ANYATÁRSAIM SZÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETEI

ZSUZSIKA ÉS KISFIA ZSOMBOR

2012.07.22. Vasárnap

Reggel elindultunk vizsgálatra meg nst-re, mert már a 40.hét után jártunk 3 nappal. Megtörtént a vizsgálat az amnioszkópia ami most nem volt annyira fájdalmas mint csütörtökön. Az eredménye már bő 1 ujj voltam és a külső és belső méhszájam is nyitva volt. Ennek nagyon örültünk. Utána egyből mentem nst-re. Voltak fájások, de még nem annyira erősek, hogy bent tartsanak engem. Miközben csinálták addig beszélgetünk az ott dolgozókkal, hogy náluk úgy indult a szülés, hogy a hüvelyükbe érezték a fájdalmat. Közben bejött a doktor nénim is akinél szülni fogok őt Dr. Kanizsai Emőkének hívják. Egy személyes vélemény, hogy leendő kismamáknak csak ajánlani tudom, mert kedves segítőkész. Na visszatérve amíg az nst-t csinálták doki nénink is bent volt,mert aznap pont ügyeletes volt, és megbeszélte Zsombival,hogy milyen jó lenne ha megszületnél ma. Végeztünk a vizsgálattal és elindultunk haza. Közben beugrottunk még vásárolni egyet, majd haza jöttünk. Valami bizsergést éreztem ott lent, amikor beléptünk a lépcsőházba, és mondtam is Szívinek,hogy ez egy fájás volt. Mondta, hogy akkor menjünk vissza, persze én egyből mondtam, hogy nem kell, mert lehet, hogy téves riasztás. Teltek múltak az idők, közben megcsináltam anyukámmal az ebédet és éreztem, hogy egyre többször jöttek a fájások, de én még bírtam. Lefeküdtem kicsit, hogy pihenjek, de úgysem volt jó. 15:00 fele már rendesen éreztem a fájásokat, de még a szomszédommal beszélgettem kicsit, és ő mondta, hogy ma még megszülök. Én csak nevettem és közben nagyokat sóhajtoztam, mert hát jöttek folyamatosan a fájások. Amikor Szívi már látta, hogy nem bírom egyből hívta Emőkét, hogy vannak fájások és, hogy megyünk szülni. Felvettük a csomagomat és elindultunk a kórházba. Közben aszomszédban is van egy kismama és pont kint volt az ablakba és kiabálta, hogy hajrá mentek szülni. Majd elindultunk.

16:00 Beértünk a kórházba, de a csomagot még kint hagytam a kocsiba, mert én még bíztam abba, hogy haza jöhetek és csak „vaklárma" volt az egész. De nem így történt. Közben lejött a doktor néni is, hogy megnézze mi a helyzet. Megvizsgált és mondta, hogy szépen alakulunk. Közben Szívit kiküldték a csomagért, hogy hozza be, mert innen már nem megyek sehova. Rám rakták az nst-t és hát jöttek a fájások, de nem voltak erősek annyira, de legalább rendszeresek voltak. Közben hívtam a szülésznőmet is, hogy elindulhat, mert elkezdődőt a nagy nap. Megérkezett és hát megkaptam a beöntés, ami nem igazán esett jól, de hát ezt meg kellett tenni. Na utána felerősödtek a fájások, de sétálással és a jó kedvemnek köszönhetően és persze Szívi támogatásával nem sikerült volna átvészelni.

19:00 Jött egy vizsgálat és mondták, hogy elcsípjük a magzatburkot. Meg is történt. Sokan mondták, hogy az mennyire fáj és, hogy érezték. Én megmondom őszintén megkönnyebbültem, mert nem feszített annyira a hasam már. Ezután jöttek a fájások, de meg sem éreztem őket csak a gép jelezte. Kis idő elteltével felkelhettem és mentem sétálni. Persze folyt a magzatvíz, de ezzel nem törődtünk. A fájások meg elmúltak, nem hogy felerősödtek volna. Mi kint a folyóson meg röhögtünk végig.

21:30 Vizsgálat jött. Hát nem mondom nem volt valami kellemes, de éreztem, hogy valami baj van. Láttam Emőkén is, hogy valami nem jó. Átmásztam a szülőszékbe és ott is meg vizsgált és mondta, hogy érez valamit, de az nem a buksi. Elkezdett számolni, hogy 5 pici ujjacskát érez. Pont lent volt a másik ügyeletes orvos is és ő is meg vizsgált, hát nem mondom elég jól bírtam a kiképzést, mert negyed órát tuti, hogy bent volt és próbálta eltolni a kezét a feje elől. Úgy nézett ki, hogy sikerült. Közben nálam eltörött a mécses, és sírtam, hogy miért velem történik ez meg, amikor én simán szeretnék szülni. Zsombival egyből elkezdtünk beszélni, hogy vigye el a kis kezecskéjét, mert nem szeretnénk operációt. Közben bekötötték az oxitocinos infúziót, amitől jöttek a fájások, közben megjött Szívi is beöltözve, na akkor jót nevettem, mert az a zöld köpeny amit adtak neki elég röhejesen állt rajta. Akkor kezdjük, éreztem, hogy kezd hatni az infúzió és jönnek a fájások. Szépen lassan erősödtek a fájások és meg csak be és ki lélegeztem mélyen. Két fájás között, még volt erőm facebook-ozni is, mert sokan szurkoltak értünk, és várták a fejleményeket. Mi jól szórakoztunk Szívivel röhögtünk össze- vissza. Eljött egy újabb vizsgálat, hogy megnézzünk, hogy állunk. De sajnos rossz híreket kaptunk, ahogy tágult a méhszájam úgy csúszott előre a kis keze és így nem engedték, hogy simán szüljem meg. Így előkészítettek a császárhoz. Belenyugodtam, hogy lesz egy műtétem, de én még kitartottam annál is, hogy akkor nem alszok, hanem fent leszek, hogy én lássam meg előbb Zsombibabát. Megkaptam a katétert is ami nem igazán esett jól, mert nagyon fájt a felhelyezés és a fertőtlenítő meg csípet rendesen.

23:00 Elindultunk a műtő felé. Nagyon fáztam a műtőben meg még hidegebb volt. Sajnos sokat kellett várni az altatós orvosra, mert behívós volt és nem a városból sietett be, hanem egy környéki faluból. Én már teljesen át voltam fagyva csak azt hallották a műtőben, hogy kocognak a fogaim. Akkor 23:30-kor megérkezett a doktornő aki csinálja a spinált ( gerincbe érzéstelenítést) megnézte a gerincemet, bejelölte, hogy hova kell adni az érzéstelenítőt, majd neki álltunk. Megkaptam az lidokaint aminek elvileg hatni kellett volna, hogy ne érezzem amikor böki a gerincembe a tűt, de hát nem így történt, érzetem mindent. Hiába nézték és kérdezték, hogy érzem-e a zsibbadást, meg hogy a hasamat csipkedik, de mindent éreztem, sőt azt is amikor megvágták a hasamat,hogy tényleg érzem, és mondtam, hogy nagyon. Akkor mondták,hogy akkor altatnak. Így nagy bánatomra nem láthattam Zsombit,de még egy tűszúrást nem bírtam volna ki gerincbe. Annyira emlékszem még, hogy megkérdeztem, hogy hányas tubust kapok és, hogy jó éjszakát. Utána arra ébredtem,hogy az őrzőben vagyok és Szívitől kérdezem, hogy mekkora? hány cent? milyen a haja? és mikor lett meg és mutasson képet. És közben mondtam, hogy fáj a hasam és ezt ismételtem amíg nem éreztem a fájdalomcsillapító hatását. Majd elaludtam. Sokat nem pihentem,mert a gépek állandóan csipogtak, mérték a pulzusomat. Majd eltelt az idő felébredtem, szépen ellátott az éjszakás nővér.

00:08 perckor megszületett Urfi- Lukács Zsombor 3510 gramm és 52 centivel.

6:00 Reggel már alig bírok feküdni fájt a hátam. Egyszer csak jöttek hozzám, meghozták Zsombimat. Csak néztem rá és a szemem könnybe lábadt, hogy milyen szép. Percekig csak néztünk egymásra. Azok a pici kezek ahogy fogták az ujjamat és nézett rám a kis kék szemeivel ezt nem lehet leírni, hogy milyen érzés is valójában. Már akkor szerelmes voltam amikor a pocakomban volt, de az első találkozás után még nagyobb lett. Az a 30 perc amíg fent volt nálam ezzel telt el, hogy néztük egymást és ismerkedtünk. Majd elvitték. Közben jöttek hozzám látogatóba a sok sms gratulációk folyamatosak voltak. Pihenni nagyon nem tudtam, próbáltam, de vártam már, hogy leteljen a 3 óra és újból meghozzák Zsombit. Eljött az idő megérkezett, a kórházi védőnő hozta fel és megtörtént az első mellre helyezés. Egyből nyitotta a száját és kapta is be mintha örök életébe ezt gyakorolta volna. csak úgy szívta az előtejet, mert nekem nagyon sok volt. szerencsésnek mondhatom magam, hogy 18 hetes uh után teljesen beindult és azóta termelődött bennem. Így nem is kellett pótlást adni neki, mert amit evett mindig kibírta a 3 órát. Védőnő nagyon megdicsérte, hogy milyen ügyes. Olyan gyorsan eltelt megint a 30 perc, hogy jöttek érte. Két tanuló lány jött érte és azon veszekedtek, hogy ki vigye le. Mindenki el volt tőle ájulva, főleg a hajától. Én ahogy tudtam pihentem sokat. Majd eljött az este és kértem az éjszakás nővért, hogy had keljek fel mert én már nem bírok feküdni. És felkelhettem. Segítséggel igaz, de az a megkönnyebbülés, hogy nem fekszek, hanem ülök az valami jó érzés volt. Egyből kihúztam magam, hogy a hasam ne fájjon, majd felálltam és lassan elindultam a mosdóhoz, hogy megmosakodjak. Nagyon jól esett. Kérdeztem, hogy a katétert mikor húzzák ki, mert engem már nagyon zavar és mondták, hogy reggel. Közben hozták 3 óránként Zsombit is és egyre ügyesebben szopizott látszott rajta, hogy teli a pocak és minden rendben van. És már neki állt nézelődni is látszott rajta, hogy ismerős a hangom neki. Eljött a 21:00 óra és hozták, hogy etessem meg, mert másnap reggel hozzák csak fel. Elvitték és onnantól tudtam pihenni már amennyit lehetett, mert aki mellett feküdt az állandóan jajgatott, hogy fáj neki.

2012.07.24.

Reggel 5:00 ébresztő igaz én már 03:30-tól fent voltam, mert úgy éreztem, hogy teljesen kipihentem magam. Végre kihúzták a katéteremet is és onnantól kezdve én járkáltam fel és alá mint a „mérgezett egér". Eljött a reggel 6:00 óra már nagyon vártam, hogy hozzák a Szépségemet. Aztán hallom, hogy sírva behozták, mert már annyira éhes volt. Én egyből törökülésbe raktam magam és neki álltam szoptatni. Elmondhatom, hogy valami felemelő érzés volt és egy olyan bensőséges kapcsolatot lehet kialakítani ezzel amit csak anya és baba tud. Nekem élvezetes a szoptatás, pedig mindenki mondta, hogy milyen fájdalmas lesz. Jó nem mondom azt, hogy nem fájt, de ki lehet bírni. Majd eljött az idő, hogy leköltözhettem a rooming-be a baba-mama szobába, ahol velem lehet egész nap Zsombi. Közben a 9:00 órai etetés kimaradt,mert kötelező ultrahangba vitték, hogy megnézzék minden rendben van a kis szervezetében. 12:00 hozták is, de nem etettem meg mert akkor raktak le minket a két ágyas szobába. Szerencsére nagyon jó szobatársat kaptam. Szinte egyszerre csináltunk mindent. Neki kislánya született szintén egy napon Zsombival őt Alexandrának hívták. Nagyon jól teltek a napok és kedd estére fürdés után mind a kettőnknek bedurrantak a melleink. Szerencsésnek mondhattam magam, mert nekem rendesen beindult a tejem. Zsombi se veszített annyit a súlyából 30 grammot minden viziten elmondják, hogy nem kap pótlást, mert így is sokat eszik és van, hogy vissza bukja a tejcsit. A napirendünk a kórházban úgy alakult, hogy reggel 5:00- kor kihozták nekünk, majd este 20:00- kor elvitték fürdetni őket és éjfélkor bevitték őket, hogy anyukák is tudjanak pihenni kicsit. Az etetést meg úgy osztod be ahogy te szeretnéd. Sorra jöttek a látogatók kíváncsiak voltak nagyon Zsombira. Én meg büszkén vittem ki mindig megmutatni a kisfiamat. Igaz sokat szenvedtem a fejfájással, mert a spinálnak az a mellékhatása, hogy még infúziót is kaptam kedden délután. Szerdán már jobb volt a helyzet, de akkor is fájt akkor fájdalomcsillapítót kaptam és aludtam amennyit tudta. Különben rátett az is, hogy pont akkor vonult át rajtunk egy front is és azt megéreztem nagyon. Szerdán az újszülöttes víziten mondták, hogy a súlya 3480 gramm és, hogy picit elkezdtünk sárgulni, ezért a csütörtöki vérvétel mellé még leveszik a CRP-re is, hogy ne kelljen kétszer szúrni. A további nap nagyon jó volt, sőt volt, hogy bejöttek az újszülöttes nővérek, hogy miért nem visszük be a babákat, hogy tudjunk pihenni mi is, és egyből rávágtuk a szobatársammal, hogy semmi panaszunk nincsen pótlás nem kell így nem szeretnénk beadni. Igaz Alexának kellett pótlás, mert ott még nem volt annyi tejcsi mint nálam, de őt is egyből hozta vissza az anyukája. Eljött a csütörtök reggel már nagyon vártuk a babákat, mert nagyon bedurrantak a melleink ismét. Majd elvitték őket vérvételre. Közben bejött hozzám a dokinénim is és megkérdeztem tőle, hogy ha Zsombinak jó lesz a vérvétele és a CRP-je akkor nem mehetnénk haza. Azt mondta, hogy semmi akadálya nincsen engem meg vizsgált mondta, hogy minden rendben van a méhem szépen húzodik össze. Akkor beszóltam az újszülöttre, hogy engem haza engedtek, hogy Zsombi CRP-je hogy áll nézzék meg, mert ha nem rossz akkor elmennék haza vele. Mondták, hogy jó a vérképe minden rendben van vele megvizsgálja akkor a doktor néni és ha minden rendben van megírja a zárójelentést és mehetünk haza, de pénteken vissza kell jönni a BCG oltásra, mert akkorra rendelték meg. Mondtam, hogy semmi akadálya nincsen. Megkaptuk a zárójelentésünket és elindultunk haza nagy boldogságban. Így végre együtt van a család.

Oldal: Anyatársaim szülésének történetei - Zsuzsi és kisfia Zsombor
POPY BUNNY OLDALA - © 2008 - 2024 - misspopynyuszika.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat