ANYATÁRSAIM SZÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETEI
ADRI ÉS KISLÁNYA LÉNA
Sziasztok!Szeretném megosztani Veletek az én pici lányom születésének könnyebb és nehezebb pillanatait! 2012.09.03-án délután negyed 5-re volt időpontunk az orvosomhoz Pécsre.Előtte egész nap talpon voltam,délelőtt körzeti orvoshoz mentem a táppénzes papíromért,azzal bementem a munkahelyemre,persze beszélgettem kolléganőimmel egy csomót,sokat beszéltünk a szülésről,kinek milyen élménye volt stb.Aztán intéztem dolgaimat a városban,majd elindultunk Pécsre.Persze az én drága férjemmel úgy mentünk,hogy bekészítettük a kórházi pakkomat,hátha az orvos valami olyat lát,h bent fogjon.Szóval negyed 5,bementem nagy reményekkel a vizsgálatra,majd kijöttem összetörve,mivel közölték,h teljesen zárt a méhszájam.A legnagyobb nyugalommal elindultunk vissza.Hazafele mondtam életem párjának,h nekem fáj a hasam szinte egész nap,Léna egész nap nagyon furcsán viselkedett a pocakomban(mintha türelmetlenkedett volna,meg sem állt) és amit nagyon furcsáltam,h a derekam is elkezdett fájni,ami addig sosem fàjt. Hazaértünk,párom elugrott egy ismerőséhez,én pedig nekiláttam a vacsorámnak.Közben a hasfájást még mindig éreztem,és megfigyeltem,h 5 percenként jelentkeznek.Jól belaktam,leraktam a tányéromat az asztalra és abban a pillanatban elfolyt a magzatvizem!:) Hirtelen azt sem tudtam,merre induljak!Gyors telefon páromnak,aztán irány vissza Pécs!Negyed 8-ra értünk le,felvették az adataimat,szóltak a szülésznőnek.Egy roppant kedves szülésznő volt az éjszakás,aki elmondta,h mi hogy fog történni.Átöltöztem és mehettem is a szülőszobába,ahol vizsgáltak és jött az NST.Léna babával minden rendben volt,egy ujjnyira voltam nyitva,uh mehettem egy óra sétára.A következő NST-nél már férjem is velem volt,nem változott a helyzett,megint egy óra séta.A fájásaim egyre erősödtek,a következő vizsgálatnál szülésznőm megkérdezte,h epidurális érzéstelenítést kérek e majd?Persze nem tudtam,h kérjek vagy sem,aztán ő mindent elmondott róla.Mivel teljesen megbíztam a szülésznőben,úgy döntöttem,h fogok kérni.Persze ekkora már nagyon erős fájásaim voltak.Újabb vizsgálat jött,ami akkor már nagyon nem esett jól,de végre kimondták,h kétujjnyira nyitva vagyok,szólnak az orvosomnak.Ez kb 3 óra fele lehetett.Addigra már teljesen kivoltam a fájásoktól,meg a fáradságtól.Megjött a doktor úr,megvizsgàlt és jöhetett az érzéstelenítés,amire akkor már nagyon vágytam!Beszúrták a tűt,amit meg sem éreztem,előbb csak kis adag érzéstelenítést kaptam(picit még hagytak szenvedni),aztán jött a rendes dózis.Ennek köszönhetően a fájásokat nem 20-nál,hanem 80-nál kezdtem el érezni és gyorsabban tágultam.Magamra hagytak kettesben a párommal és mondták,h ha "kakilás érzésem" van,szóljunk.Pihentem,férjecském tartotta bennem a lelket,ekkor már hajnali háromnegyed 5 volt!És bizony jött az a furcsa érzés,h nyomnom kell!Férjem szólt a szülésznőnek,ő az orvosnak,aztàn csak mondták,h nyomjak kettő erőset.Én nyomtam ahogy csak bírtam,aztán csak azt vettem észre,h a lábamra húznak fel vmi zöld izékat és h állítják át az ágyat alattam.Aztán megint nyomnom kellett,férjecském fogta a fejem,amiben tudott segített.Aztán egyszercsak leült mellém egy orvos és mikor nekem nyomni kellett,ő nyomta ki a babát belőlem.Na nàlam itt elszakadt a cérna egy pillanatra,bepánikoltam,mert úgy éreztem,h össze akar préselni és mondtam,h erre én képtelen vagyok,mert meghalok.Az orvosom megnyugtatott és mondta,h ne pánikoljak,mert ez a legrosszabb,amit csinálhatok.Az én fejemben pedig csak az járt,h nyomnom kell,bírnom kell,nehogy a pici lányomnak vmi baja legyen!Úgyhogy nyomtam mikor mondták amennyire csak bírtam.És egyszercsak meghallottam,h itt a feje,aztán még egy nyomás és egy óriási megkönnyebbülés jött,05:00 perckor felsírt a mi drága pici lányunk,Léna! (3850g és 51 cm) :) És tényleg igaz a mondás,amint rám rakták Lénát,nem foglalkoztam azzal,h mennyire fájt,fáj a lényeg,h ott voltunk mi 3-an,egy igazi család! :)
Varga Kiss Adrienn