahol ettünk egy jót és néhány korty badacsonyi muskotályos bort is ittam, amit nagyon szeretek és igazán jól is esett. Azt hiszem ennyi nem árthat meg, sőt!

A mai napon a 36. hétben járó Szandika kismamáról sikerült elkészítenem a várandós fotósorzatát, bár délelőtt és délután is befelhősödtünk, a fotózás ideje alatt szuper napsütéses és bár kissé szeles időnk volt, de így volt jó, ahogy volt. Egy szomorú hír is jutott mára, egy velem együtt pocakosodó kismami ismerősöm számolt be magzatának elvesztéséről. Borzasztó volt hallgatni is, nem hogy neki átélni és a 18 heti ultrahangon szembesülni mindezzel. Igazán nagyon sajnálom!

18. hét

Igazi kis ajándékkal lepett meg a pöttömke pocaklakó a 18. hét első napján. Három akkora rúgást kaptam tőle, hogy ijedtemben és örömömben még sikítottam is egy nagyot. Eddig, írtam is, hogy nem igazán adott jelet magáról, inkább csak néha mikor forgolódott akkor éreztem. És volt olyan aranyos, hogy apának is megmutatta, hogy ő bizony ott lakik az anya pocakjában. A haspuffadással továbbra sem állok túl jól, pedig már két hete nem szedem a terhesvitamint sem, mert amikor szedtem akkor még jobban szenvedtem ettől a tersességi tünettől. Ma reggel kicsit megint rosszul lettem a reggeli után, pedig egy könnyű, vajas, sonkaszalámis szendvicset ettem retekkel és teával. Érdekes mert már egy ideje nem émelyegtem, nekem jól esett amit ettem, lehet a babámnak nem. Egyre inkább kívánom a gyümölcsöket, fagyiból is a citromosat eszem. Az édes nem annyira sláger most sem, ebben szinte teljesen megegyezik az előző terhességgel. Három nap múlva megyünk uh-ra. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy most megmutatja e magát a kis ficánka.

A reggeli rosszullét nem is múlt el, egész nap annyira szenvedtem a gyomorfájdalomtól, a hányingertől és a szédüléstől, hogy tulajdonképpen az egész napot az ágyban kellett töltenem. Enni sem tudtam, még a víz is rosszul esett. Ma reggel már kicsit jobban vagyok, de még mindig nem az igazi. Szerintem beszedhettem valami vírust, mert nem hiszem, hogy a gyomromat rontottam volna el valamivel, hiszen a családban másnak semmi baja nincs.

Hát mégsem lettem később jobban, még a pogácsát és a háztartási kekszet is kihánytam amit alig bírtam letuszkolni. A nem evéstől szerintem lement rólam az a kevés plusz kiló is, amit az elmúlt 18 hétben magamra bírtam szedni. A gyomrom továbbra is fáj, Normafloret szedek rá, ma már mindenképp jobban kell lennem, hiszem holnap lesz a várva várt ultrahang. Egyébként megint azokkal az érzésekkel megyek majd, mint anno Pálmika 18 hetes uh.-jára. Felkészülök arra, hogy kisfiút látunk majd a monitoron, és ha mégis kislány lesz, majd jól kiugrom a bőrömből. Persze ha fiú, akkor sem lesz tragédia, hiszen nem barátnőt kapok majd, hanem egy új, életem végéig tartó szerelmet.

Na végre van egy pici időm blogolni is. Már több üzenetet is kaptam, aranyosak vagytok, hogy ennyien érdeklődtök. Szóval az AFP eredményünk jobb nem is lehetne, a bébi is a megfelelő ütemben fejlődik, viszont az, hogy kisfiú vagy kislány e a Pöttömke, továbbra is rejtély marad, hiszen ismét úgy fordult, hogy szinte lehetetlen megmondani. Bár elnézegetve az uh-képet a doktorbácsi azt mondta, hogy jelen pillanat szerint inkább mondaná fiúsnak, mert mintha látni vélne ott valamit a lábai között, de inkább nem mond semmit. Szóval nem jutottunk előrébb, így azért nem kell még nekiállnom vásárolgatni a fiús dolgokat, pedig már szívesen elkezdeném. És még egy nagyon nagyon kedves és számomra és családunk számára is óriási boldogságot jelentő hírrel szolgálhatok számotokra! Aki a blogot végig olvasta, az biztosan tudja, hogy mikor Pálmikával voltam pocakos, nem voltam egyedül a családban így, hiszen Milvi unokanővérkém velem egy időben várta babáját, akit nagy szomorúságunkra a 12 hetén veszítettünk el. Ám a mai napon nem mentem egyedül az ultrahangra, hiszen Milvi ismét elkisért és láss csodát, hosszú próbálkozások után ezen a csodás napon végre megláthattuk az ő 6 hetes és 3 napos pocaklakóját is. Mondtuk is a mi Anna dédikénknek, mikor kérdezte mi volt a vizsgálaton, hogy ikrek lesznek a legkisebb dédunokák, csak az egyiket én, a másikat meg a Milvi hordja ki. :-))) 

Második trimeszter éjszakai blogbejelentkezés első felvonás. 3 óra 38 percet írunk, (jé most hogy nézem milyen ismerős ez az időpont, Pálmikánál az első szülési fájást ekkor éreztem meg) és én épp a konyhába kommandóztam, mert iszonyatos éhségre ébredtem fel. Szóval néhány percre megtámadtam a hűtőt, mert már forgolódtam egy ideje az ágyban és nem ment a visszaalvás.  Igazándiból nem kívántam semmi nagy dolgot, bár néhány másodpercig előttem lebegett egy tányér tökfőzelék, de aztán inkább kivettem egy szép egészséges sárgarépát, és igazi nyuszimamához méltóan elrágcsáltam azt és most megyek is vissza a jó meleg nyuszifészekbe.

Ma valahogy sokkal pörgősebben telt a napom, mint ahogy mostanában szokott. Úgy érzem nem csak visszatért belém az erő, de mintha jóval több energiám is lenne. Végig sem merem gondolni mi mindent megcsináltam ma, igazából reggel 8 óra óta esete 10-ig meg sem álltam. A nap végére be is keményedett a pocakom, meg szúrkodott itt-ott, de talán ma már jobban alszom majd, mert az elmúlt hetekben sokszor keltem éjjel, bár tulajdonképpen nem is érzem, hogy elfáradtam volna.

19. hét

Cuciapucival és a barátnőimmel elmentünk kicsit szórakozni. Azt hiszem a sokak álltal szídott új dohányzás ellenes törvény, mely szerint valamennyi közforgalmú intézmény és munkahely zárt légterű helyiségében tilossá vált a dohányzás, igazán kedvez a kismamáknak. Bár a táncolók közé azért nem keveredtem, meg viccesen is néztem volna ki pocakkal a rapzenére ugrálók között, inkább csak messziről lestem az együttest meg jót dumcsiztunk, nagyon szupi volt végre, hogy kicsit visszatértem az életbe. Múlt hét óta, miután elmúlt a vírusos betegségem, mert mint utóbb kiderült többen megbetegedtünk a baba-mama klubba járók közül, szinte úgy érzem magam, mint aki nem is várandós, furcsa is ez, most már merem állítani, hogy teljesen más a két terhesség, mert Pálminál azért ilyen ennyire "jól érzem magam" időszakra nem is emlékszem. Most leginkább akkor van csak "bajom", ha sokat állok vagy megyek, meg ha nagy meleg van. És azt is merem már állítani, hogy a Pöttömke sokkal lustább pocaklakó, mint Pálmika volt.

Milyen fura, ma megint találtam két lóherét, egy négy és egy ötlevelű példány is az utamba akadt. Érdekes, hogy milyen sokat látok mostanában belőlük. Pálmikámról annyit írnék, hogy az elmúlt héten bizony megkedődött nála a hisztis korszak. Cuciapucival értetlenül álltunk és néztük miként változik a nyugodt kislányból hirtelen üvöltöző, toporzékoló és szinte megnyugtathatatlanul hisztiző nőszemély amint nem csinálhatja éppen azt, amihez neki pont kedve támad. Nos mi igazán baráti megoldás mellett döntöttünk, a szót fogadni nem akaró Pálmikát szépen felfrissítettünk a zuhany alatt, cipőstül, ruhástul úgy ahogy volt. Néhány percre persze ezt is rendesen zokon vette, de aztán lassan megnyugodott. Míg mások szidalmazást, verést és egyéb drasztikus nevelési módszert találnak a leghatékonyabbnak, mi azt gondoljuk talán ezzel a módszerrel hamar túl juthatunk ezen a korszakon.

20. hét

A 20. hét ebben a terhességben is felejthetetlen marad, hiszen míg az előzőnél szilveszterkor ünnepeltük a félidőt, most Pálmika második szülinapjára esett mindez. Hasonlóan az első születésnaphoz ezt is rengeteg ajándékkal, tortával, finom ételekkel és természetesen a szokásos vendégsereggel  ünnepeltük.

És Isti barátunk szülinapján is voltunk, ahová úgy menetem, hogy épp az émelygéssel küzdöttem, de a mi Katinénink csodás báránybordájának valamint a finom grillételeknek  köszönhetően hamar jobban lettem és nagyon jól éreztem magam. Így jó sokat ettem ezen a hétvégén, aminek köszönhetően végre elindultak a kilóim is felfelé, hiszen a mai méretkezésen már 58 kg-ot mutatott a mérleg.

Ezen a héten nagy buli kezdődött meg a pocakban, az eddigieknél sokkal intenzívebb mozgás érezhető és már kívülről is látható néhány nagyobb rúgás. Éjszakánként általában ötször-hatszor látogatom meg a mosdót, pedig inni nem sokat iszom, hiába is figyelek rá, egyszerűen nem is értem hogy lehet meginni 4-5 liter folyadékot naponta.

Pálmika ma a nagy játékunk közepette egyszer csak azt kérdezte tőlem: Anya mik azok a csíkok a homlokodon? Hát jól kikerekedett szemekkel nézhettem rá, aztán azt mondtam neki: Kincsem anya öregszik, az időt sajnos nem lehet megállítani, és ahogy te egyre szebb leszel, anya egyre ráncosabb. Aztán megsimogatott, és ő mindjárt játszott is tovább, nekem meg rendesen elkezdtek kavarogni a gondolatok a fejemben. Az idő múlása nagyon félelmetes számomra, ez az egyetlen dolog az életemben, amin ha lehetne változtatni biztosan megtenném.

És azért készült egy közös kép a szülinapon Milvivel és a pocaklakókkal. Kispocak meg minipocak :-)

A 20. heti pocakkép a búzatábla előtt készült, nem véletlen, mindig is szerettem volna ilyen képet, hiszen a búza a termékenység és az új élet szimbóluma is.

Szupira sikeredett a találkozó  Leventével, Olivérrel, Martinnal és az anyukájukkal, bár az esős idő a szobába csalt minket, így volt jó, ahogy volt.

21. hét

Ahogy a pocakom növekszik egyre jobban viszked  is. Hiába kenem nem sokat javítanak a nevesebbnél nevesebb krémek a dolgon. Viszont Pálmival való terhességemnél ebben az időben már rendesen látszott a linea nigrám, az a pocakot átszelő barnás vonal, aminek most se híre, se hamva. Tehát ebben is más ez a terhesség. Egy kis beszámoló most a Nyuszicsaládról a 21. hétben. Néhány héttel ezelőtt elkezdtük Pálmikát visszaszoktatni a szobájába, mert valahogy a betegsége után ottmaradt éjszakára közöttünk a nagy ágyban. Igaz, hogy velünk aludt már egy ideje, de külön ágyban. Kettő napot még úgy ahogy elbírt lenni a saját lakosztályában a rózsaszín ágyacskájában, aztán esze ágában sem volt hajlandó többet ott aludni. Ő csak apukája és anyukája között tud aludni, tejci ivás, meseolvasás, fél óra könyörgés, néhány altatódal és anya hajának piszkálása után. Ez így elég nehézkes nekünk minden este és ha megszületik a Pöttömke egyenlőre még elképzelni sem tudom, hogy fogjuk mindezt megoldani, ha nem változik semmit helyzet.  Egyébként olyan jó érzés nézni és hallani őket amikor Cuciapuci olvassa fel az estimesét és Pálmika meg mindig visszakérdezget. Egyik este még ki kellett teregetnem és pont a mosókonyhából hallgattam végig őket. Hát annyira nevettem mikor Cuci megunta a sok kerdezősködést Pálmutól, hogy a mese közepén azt mondta: ...és boldogan éltek, míg meg nem haltak, nagyon szép mese volt, kár hogy Pálmika te nem figyeltél. :-D

Már nem volt szívem letépni ezt a szép négylevelűt és párját amiket ma pillantottam meg, tényleg elég mókás, hogy már megint találtam kettőt is, pedig istenemre nem kerestem. Úgyhogy lefotóztam, így már örökre az enyém lesz :-)

Mi egészen két évig, pontosabban a mai napig megúsztuk, hogy Pálmi valamilyen krémmel úgy rendesen kikenje a környezetét. Épp a csirkét pácoltam be, ő meg a szobájában játszott, mikor Cuci kiabál, hogy Anya, szerintem te most ne gyere be a szobába. Nem is értettem miért mondja, hiszen előtte 3 percel néztem rá, és még meg is jegyeztem magamban, hogy milyen szépen eljátszik a játékaival. Persze azonnal szaladtam a szobába, ahol ez a látvány fogadott. Mi úgy nevettünk Cucival, alig bírtuk abbahagyni. Gyors fotózás után vittem a játékokat meg mindent amit összekent a mosógépbe, aztán Pálmit is átöltöztettem és mivel hátul a hajába is rendesen belekente,  még azt is ki kellett neki szedni. Elképzelni sem merem mit csinált volna ha Apa nem veszi észre "időben".

Pálmu Cuciapucival játszott az udvaron, én meg bent csináltam a dolgomat. Mikor bejöttek láttam, hogy furcsán áll az egyik hajcsat a hajában, meg is kérdeztem tőle, hogy ki rakta be azt a csatot úgy a hajába, bár azért reménykedtem, hogy valahogy ő fordította át magának. Hát a válasza bizony Apa volt. :-D Tulajdonképpen pelenkázni is egyszer pelenkázta be Pálmit mióta megszületett és az is fordítva sikerült neki, úgyhogy igazából meg sem lepődtem. :-))

Az idei első cseresznye evést is megörökítettem, nagyon szeretem az ilyen közeli képeket Pálmiról. Belőle még csak úgy sugárzik a tisztaság, az ártatlanság és a szeretet.

Mikor megtudtam, hogy megint várandós lettem, picit féltem az elején, hogy fogom majd bírni a meleget és milyen lesz majd a babának az őszi születés az időjárás miatt, hiszen közeleg majd a hideg idő. Mindig azt vallottam a legtökéletesebb szülési időpont a május mind a baba, mind a mama szempontjából, ezen most sem változtatnék, de azért mégis van néhány jó dolog ezekben a június, július, augusztus és szeptemberi hónapokban is. Leginkább igazából most tudatosult bennem, milyen szuper időszak ez a frissen termő nyári gyümölcsök szempontjából. Most, hogy már hetek óta eszem felvátva a jobbnál jobb finomságokat, egy nagyon egyszerű és kismamáknál, gyereknél is nagy sikert arató turmixal rukkoltam elő.

Tudom, mindenki képes ilyesmire, de esetleg aki már unja a megmosott és egyszerűen csak elfogyasztott gyümiket, egy botmixer segítségével látványos energiabombát készíthet. Én ebbe most banánt, epret, dinnyét és áfonyát tettem, hozzáadott cukor nélkül, mentalevéllel és minimális tejszínhabbal  díszítésül a tetején, kötve hiszem, hogy bárki ellenállna neki. És hamarosan jövök majd a tökéletes epressütim receptjével is.

Oldal: Második trimeszter Hunibabával 1. rész
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat